Hosszú szünet után új bejegyzés a Cureous-on! Ma a Seventeen Seconds deluxe edition sleevenote-ját fordítottam le. Jó szórakozást ehhez az izgalmas korszakhoz! --------------------------------------------------------------------------------------- Mielőtt még a The Cure kiadta…

Instrumentális alkotás, a Seventeen Seconds hatodik dala. Igen különös a története: ez lett volna Matthieu hosszú, elégikus balladája, ám a masterszalag kevesebb, mint 1 perc elteltével véget ért, és - érdekes elgondolásból - ezt a furcsa, torz verziót tette fel a lemezre az…

Instrumentális dal, a Seventeen Seconds album nyitódala. Már az első másodpercekben világossá válik, hogy a korábbi albumok hangzása a múlté lesz: az introként funkciónáló A Reflection egy hűvös, kimért, meglehetősen vésztjósló alkotás, amelyben a szintetizátoré a…

A Seventeen Seconds ötödik dala. Ez az első tagja a Seventeen Seconds közepét alkotó instrumentális hangkollázsnak. Matthieu félelmetes zongorajátéka festi alá Robert végletekig lehalkított szövegét, ami miatt gyakran instrumentálisnak tűntetik fel ezt az alkotást.…

Instrumentális dal, az A Forest kislemez B oldalasa, a Join The Dots első CD-jén a hatodik szám. Tulajdonképpen a pár hónappal korábbi Jumping Someone Else's Train-nek egy instrumentális verziója, amelyet az új felállású együttes prezentálásában hallhatjuk. A…

A Seventeen Seconds második száma. Egy rendkívül atmoszférikus, komor, fenséges intro (A Reflection) után következik, és egy kicsit oldja a lemezkezdés sötét hangulatát. Ez talán a legpoposabb dal a lemezen, noha a szöveg és a hangszerelés már remekül előrejelzi az elkövetkezendő évek komorabb…

A Seventeen Seconds hetedik száma. Egy félelmetes instrumentális hangkollázsból bontakozik ki: előtte van a majdnem szövegmentes, komor és félelmetes Three és a bő fél perc után félbevágott (amúgy jóval hosszabbnak tervezett), így ijesztőnek és torznak ható The Final Sound. Az A Forest is hosszú…

2005-ben megjelent egy olyan kiadvány, amit minden zenerajongó szívesen látna azóta is a karácsonyfa alatt: 1000 kedvenc lemezhez írnak benne szívhezszóló ajánlót. Ebbe a könyvbe három Cure-lemez is bekerült, amelyeket itt is elolvashattok. Elsőként a Seventeen Seconds ajánlója…

A Seventeen Seconds harmadik száma. Az albumot hallgatva az első tipikus 17 Seconds-dal. Rendkívül hangsúlyos basszusgitár, monoton, viszonylag gyors dobok, mértanilag kiszámított helyen leütött zongora és csupán effektszerű gitárjáték fémjelzi a számot. A megnyugtató hangú…

Péntek 13.-án sem Friday I'm In Love, sem 13th, hanem egy régi dark gyöngyszem kerül a terítékre! Az At Night a Seventeen Seconds kilencedik száma. Egy igazán sötét, minimalista alkotás. Monoton dobok (amelyek a végére lelassítanak, mint a Faith-ben), vésztjósló, morgó basszusgitár, oratóriumszerű…

A Seventeen Seconds album nyolcadik száma. Semleges gitárhangokkal kezdődik, majd megáll a zene, és egy fuvallatszerű effekt után ugyanaz a gitárjáték jön vissza, megtámogatva Simon briliáns, táncos,  monoton basszusjátékával, amely azonnal kikerekíti a kissé halvány kezdést. A dalt továbbra is a…

A Seventeen Seconds album negyedik száma. Minimalista hangszerelés; monoton dobok, mániákusan ismétlődő gitárdallam, hangsúlyos basszusjáték, komor aláfestő szintetizátorhang, azaz a Seventeen Seconds szellős, hideg, szépséges hangzásának minden eleme visszaköszön a dalban. A…

Ha vasárnap, akkor pihenés, ha pihenés, akkor Üvegszendvics., ráadásul ezentúl (és visszamenőleg is!) idevágó linkekkel. 1980-nal folytatjuk. Megjelenik az A Forest kislemez és a Seventeen Seconds album. A Cure először jár New Yorkban, Ausztráliában és Új-Zélandon, és…

A Seventeen Seconds album tizedik száma. Egy nagyszerű, minimalista album komor, gyászos, méltóságteljes lezárása. Ürességével és rezignált fájdalmával már előrevetíti a Faith album jéghideg kriptahangulatát. Lassú kezdés és lezárás, hangsúlyos basszusgitár, monoton,…