Instrumentális alkotás, a Seventeen Seconds hatodik dala. Igen különös a története: ez lett volna Matthieu hosszú, elégikus balladája, ám a masterszalag kevesebb, mint 1 perc elteltével véget ért, és - érdekes elgondolásból - ezt a furcsa, torz verziót tette fel a lemezre az együttes. A visszhangosított, véletlenszerű zongorahangokból álló dal azonban így is jól illeszkedik a lemezbe: ez az album közepén megtalálható szokatlan, instrumentális dalszerűségek közül az egyik (a Three a másik, még ha az nem is teljesen szöveg nélküli). A különös dalfoszlány így mintegy felvezeti az A Forest-et. Koncerten 1980-ban néhány alkalommal az A Reflection felvezetéseként játszották, majd 2011-ben, a Reflections-koncerteken "teljes hosszában" is felcsendült. Nem könnyen értékelhető, de mindenképpen hangulatos alkotás. 6,5/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.