A Seventeen Seconds hetedik száma. Egy félelmetes instrumentális hangkollázsból bontakozik ki: előtte van a majdnem szövegmentes, komor és félelmetes Three és a bő fél perc után félbevágott (amúgy jóval hosszabbnak tervezett), így ijesztőnek és torznak ható The Final Sound. Az A Forest is hosszú instrumentális bevezetővel indít: végletekig lelassított szintetizátorhangok után jön a világ legegyszerűbb dallamát játszó gitár, majd a gyors, táncos dobok beindulása után a dal gerincét adó basszusgitárjáték, ami szinte dallamot kölcsönöz az amúgy kopár, dallamtalan számnak. A szöveg meglepően egyszerű, elveszett és könnyen átérezhető. Emlékezetes pillanata a dalnak az "again and again and again..." rész a szöveg végén, ami koncerten általában jóval hosszabb. Érdemes a barátkozást nem az albumverzióval, vagy főleg nem a kislemezverzióval kezdeni (ez utóbbi ahogy elkezdődik, évekre elvette a kedvemet ettől a daltól), ezek helyett valamelyik koncertverziót vegyük elő. Nekem a 85-ös verziója a kedvencem, de a legemlékezetesebb előadása a Show videó végén található, ahol csaknem negyedórásra nyújtják a számot. Az együttes emblematikus slágere, amely kevés kivételtől eltekintve minden egyes koncerten felcsendül - ezúttal a négy magyarországi koncert sem kivétel. 8/10

--------------------------------------------------------------------------------------

Come closer and see
See into the trees
Find the girl
While you can
Come closer and see
See into the dark
Just follow your eyes
Just follow your eyes

I hear her voice
Calling my name
The sound is deep
In the dark
I hear her voice
And start to run
Into the trees
Into the trees

Into the trees

Suddenly I stop
But I know it's too late
I'm lost in a forest
All alone
The girl was never there
It's always the same
I'm running towards nothing
Again and again and again and again...

Nézz a fák közé!
Keresd meg a lányt,
Amíg megteheted!
Gyere közel és nézz,
Nézz a sötétbe!
Csak menj a szemed után!
Csak menj a szemed után!

Hallom a hangját,
Ahogy hív,
Ez a hang mély
A sötétben
Hallom a hangját,
És elkezdtem rohanni
A fák közé
A fák közé

A fák közé...

Hirtelen megállok,
De már tudom, hogy elkéstem,
Eltévedtem az erdőben
Teljesen egyedül.
A lány soha nem is volt ott,
És ez mindig így van,
Én pedig futok tovább a semmi felé
Újra meg újra meg újra meg újra...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.