Instrumentális dal, a Seventeen Seconds album nyitódala. Már az első másodpercekben világossá válik, hogy a korábbi albumok hangzása a múlté lesz: az introként funkciónáló A Reflection egy hűvös, kimért, meglehetősen vésztjósló alkotás, amelyben a szintetizátoré a főszerep. Ismétlődő elektronikus zajokkal kezdődik, majd elindul egy méltóságteljes zongorajáték, amelyet basszusgitár kísér, azaz szinte mintegy bemutatkozik a két fiú, a billentyűs Matthieu és a basszgitáros Simon. A dal közepén, a kiállásnál érdemes kissé beleveszni a háttérzajokba, amik ha erősebbek, akkor akár egy horror filmzenéje is lehetne a dal, így viszont "csak" egy komor, méltóságteljes, szépséges intro egy hasonló jelzőkkel illethető lemezhez. Koncerten néha-néha játszották 1980-ban, ott a zongorát kitartott szintetizátor helyettesítette, és az amúgy sem hajat tépő ritmus végletekig lelassult, így fokozva a dal nyugtalanító félelmetességét. 2011-ben sem feledkeztek meg róla a Reflections-koncerteken. 9/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.