2005-ben megjelent egy olyan kiadvány, amit minden zenerajongó szívesen látna azóta is a karácsonyfa alatt: 1000 kedvenc lemezhez írnak benne szívhezszóló ajánlót. Ebbe a könyvbe három Cure-lemez is bekerült, amelyeket itt is elolvashattok. Elsőként a Seventeen Seconds ajánlója következik.

---------------------------------------------------------------------------------------

„Soha nem voltunk semmilyen mozgalom része. Nem követjük a divatot.” (Robert Smith, 1996)

Debütáló albuma, a Three Imaginary Boys után a Cure ezzel nyitotta a 80’-as éveket; sokak szerint ez máig a legjobb munkájuk – merész kijelentés, figyelembe véve a zenekar termékenységét.

A Seventeen Seconds tette őket szélesebb körben ismertté a pop világában, s ezen szerepelt első slágerük is – az A Forest fenségesen tömör basszusmotívumra épülő, puritán Cure-klasszikus, kis híján a brit Top 10-ba is bekerült. A zenekar művészi tökélyre fejlesztette a komor egyszerűséget – a későbbi Robert Smith védjegyének számító gubancos hajzat, fehér arcszín, vörös rúzs és fekete ruha együttese éppúgy a Cure szinonimájává vált, mint az álomszerű dalszövegei és pléhpofával előadott éneklése.

Amilyen szuggesztív az elmosódott erdőt ábrázoló borítógrafika, éppolyan kifinomult és szuggesztív zenekarrá tette a Cure-t a Seventeen Seconds időszakának zord és minimalista hangzásvilága. Mind gyakoribbá váltak a jellemzően komor, egzisztencialista motívumok (miként 2004-ben Douglas Wol a The Nation hasábjain megjegyezte, Robert Smith „soha nem úgy énekli: „akarok’, mint Joey Ramone; e szócska egész életfilozófiát hordoz”), s a rövidebb instrumentális darabokban és a poposabb számokban (mint az ügyes és fülbemászó Play For Today) egyaránt megjelent a korábbi munkáikra visszanyúló, szédítően komor atmoszféra.

Smith e könyv írásának idején állította össze a Seventeen Seconds digitálisan újrakevert változatának speciális, 2005-ös kiadását dupla lemezen, melynek egyik darabját ugyanabból az időszakból való ritkaságok teszik ki, s jár hozzá egy 20 oldalas füzet is. Remélhetőleg ez segít reflektorfénybe állítani – más Cure-albumok, mint a Pornography, és a Disintegration mellé -, ahol helye van. (A CD azóta napvilágot látott, rajta tucatnál is több élő-, és demófelvétellel).
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.