A Seventeen Seconds album tizedik száma. Egy nagyszerű, minimalista album komor, gyászos, méltóságteljes lezárása. Ürességével és rezignált fájdalmával már előrevetíti a Faith album jéghideg kriptahangulatát. Lassú kezdés és lezárás, hangsúlyos basszusgitár, monoton, hatásos dobjáték jellemzi a számot. A szöveg egyszerű, hatásos, tulajdonképpen szomorú hangulatképek felsorolása (bár az énekelni kezdő lány erősen kilóg a képből). A dal koncertverziója teljesen más szöveggel még hatásosabb. Ez is egy olyan dal, ami kicsit talán megbújik a ragyogó nagylemez végén, és noha valóban nem a legjellegzetesebb dala az albumnak, mégis könnyen utat talált a szívemhez. 8/10

---------------------------------------------------------------------------------------

Time slips away
And the light begins to fade
And everything is quiet now
Feeling is gone
And the picture disappears
And everything is cold now
The dream had to end
The wish never came true
And the girl
Starts to sing

Seventeen seconds
A measure of life
Seventeen seconds...

Az idő elillan,
És a fények halványulni kezdenek,
És most már minden csendes,
Az érzés elmúlt,
És a kép eltűnt
És most már minden hideg
Az álom véget kellett, hogy érjen
A kívánság soha nem valósult meg,
És a lány
Énekelni kezd

Tizenhét másodperc
Az élet hossza
Tizenhét másodperc

A bejegyzés trackback címe:

https://cureous.blog.hu/api/trackback/id/tr581401880

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása