A The Head On The Door album harmadik száma. Egy pergő, vérforraló flamencogitár kezdi a dalt, majd egy jókedvű rikkantás után beindul Boris halálosan pontos, tiszta dobjátéka. Háttérbe húzódó, mormogó basszus, és egy keleties dallamot játszó szintetizátor egészíti ki a…

A Japanese Whispers lemez hetedik száma, a The Walk kislemez egyik B oldalasa, a Join The Dots lemez tizenharmadik dala (sőt, kilencedikként is felbukkan egy korai verziója). Érdekes történetű dal: ez volt az első, amelyet Robert a nagy 1982-es felbomlás, Simon kiválása után írt meg…

A Wild Mood Swings utolsó, tizennegyedik száma. Az elején a halk torzított gitár enyhén hajókürt-szerű érzetet kelt, mintha az egész dal a tengerparton játszódna. Elindul egy akusztikus gitár, majd mormogó basszus, és  szellős dobok teszik egyértelművé, hogy egy lassú,…

1981-ben kiadott kislemez, ami nem került fel egyik nagylemezre sem, csak a Faith újrakiadott, 2005-ös verziójára. In medias res kezdődik; a dal első másodperceiben már hallható a monoton dob, a panaszos gitár, a viszonylag díszes basszus és a teret ölelő szintetizátor, melyek végigkísérik a dalt.…

A The Top második száma. Az agresszív kezdést (Shake Dog Shake) követően itt lesz elsőként nyilvánvaló a lemezt először hallgatónak, hogy Robert hangzatos ígéretei ellenére szó sincs a Pornography második kiadásáról: ez bizony egy kifejezetten könnyed, szellős…

A Bloodflowers hatodik száma. A lemez legpoposabb felvétele, főleg ha a hosszát nézzük, hiszen a többi 6-7-11 perces Vérvirág-dallal ellentétben ez még a 4 percet sem éri el. Robert a dal elején nagy levegőt vesz, majd egy rendkívül szépen megírt történetet oszt meg velünk…

A Wish utolsó, tizenkettedik dala. Simon mormogó basszusával kezdődik, amelyre már az elején felel Robert mániákus, ismétlődő gitárjátéka. Az agresszív, ugyanakkor figyelemreméltóan variálós dobok beindulásával egyértelművé válik, hogy egy vérbő rockos dalt hallhatunk a…

A Greatest Hits lemez utolsó, tizennyolcadik száma. A rajongók ősi ellensége a megjelenése óta: először is már 1998-ban kész volt, és hozzáférhető is volt a demója a Bloodflowers-korszakban: akkor még egy lassabb, komorabb alkotás volt. Aztán jött a már amúgy is…

A Boys Don't Cry album nyolcadik száma, az együttes első kislemeze. Egy hangos cin-nel kezdődik, ezután egy keleties hangzású gitárjáték után következik, majd jön Dempsey ereszkedő basszusjátéka, amely többek között a Pál Utcai Fiúkat is megihlette a Fiatal lányok című…

A Wild Mood Swings hatodik száma. Egy rendkívül modoros sikollyal indul, majd egy kifejezetten idegesítő(en magas) gitárjáték teszi egyértelművé, hogy egy túláradóan jókedvű alkotással van dolgunk. Az ijesztő kezdés után a dal viszonylag konvencionálisan folytatódik…

A 4:13 Dream album hetedik száma. Rendkívül konvencionális gitár és dobhangzással kezdődik (bár a Mr. Pink Eyes után minden dal konvencionális), majd jön Robert polemizálása a fogyasztói társadalom fonákságairól. Az egész tűrhető versszakokat a korszakra jellemző, tűéles, nehezen hallgatható, enyhén…

A The Lovecats kislemez egyik B oldalas száma, a Join The Dots első lemezén a tizenötödik szám. A legenda szerint a The Lovecats kislemez három dalát (a harmadik a már tárgyalt Speak My Language) egyszerre vették fel egy termékeny, őrült éjjelen. Ez az első olyan lenyomat,…

A The Head On The Door hetedik száma. Rendkívül jellegzetes zenei alapja végigkíséri az egész számot: tulajdonképpen egy más és más ütemet játszó dob, basszusgitár és tapshang ad egy egyedi, játékos, mégis húzós alapot a dalnak. A bohókás szintetitázorhangzás is szándékoltan "játékszinti" jellegű,…

A Faith harmadik dala. A Primary utáni ködös effektekből tűnik fel precíz, levert dobokkal, és egy ízig-vérig "gót" gitárhangzással, majd jön a dal gerincét képező basszusjáték (háttérben finom effektekkel), ezután pedig jön egy hosszasan ereszkedő Robert-kiáltás, és egy, a basszust tökéletesen…

A Catch kislemez egyik B oldalas száma, a Join The Dots második lemezén a második szám. Lassú, erőteljes, fennkölt, kissé fúvósszerű szintihangokkal kezdődik, és a továbbiakban is a billentyűs hangszerek lesznek az uralkodók. Valószínűleg az egyik utolsó dal, amelyben…

A Disintegration harmadik száma. Hirtelen kezdődik, Pornography-szerű dobokkal levert basszussal és teret ölelő szintiszőnyeggel, majd jön Roger emlékezetes, egyszerű, nagyívű szintetizátorjátéka, amelyre Robert szépséges gitárjátéka felel. Kifejezetten emlékeztet a dal a Plainsongra, ám annál talán…

A Kiss Me Kiss Me Kiss Me album kilencedik száma. Egyike a legtökösebben kezdődő Cure-daloknak: Boris dobpergetése és élettel teli gyors, dobolása és Simon basszusjátéka már a legelső perctől ad egy feszes alapot a dalnak, Ezután szinte másodpercenként jönnek be az új hangszerek: Porl, majd Robert…

A Charlotte Sometimes kislemez B oldalas száma, a Join The Dots első CD-jén a nyolcadik szám. Ugyanazon a napon vették fel, mint az A oldalas párját, amit az együttes állítása szerint valamennyire ki is egészít a dal. Zeneileg ez némi meglepetés, mert itt bukkan elő először a…

Az új évet a "nullás évek" egyik legjobb dalával kezdjük. A Labyrinth a The Cure album második száma. Az idegtépő albumkezdést (Lost) követően szinte "megnyugtatóan" hang a fenyegető, kissé keleties jellegű gitártéma és Robert távolról szóló,…

A Kiss Me Kiss Me Kiss Me album nyolcadik dala. Érdekessége, hogy két kislemezen is szerepel B oldalas számként (Why Can't I Be You?, Hot Hot Hot!!!), ráadásul még fel is került a Kiss Me Kiss Me Kiss Me album kazettaverziójára is (a korabeli CD verzióra nem, mert túlzottan…

A Three Imaginary Boys hatodik, a Boys Don't Cry hetedik száma. Szokatlan módon, szájharmonikával kezdődik, közben pedig Dempsey kitűnő, "Macskafogós" basszusjátéka hallható. Ez a basszusjáték uralkodó a dalban, ami olyan, mintha nagybőgön játszanának, éppúgy, mint a Speak My…

A Greatest Hits album tizenhetedik, utolsó előtti dala, a gyűjteményes lemez két új dala közül az egyik. A dal címének betűiből kirakható az együttes neve. Az új évtized dalaihoz hasonlóan hirtelen kezdődik Robert énekével és egy hódító gitárhanggal, majd minden sorral…

A Kissing Tour utolsó állomásának utolsó dalaként eljátszott Slade-feldolgozásnak kívánok a Cureous olvasóinak nagyon boldog Karácsonyt! Legközelebb két ünnep között jelentkezem az Üvegszendvics befejezésével, egy újabb 10-es osztályzatot érdemlő számmal, a leggonoszabb…

A Wild Mood Swings tizedik dala. Hirtelen következik a Gone! után, és teljesen más hangulatot jelentet meg: hangszerelésében leginkább a This Is A Lie-ra emlékeztet. Itt is a vonósok uralkodnak, mindjárt kezdésként egy indiai vendégművész hegedűlése hallható…

A Faith album második száma. Ismét egy olyan alkotás, amely szinte a fülünk hallatára született meg: már 1980-ban játszották koncerteken Cold Colours címen, más szöveggel és nagyjából más basszusmenettel, bár a dal egyértelműen felismerhető már ott is. Volt egy korai, lassabb verziója is, amit még…