The Blood / A Vér

2010.01.28. 09:49

A The Head On The Door album harmadik száma. Egy pergő, vérforraló flamencogitár kezdi a dalt, majd egy jókedvű rikkantás után beindul Boris halálosan pontos, tiszta dobjátéka. Háttérbe húzódó, mormogó basszus, és egy keleties dallamot játszó szintetizátor egészíti ki a flamencogitár és a castanetta által uralt hangzást. A szöveg a Blood Of Christ nevű portugál borról szól, amelyet az 1984-es turné során fedezett fel Robert, és amely erős látomásokat okozott. Egyik káprázatos példája az ezerszínű, energiától kicsattanó The Head On The Door albumnak; a dalt hallva szinte a kopár spanyol felföldön érezhetjük magunkat, ínyünkön Krisztus Vérével... Érdekes, hogy 1985-ben szinte alig játszották koncerten (meglehetősen bonyolult eljátszani), ám aztán 1987-ben, 1996-ban is fel-felbukkant a setlistben, majd 2005-től a koncertek 80%-án felcsendül (2005-ben Szegeden is hallhattuk). A kristálytiszta, óramű pontosságú albumverziót sajnos koncerten megközelíteni sem sikerül. Az albumon található verzió viszont egyike a Cure legjobb, legerőteljesebb, legéletigenlőbb, legkreatívabb alkotásainak. 10/10

---------------------------------------------------------------------------------------

Tell me who doesn't love
What can never come back
You can never forget how it used to feel
The illusion is deep
It's as deep as the night
I can tell by your tears you remember it all

I am paralyzed by the Blood of Christ
Though it clouds my eyes
I can never stop
How it feels to be dry

Walking bare in the sun
Every mirage I see is a mirage of you
As I cool in the twilight
Taste the salt on my skin
I recall all the tears
All the broken words

I am paralyzed by the Blood of Christ
Though it clouds my eyes
I can never stop

When the sunset's glow drifts away from you
You'll no longer know
If any of this was really true at all...

I am paralyzed by the Blood of Christ
Though it clouds my eyes
I can never stop

Tell me who doesn't love
What can never come back
You can never forget how it used to feel

I am paralyzed by the Blood of Christ
Though it clouds my eyes
I can never stop

Mondd meg, ki nem szereti azt,
Ami soha nem térhet vissza?
Soha nem felejtheted, hogyan éreztél,
A tévhit mély
Mély, mint az éjszaka,
Megmondom a könnyeidről, hogy emlékszel mindenre...

Megbénulok Krisztus vérétől
És noha elhomályosítja a tekintetem,
Nem tudok vele leállni

Milyen érzés kiszáradva
Meztelenül sétálni a napon?
Minden délibáb, amit látok, téged ábrázol
Amikor alkonyatkor lehűlök,
Megkóstolom a sót a bőrömön,
Felidézem a könnyeket
És a megtört szavakat.

Megbénulok Krisztus vérétől
És noha elhomályosítja a tekintetem,
Nem tudok vele leállni

Mikor a naplemente parázslása elsodor tőled,
Nem fogod tudni többé,
Hogy ebből az egészből igaz-e egyáltalán bármi...

Megbénulok Krisztus vérétől
És noha elhomályosítja a tekintetem,
Nem tudok vele leállni

Mondd meg, ki nem szereti azt,
Ami soha nem térhet vissza?
Soha nem felejtheted, hogyan éreztél,

Megbénulok Krisztus vérétől
És noha elhomályosítja a tekintetem,
Nem tudok vele leállni...

A bejegyzés trackback címe:

https://cureous.blog.hu/api/trackback/id/tr521697537

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kófic 2010.01.29. 21:52:09

és tegyük hozzá a '92-es Unplugged-os felbukkanását is ami egy igen jól sikerült felvétel... volt szobatársammal hónapokig gyakoroltuk olyan gyorsan lepengetni az első pár taktust... kisebb nagyobb sikerrel... 10/10
süti beállítások módosítása