A The Top kilencedik dala. Részeges, dülöngélő hangulattal indul, széteső dobokkal és szájharmonikával, majd egy erre a hangszerre hasonlító szintetizátorhangszínnel. Érdekesség, hogy a basszust nem Phil adja, hanem szintetizátor. Gitár csak színezőként fordul elő, az…

A Wild Mood Swings nyolcadik dala. Mindössze két és fél perces, ennyi idő alatt jut el a pokolian idegesítő kezdéstől a meseszép, szinte himnikus befejezésig. A Jupiter Crash hullámmorajából Robert loopolt "round" hangja közeledik felénk, hátborzoló és…

A Close To Me kislemez B oldalas dala, a Join The Dots első CD-jén a huszonegyedik szám. Egy gerjedésszerű hanggal indít, aztán némi meglepetésre egy kifejezetten demószerű diszkós dobalap indul el, parodikus basszusokkal, tapshangokkal, harmonikát utánzó szintikkel, effektként…

A Sleep When I'm Dead kislemez B oldalas dala. Hasonlóan indul, mint a The Only One, aztán a már ezerszer leírt 2008-as hangzást (agyoncinezett gitárok, elkent basszusok, Porl agyatlan gitársikálása) váratlanul megszínezi egy meghatározhatatlan eredetű, de valószínűleg…

Mai cikkünk ismét egy remekül megírt memoár a magyar Wanted magazinból, amely az 1996-os évről szól, noha csak 1997 februárjában jelent meg a magazinban. Élvezetes visszaemlékezés, nagyon betaláló szakaszoló címek, és a végén egy másnapos, ám ettől még kifejezetten…

Instrumentális dal, a Lost Wishes második szerzeménye. A négyszámos minialbum mind a négy dala más-más együttestag demoötletét takarja, ez a szösszenet Robert szerzeménye, amelyet egy skandináv likőrről nevezett el. Mormogó, nyugodt basszusgitár, szellős dobok, egymásnak…

A The Cure album hatodik dala. Agresszív gitárhangzással és telített dobokkal kezdődik, kicsit az End-re emlékeztetően, de annál (is) sokkal kásásabban. Zeneileg sok változás nem történik a dal végéig, ugyanaz az agyonhangszerelt, fárasztó hangzás kíséri végig a dalt. A szöveg mintha valami…

A Three Imaginary Boys korszak egyik kiadatlan felvétele, amely azonban megtalálható a Boys Don't Cry néhány korai kiadásánán, és felkerült a deluxe kiadványra is. Zajos gitárhangokkal indít, aztán elindul egy meglepően visszafogott tempójú alkotás, nyers, koszos, punkos…

A Disintegration album tizedik dala. Egy másodpercnyi üvegcsörömpöléssel indít, majd elindul egy középtempónál gyorsabb dobalap mormogó basszussal, és egy erre mániákusan ismétlődő gitárhangzással. Roger szintije egy egyszerű dallammal később csendül fel, viszont az igazán…

Instrumentális alkotás, a Seventeen Seconds hatodik dala. Igen különös a története: ez lett volna Matthieu hosszú, elégikus balladája, ám a masterszalag kevesebb, mint 1 perc elteltével véget ért, és - érdekes elgondolásból - ezt a furcsa, torz verziót tette fel a lemezre az…

Ma egy roppant jól összeszedett Cure-történelemleckét olvashatunk 2000-ből, az Uncut magazinból. A szerző nem mismásol, kőkeményen fogalmaz a Wish és a Wild Mood Swings albumok lehangoló fogadtatásáról, de természetesen ugyanígy az egekbe emeli az együttest a nyolcvanas évek…

A Taking Off és az Alt.End kislemezek egyik B oldalas dala. Úgy indul, mint ahogy más dalok zárulni szoktak: dobpergetéssel, gitárfeedbackkel. Aztán elindul lassú, levert dobjáték és egy meglepően hangulatos basszusmenet. Az elkent gitároknak köszönhetően a…

A Mint Car kislemez egyik B oldalas dala, a Join The Dots negyedik lemezén a harmadik szám. Lassú dobritmussal, és álmos gitárral kezdődik, mint a többi Wild Mood Swings B-oldalas, ám aztán kellemes meglepetésre váratlanul duplájára pörög fel a sebesség, így a korszak…

A 4:13 Dream album harmadik dala. Talán az egyetlen olyan Cure-dal, ahol a hangszerelés&Robert éneke és a dalszöveg között ordító különbség van a szöveg javára. A ragyogó rímekkel tarkított, szívet tépő, rémületes, magára hagyott öngyilkos szöveg majdhogynem…

A Japanese Whispers nyolcadik dala, és harmadik kiadott kislemeze. Összehasonlíthatatlan a korszak többi dalával, még a Greatest Hits-en hallgatva is megdöbbentő a Let's Go To Bed és a The Walk után. Nemcsak hogy sokkal-sokkal jobban szól ez a dal, mint az előző kettő, hanem Robert fogta magát, és a…

Instrumentális dal, a Seventeen Seconds album nyitódala. Már az első másodpercekben világossá válik, hogy a korábbi albumok hangzása a múlté lesz: az introként funkciónáló A Reflection egy hűvös, kimért, meglehetősen vésztjósló alkotás, amelyben a szintetizátoré a…

Ma a Cure történelmének egyik legérdekesebb, ugyanakkor egyik leginkább alulreprezentált évébe időutazunk, 1991-be. Elkészült a Picture Show videókazetta, már fortyog az üstben a Wish album, még szó van a később végül ki nem adott Music For Dreams címet viselő…

Az A Letter To Elise kislemez egyik B oldalas dala, a Join The Dots harmadik lemezén a hatodik szám. Uralkodó basszusjátékkal indul, mint a Just Like Heaven, vagy a 2 Late, egy kicsit ezzel "archaikussá" téve a dalt az ennél melankólikusabb Wish-korszakban. A gyors tempójú dob…

A Three Imaginary Boys és a Boys Don't Cry lemezen is szerepel, mindkettőn tizenkettedikként. Levert gitárhangokkal kezdődik (hasonlóakkal, mint amilyennekkel az Another Day végződik), majd elindul egy középtempójú, rezignált dob, és alatta a basszusgitár, ami igazából a versszakok alatt válik…

Instrumentális dal, a Primary kislemez B oldalas száma, a Join The Dots első CD-jén a hetedik szám. Ugyanabból a jammelésből származik, amiből a Primary, ám ez azzal ellentétben lassú, mély, szöveg nélküli alkotás. Simon basszusgitárja a főszereplő, Robert szólógitárja és a…

A Quadplus EP-n megjelenő szám, ami 1983-ban már kész volt, de csak 1985-ben jelent meg. A Join The Dots első lemezén a tizennyolcadik szám. Az eredeti címe Shout lett volna, és valószínű, hogy a Lament mellett ez volt az egyik legelső dal, amelyet Simon kiválása, az…

A Bloodflowers negyedik dala. Az album többi dalához képest kifejezetten lendületes gitárriffekkel indul, majd a dob beindulásával és a szinte felszabadult basszusjátékkal nyilvánvalóvá válik, hogy ennek a rendkívül sűrű, homogén albumnak a slágerdalával van dolgunk. Az…

Ma ismét visszarepülünk a Disintegration-időszakba. A kérdezőalany Robert és Smion. Jónéhány gondolat a Disintegration dalairól, de még a Foxy Lady, az Ariel vagy a Do The Hansa is szóba kerül. Az egyik leginformatívabb interjú.…

A Kiss Me Kiss Me Kiss Me album tizenkettedik száma. Már a két évvel későbbi Plainsongot idéző teátrálissággal kezdődik: hatalmas ívű, szinte üstdob-szerű, lassú ritmusszekció és szépséges szintiszőnyeg adja az alapját a finom gitárokkal dúsított dalnak. A hosszú…

A COGASM nevű projekt dala, amelyben Robert mellett Jason, és Reeves Gabrels található. A projekt mindössze egyetlen dal erejéig állt össze, az Orgazmo (Spermafiókák) című filmhez készítettek dalt, nagyjából az ugyancsak külsősökkel elkészített Wrong Number…