Egy viszonylag rövid interjú 2000-ből, a Folha magazinból. Érdekes visszatekintés; például az interneten való publikálás azóta sem a sajátja az együttesnek...

-------------------------------------------------------------------------------------

Robert Smith - a Cure énekese, dal- és szövegírója - része a 80-as évek egyik ikon csapatának, akinek Madonnával és Boy George-zsal egyetemben sikerült túlélnie a 90-es éveket, nemcsak dalai erejének segítségével, hanem megdöbbentő kínézetével is.
Gondosan "belőtt" hajával és ellenállhatatlan vörös rúzssal a kezében, Smith még mindig visszautasítja a goth és dark megnevezéseket. A "Bloodflowers", az együttes új albuma, 9 számmal, február 14.-én jelenik meg a boltokban (Európában). Rögtön utána a zenekar turnézni megy, talán Brazilíába is eljönnek ez év augusztusáig. Smith - ma már 40 éves tiszteletreméltó úriember, aki szereti az operát és a csillagokat nézni a kerti teleszkópján keresztül - szoló projectjére készül, ami magába foglal zenét és filmet, a közeljövőben az Interneten keresztül kerül kiadásra.  Az énekes jó hangulatban fogadta a Folha magazint a több mint egyórás interjúra, egy London melletti hotelben.

FOLHA - A "Bloodflowers" felvételei alatt azt mondtad, ez lesz az utolsó The Cure lemez. Ez igaz ?

RS - Mialatt a felvételeket készítettük, ez volt az érzésünk. Történetesen, a Cure sosem tervezett egyszerre 2 lemezt. Nagyon szívesen készítenék még egy albumot, de megígértem magamnak, hogy 40 évesen, a 2000. évben valami mást fogok csinálni. Egy munkát, ami nem Cure. Az idei turnék után, amelyek júliusban vagy augusztusba érnek véget, kiadok egy szoló projectet. De ez nem azt jelenti, hogy vége a Cure-nak. Független művészként szeretném kihasználni az Internet lehetőségeit. Emellett utálom azt, hogy a nagy zenekiadók gyerekként kezelnek.

FOLHA - A Bloodflowers hallgatása közben az a benyomása az embernek, hogy a zenekar hangzása ismét olyan, mint fénykorában. Ez volt a szándék ?

RS - Egyetértek, a BF egy tipikus Cure album. Azon töröm a fejem, hogyan ültessem át ezt élőre, a színpadra, már alig várom, hogy turnén legyünk.

FOLHA - Mostanában mit hallgatsz ?

RS - Mogwai-t. Bár nem ez volt a fő inspiráció, de egy bizonyos módon a Mogwai ösztökélt a BF elkészítésére. Szerettem Gomez első lemezét, de a második nem volt olyan jó. Kíváncsian várom, hogy meghallgathassam a Smashing Pumpkins és a Placebo új lemezét. A legcsodálatosabb dolog az, hogy mostanában sok klasszikus zenét, főleg operát hallgattam, ami biztos jele annak, hogy megöregedtem (nevet). Az apám szeretett operát hallgatni és én azt hittem, unalmas. Most rajtam a sor...

FOLHA - Hogyan zajlik nálad a komponálás folyamata ?

RS - Ez nem csak mentális folyamat, egyszerűen megtörténik. Viszont a szövegek megírása másfajta erőfeszítést igényel. Az sokkal inkább agyi folyamat. Ezért van az, hogy először a dallam jön, késobb pedig megpróbálom kialakítani azt az érzést, amit a hang ébreszt bennem, és megpróbálom ezt átültetni a szövegbe.

FOLHA - Honnan jött a lemez címe ?

RS - Olvastam egy könyvet a festő, Edvard Munch leveleiről. Azt mondta, akkor volt biztos abban, hogy jó munkát festett, ha úgy érezte, egy vérvirág nyílt a szívéből. Azt gondoltam, ez a kép nagyon romantikus. Véletlen egybeesés, hogy valamikor akkoriban egy verseskötetet olvastam az I.Világháborúról, és az egyik vers azt írta le, hogyan nyílt vérvirág egy katona golyó ütötte testében. Tetszett a párhuzam a fájdalom és a művészet - e két szímbólum - között.

FOLHA - Mennyire fontos egy együttes megjelenése ? Nem zavar, hogy "dark"-nak és "goth"-nak tartanak benneteket ?

RS - Azért hordom a hajamat ilyen hosszan, mert a feleségem kéri - így szereti - , és azért járok feketében, mert nem érzem magam kényelmesen más színekben. A Cure nem goth vagy dark. Maguk a gothok sohasem fogadták el a Cure-t mint a tevékenységük részesét. Azt hiszem, elmondhatom, játszottam egy goth zenekarban (a Siouxsie and the Banshees-ra utal), de az nem a Cure volt.

FOLHA - Mit a véleményed arról, hogy te hatottál Neil Gaiman-ra a Sandman nevű képregényfigura megalkotása során ?

RS - Nagyon büszke voltam rá, amikor megtudtam, hogy én inspiráltam. Japánban van egy képregény, amelyben én vagyok a szereplők egyike és mindig az egyik kezemben itallal, a másikban tejjel jelenek meg. Az az oka, hogy akkoriban nagyon sokat ittam, és az alkohol fogyasztásomat tejjel ellensúlyoztam, hogy elkerüljem a másnaposságot. A képregény 15 éve megvan. Sok japán azt hiszi, van egy farmom tehenekkel, és néha megkérdezik, hogy vannak a teheneim (nevet). Én szeretem ezt és kitartok a divatellenesség mellett. Utálom ezt a márka-kultuszt. Személyes szokásom, hogy minden ruhámat áruházakban vagy katalógusokból veszem.

FOLHA - Milyen volt az X-Akták soundtrackjén dolgozni ?

RS - Mindig nagy rajongója voltam a tv sorozatoknak. Jó ötlet volt, hogy olyan zenészeket kerestek, akik egyben rajongók is. A végeredmény nem lett olyan jó, mint amilyenre számítottam.

FOLHA - Tervezed, hogy többet dolgozol filmekkel ?

RS - Megkértek, hogy készítsek soundtracket az új Tim Burton filmhez ("Sleepy Hollow"), de addig halogatták, hogy addigra már belemerültem a BF-be és ezért nem válaltam. Mostanában a saját filmemen dolgozom. Feltéve, ha meg tudom csinálni. Egy másik lehetőség, hogy kiadok egy CD-t a film történetével. A hangzás nagyban fog különbözni a Cure-ral való munkámtól.

FOLHA - Mesélj egy kicsit a rádiótokról, a CureFM-ről !

RS - A Cure FM-nél az együttes minden tagjának van egy órája, amikor azt játszik le amit akar, és arról beszél, ami eszébe jut. Ürügy volt arra, hogy összegyűljünk és berúgjunk... körülbelül öt adást csináltunk. Mulatságos, bár attól tartok, nem vagyok valami jó DJ, mert szeretek inni miközben zenét hallgatok és ez nem segít sokat a mixelésben.

FOLHA - Az angol sajtóban mindig pletykák és spekulációk célpontja voltál. Talán már elfelejtettek ?

RS - Már nem vagyok annyira célpont, mint korábban, de még mindig keringenek pletykák rólam. A legnépszerűbb közülük az, hogy homoszexuális vagyok. De a legrosszabb az, hogy halott vagyok, anyámat mindig kihozza a sodrából. Ezek a szóbeszédek általában a születésnapom közeledtével kapnak lábra, és egyszer egy szenzációhajhász napilap azt közölte a címlapján, hogy öngyilkosságot követtem el.

FOLHA - Milyen egy tipikus napod, amikor nem turnézol vagy lemezt készítesz ?

RS - Szeretek olvasni, moziba járni, sétálni a tengerparton. Esténként eltöltök pár órát a csillagokat bámulva a teleszkópommal. Órákat tudok ezzel tölteni. Megérteti velem, milyen kicsik vagyunk valójában.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.