A Wild Mood Swings hetedik dala. Tengerparti hullámmorajlás hangjaival indít, majd egyre erősödő, madárhangra emlékeztető "csettegés" után elindul amolyan suta keringő alapritmusú alkotás, akusztikus gitárral, nagyon finom szintijátékkal és szinte bukolikus szépségű basszus-aláfestéssel. Hosszas felvezetés után jön Robert éneke, amely néha visszhangosítással, néha pedig több szólammal díszített. A refrénre váratlanul megemelkedik Robert hangja, a szinti is előtérbe kerül, és kissé megtörik a dal intim hangulata. Emlékezetes még a dal vége felé Perry szépséges gitárjátéka. A dal - már előrevetítve a kétezres évek divatját - kifejezetten hirtelen ér véget, igaz a hullámmorajlás a végén is feltűnik. A szöveg egy égbőlpottyant randevú költői leírása. Egyike annak a három WMS-dalnak, amit már 1995-ben is játszott az együttes, aztán 1996-ban mindig felcsendült: ezután pedig 2000-ben, 2004-ben, 2014-ben és 2016-ban is játszották néhányszor. Egy 2004-es párizsi fellépésen nagy meglepetésre nyitódal is volt. Az egyik legszebb dal a Wild Mood Swings-korszakból, amely valamiért mégsem igazán talál utat a szívemhez, unalmasnak, fakónak tűnik, nem is igazán illik a csillogó-villogó, ezerszínű Wild Mood Swings-korszakba. 5/10

---------------------------------------------------------------------------------------

She follows me down to the sound of the sea
Slips to the sand and stares up at me
"Is this how it happens? Is this how it feels?
Is this how a star falls?
Is this how a star falls?"

The night turns as I try to explain
Irresistible attraction and orbital plane
"Or maybe it's more like a moth to a flame?"
She brushes my face with her smile
"Forget about stars for a while... "
As she melts...

Meanwhile millions of miles away in space
The incoming comet brushes Jupiter’s face
And disappears away with barely a trace...

"Was that it? Was that the Jupiter show?
It kinda wasn't quite what I’d hoped for you know... "
And pulling away she stands up slow
And round her the night turns
Round her the night turns...

Yeah that was it
That was the Jupiter crash
Drawn too close and gone in a flash
Just a few bruises in the region of the splash...

She left to the sound of the sea
She just drifted away from me
So much for gravity...

Követ a lány a tenger hangjához
Csúszik a homokban és felnéz rám
"Hát így történik? Hát ilyen érzés?
Így hullik le egy csillag?
így hullik le egy csillag?"

Az éjszaka lassan múlik, és én megpróbálom megmagyarázni,
Ellenálhatatlan vonzerő, meg pályamenti sík...
"Vagy talán méginkább olyan, mint a lepke a lángban?"
Mosolyával végigsöpri az arcomat
"Felejtsük el egy kicsit a csillagokat..."
- Olvadt a lány...

Ezalatt az űrben, több millió mérfölddel arrébb
Egy érkező üstökös végigsöpri Jupiter arcát,
Majd eltűnik, úgy, hogy alig hagy nyomot...

"Ennyi volt? Ez volt a Jupiter-show?"
"Valahogy nem egészen olyan volt, ahogy reméltem"
És arrébbhúzódva lassan feláll,
És körülötte múlik az éjszaka,
Körülötte múlik az éjszaka...

Igen, ennyi volt!
Ez volt a Jupiter-ütközés
Túl közel jött, majd eltűnt egy villanásban,
Csak néhány folt maradt a csobbanás körül...

A lány otthagyott a tenger hangjainak,
Egyszerűen elsodródott mellőlem
Ennyit a gravitációról...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.