A The Walk kislemez egyik B oldalas dala, a Japanese Whispers albumon a negyedik szám, a Join The Dots első CD-jén pedig a tizenkettedik. Mintha félbevágva kezdődne, az első másodpercben már halljuk a dal egész hangszerparkját. Rendkívül friss, elektronikus, táncos alapokon egy bájos, "cicás", tipikusan Japanese Whispers-es szintihang felelget egy hangulatos gitárral. A dalban ez az egyedüli nem szintetikus hangszer; mint a basszus, mind a dob hallhatóan szintetizátor-alapú. A szöveg incselkedő, furcsa képekkel zsúfolt, ám az egész albumon végigvonuló álom-koncepció itt is elfogadhatóvá teszi a keszekusza képeket. Koncerten soha nem játszották. Slágeres, bájos alkotás, a Cure-bulik örök tagja, hiszen az egyik legtáncolhatóbb, leginkább mozgásra ingerlő Cure-dalról van szó. 8/10

----------------------------------------------------------------------------------------

I love it all
These games we play
I close my eyes
You run away
I'm sure I asked you to stay
But now you're gone

And so I feel the grey
Pulse in my head
I turn off the lights and crawl into bed
I try to think of sunshine
But my body goes wet
With the first crash of thunder...

I don't think I can know
Anyone but you dear
That's for sure!

When it gets to four
It's my turn to go
Oh the kiss!
So alcoholic and slow
Arranging me for Saturday
I thought you would know
That I always sleep alone...

I don't think I can know
Anyone but you dear
That's for sure!

The upstairs room is cool and bright
We can go up there in summer
And dance all night...

Your sister started talking at a minute after ten
So everyone jumped up
And then fell over again
In April you can join them
And stare at me
At the ghost from your past...

Imádom
Az összes játékunkat
Behunyom a szemem,
Te elfutsz,
Biztosan kértem, hogy maradj,
De te eltűntél

Így hát érzem azt a szürke
Lüktetést a fejemben,
Leoltom a fényeket és az ágyba kúszok,
Megpróbálok a napfényre gondolni
De izzadni kezdek
A legelső mennydörgéstől...

Nem gondolom, hogy meg tudnék ismerni
Rajtad kívül bárkit is, drága,
Ez tuti!

Mikor eljön a négy,
Mennem kell,
Ó, a csók!
Olyan alkoholos, és lassú
Rendbetesz szombatig,
Azt gondoltam, hogy tudod,
Hogy én mindig egyedül alszom...

Nem gondolom, hogy meg tudnék ismerni
Rajtad kívül bárkit is, drága,
Ez tuti!

Az emeleti szoba olyan hűvös és fényes,
Nyáron felmehetnénk oda,
És táncolhatnánk egész éjjel

A lánytestvéred beszélni kezdett egy perccel tíz után,
Amire mindenki felugrott,
Majd visszazuhant
Áprilisban csatlakozhatsz hozzájuk,
És bámulhatsz rám,
Mint a múltad szellemére...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.