A Wild Mood Swings tizenegyedik dala. A dal egy három és fél perces őrület, a most következő jellemzésben a felét se tudom leírni a túlzsúfolt hangszerelésnek. Egy telefonrögzítő hangjával kezdődik, aztán azonnal indul Robert hangja egy akusztikus gitár kíséretében. Az első két sor után elindulnak a dobok és a kicsit komolyabb, effektszerű gitárhasználat, majd a negyedik sornál megjelenik a basszusgitár. Az ötödik sor után tűnnek fel először a fúvósók, majd a hatodik sorban szólal meg először a régieskedő szintetizátor A refrénre aztán a fent említett fúvósok (sajnos soha nem tudtam különbséget tenni a szaxofon és a trombita között - bár itt valószínűleg egy rafinált szintihangszínről lehet szó) egyszerűen megőrülnek, egy fékjevesztett big band érzését adják, miközben Robert kicsattanó jókedvvel, a hangját dobálva énekli a dal furcsa sorait (ha valaki megkérdezi, hogy melyik Cure-dalban szerepel a sztriptíz, a kókuszdió-jég, a PVC, a rosszul időzített TV, a Stolichnaya, valamint a híres acidzenekar, a Banco De Gaia, akkor ne tétovázzon rávágni, hogy a Return-ben). A második versszakra jön be az első olyan gitárhang, ami legalább nyomaiban emlékeztet az együttes Wild Mood Swings előtti korszakára, de ezzel sem bíbelődnek sokat: máris jön a következő refrén, és a sivító fúvósok a végletekig fokozzák a dal hedonizmusát, jókedvét, életerejét. A második versszak után egy rendkívül élvezetes (és rövid) gitár-szinti-fúvós szólót hallhatunk, de továbbra sincs megállás, a refrén újra elsöpör mindent. Ha abból indulunk ki, hogy a Cure igazi ereje a monoton, ismétlődő, lassan kibomló zenei kompozíciókban van, akkor ez az őrült váltásokat tartalmazó, agyondúsított hangszerelésű alkotás a leginkább nem Cure-os Cure-szám. És akkor még nem is emeltem ki a Robert által kitalált eszement dallamot, a "prisoner of PVC" kiéneklése kb. leírhatatlan, érdekes lenne tudni, hogy mi vezette rá Robertet, hogy hirtelen egy amúgy is emelkedő dallamot hirtelen egy oktávval feljebb kezdjen el folytatni... A szöveg természetesen tökéletesen illik a hedonikus, tempós zenéhez: ezerszínű, túlfestett képek vibrálnak szinte a szemünk előtt, nagyjából mint a Mint Car klipjében. Koncerten - a Wild Mood Swing sok más dalához hasonlóan - csak 1996-ban játszották. A dal nagyon erős visszakacsintás a Kiss Me Kiss Me Kiss Me korszakra (könnyen beugorhat róla pl. a Why Can't I Be You?) - ám valahogy annyira nem kerekedik ki, túlzsúfolt marad. Ezzel együtt egy nagyon szórakoztató, üde színfoltja a Wild Mood Swings-nek. 8/10

--------------------------------------------------------------------------------------

Oh I really love it here!
Oh you've thought of it all!
Candlelight! Coconut ice! And fur on the floor!
And I reeely love the way you wear your hair
And nothing more...
So tell me...
What is going on?
I was sure that I’d already gone...

But all you say is we're all spinning
It's really not just me
But that doesn't seem to help me figure out how I can be
A prisoner in PVC a minute after three...
It didn't used to be like this
Must be all that sleep I missed...

Yeah but I really love it here!
You've done everything to please!
Stolichnaya! Banco de Gaia! Bad timing on TV!
And I reeely love the way you turn
Your smile into striptease...
But I’m still not sure what's going on
And I can't help feeling something's wrong

But you just say that we're all spinning
And it's really not just me
But that doesn't seem to help me figure out how I can be
Still wrapped inside your rubber as I wriggle at your feet...
No it didn't used to be like this
Must be something strange I kissed...
Maybe when my eyes were closed?

So tell me what is going on?
I'm sure that I’ve already gone...
But all you say is we're all spinning
And it's really not just me
But that doesn't seem to help me figure out how I can be
Still fixed inside your fantasy
A TV refugee...
So tell me what is going on?
Just can't help feeling something's wrong...
Or is it right this way I feel?
Someone get me out of here!!!
I'm waiting on my knees...

Ó, én tényleg szeretek itt lenni!
Mindenre gondoltál!
Gyertyafény! Kókuszdió-jég! És szőrme a földön!
És én téééényleg imádom, ahogy a hajad hordod,
És ezen kívül semmi mást...
Hát mondd már meg,
Mi a fene történik itt?
Biztos voltam benne, hogy már eltűntem...

De minden mondatod felpörget minket,
Ez tényleg nem én vagyok
De nem úgy tűnik, hogy segít megállapítani, hogy hogy is lehetek,
A PVC foglya egy perccel három után,
Ilyen azért nem volt eddig,
Biztosan a sok kihagyott alvás az oka...

De igen, én tényleg szeretek itt lenni!
Mindent megtettél, hogy tetszen nekem!
Stolichnaya! Banco de Gaia! Rossz időzítés a TV-n!
És én tééényleg imádom, ahogy
A mosolyod sztriptízbe fordul át...
De még mindig nem tudom biztosan, mi a fene történik itt
És nem tudok szabadulni egy rossz érzéstől...

De minden mondatod felpörget minket,
És ez tényleg nem én vagyok,
De nem úgy tűnik, hogy segít megállapítani, hogy hogy is lehetek,
Még be vagy csomagolva a gumidba, ahogy kibújok a lábaidnál,
Nem, ilyen azért nem volt eddig,
Kellett nekem valami idegent csókolgatni...
...talán mert a szemeim csukva vannak?

Hát mondd már meg, mi a fene történik itt?
Biztos vagyok benne, hogy már eltűntem...
De minden mondatod felpöget,   
És ez tényleg nem én vagyok,
De nem úgy tűnik, hogy segít megállapítani, hogy hogy is lehetek,
Beleragadva a fantáziádba,
A TV fogjaként...
Hát mondd már meg, mi a fene történik itt?
Nem tudok szabadulni egy rossz érzéstől,
Vagy hogy ez helyes egyáltalán, hogy így érzek?
Valaki vigyen ki innen!
Itt várok a térdeimen...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.