A Wild Mood Swings ötödik száma. Furcsa, szinte sötét szintihangokkal kezdődik, ám aztán hamarosan rájöhetünk, hogy ez csak amolyan hangulatnövelő elem, mint egy cirkuszi "attrakció" előtti emelkedő szintidallam. Merthogy néhány másodperc után beindul egy olyan könnyed zenei alap, amit azért nem volt könnyű befogadni a Pornographyn, Disintegration-ön edződött Cure-rajongótábornak (nem is nagyon sikerült nekik). Elkent basszusok, légies Jason-dobok, és végletekig kellemes, könnyed, karibi-hangulatú Roger-szintihangokkal indul el a dal, amely sokakat azonnali skippelésre ingerel. Kár lenne azonban nem elmerülni a számban, mert a versszakok alatt Roger zongorára vált, és - kiegészülve Perry gitárjátékával - máris egy fokkal izgalmasabb lesz a sound, de túl sok variálásra nem kell már innentől számítani. A szöveg nagyon aranyos: a pillangó-effektusról, a sors kiszámíthatatanságáról szóló Robert-mese még akkor is bájos, ha kifejezetten Wild Mood Swings-modorban van előadva, kissé giccses képekkel, különösebb mélység nélkül. Nagyon figyelemreméltó viszont az, ahogy Robert a szavakat formálja, ahogy néha nem a sorok végén fejezi be az adott sorhoz tartozó gondolatot, vagy éppen szigorúan követi a ritmust, és így kifejezetten mókás, aranyos lesz az éneklési stílusa (és mindezt természetesen a dal legszomorúbb részénél: "I’m sorry, blame in - fatuation...") Koncerten csak 1996-ban játszották. Megejtően aranyos, szinte már-már túl ártatlan dal, amit nagyon lehet szeretni, egészen addig, amíg egyszer nem a Fascination Street-tel együtt játszották el egy 1996-os TV-s fellépésen. Pedig mindkét dal (!) kislemezes lett - ezáltal lett a Cure-rajongók között szenvedélyes vita tárgya a Wild Mood Swings-korszak kislemez-választási koncepciója... Talán az eddigi legszubjektívebb, leginkább "megnyomott tollú" osztályzásom következik most: figyelem, kedves olvasók, akik esetleg nem ismerik ezt a dalt; ez nem 'ennyire' jó szám. 8,5/10

--------------------------------------------------------------------------------------

It started with a dedication
"Lost in admiration - happy birthday - I’m forever yours - blossom"
Faded red inside a tiny book of butterflies
I smiled surprised at how when flickered through
The wings flew by spelled out my name...

Six months went by the summer lost
Obsessively the letters dropped into my life
The same soft blood smooth flowing hand
"Please try to understand - I have to see you - have to feel you -
Tell you all the ways I need you - yours forever in love... "

Strange attraction spreads its wings
It varies but the smallest things
You never know how anything will change
Strange attraction spreads its wings
And alters but the smallest things
You never know how anything will fade

The year grew old incessantly she wrote to me
She'd started smoking poetry!
I laughed in recognition of a favourite phrase
She'd pulled me in...
I answered her
A Christmas card in sepia
Arranging when and where
And how the two of us should meet...

Her opening so well prepared
A nervous smile
I couldn't take my eyes from her
She whispered
"Can I use some of your lipstick?"
It was perfect so believable
I couldn't help but feel that it was real
And kissing crimson fell into her waiting arms...

Strange attraction spreads its wings
It varies but the smallest things
You never know how anything will change
Strange attraction spreads its wings
And alters but the smallest things
You never know how anything will fade

So alone into the cold New Year without another word from her
I wrote to ask if we could maybe meet again before the spring
But weeks went by with no reply until once more my birthday came
And with it my surprise but this time nothing was the same...

"I’m sorry - blame infatuation - blame imagination -
I was sure you'd be the one but I was wrong -
It seems reality destroys our dreams - I won't forget you - blossom"
Faded red inside a tiny book of old goodbyes...

Strange attraction spreads its wings
It varies but the smallest things
You never know how anything will change
Strange attraction spreads its wings
And alters but the smallest things
And you never know...

Egy dedikálással kezdődött
"Csodálatban elveszve - boldog születésnapot - Örökké a tiétek vagyok - virágok"
Előtűnt egy vörös belsejű icipici pillangós könyvecske
Meglepetten mosolyogtam, ahogy tovalebegett,
És a szárnyak repdesése kibetűzte a nevemet...

Hat hónappal később a nyár elmúltával
Egy levél megszállottan hullott az életembe
Ugyanazzal a puha, lágy, vörös, folyékony kézírással
"Kérlek próbálj megérteni - Látnom kell téged - Éreznelek kell
Minden módon mondom, hogy szükségem van rád - a tiéd vagyok örök szerelemmel..."

Különös vonzerő ha kitárja a szárnyait
Ha csak a legkisebb dolgokat változtatja meg,
Sohasem tudod, hogy nem fog-e valami megváltozni...
Különös vonzerő ha kitárja a szárnyait
És ha a legkisebb dolgok megváltoznak,
Sohasem tudod, hogy nem fog-e valami megfakulni...

Az évben megszakítás nélkül írt nekem,
Csacsogott lényegtelen dolgokról,
Elismerően nevettem egy-egy kedvenc kifejezésén,
De valamit megfogott bennem...
Válaszoltam neki
Egy régies hangulatú karácsonyi lapon,
Elrendezve, hogy hol és mikor
És hogyan fogunk mi ketten találkozni...

Nagyon felkészülten nyitott
Egy ideges mosolyt,
Nem tudtam róla levenni a szemem,
Azt suttogta:
"Használhatnám a rúzsodat?"
Tökéletesen hihető volt,
Nem tudtam segíteni, de érzem, hogy valóság volt,
És vérvörös csókokkal zuhantam a várakozó karjaiba...

Különös vonzerő ha kitárja a szárnyait
Ha csak a legkisebb dolgokat változtatja meg,
Sohasem tudod, hogy nem fog-e valami megváltozni...
Különös vonzerő ha kitárja a szárnyait
És ha a legkisebb dolgok megváltoznak,
Sohasem tudod, hogy nem fog-e valami megfakulni...

Egyedül voltam a hideg új évben, és egyetlen további szót sem írt többé,
Írtam neki, érdeklődtem, hogy esetleg találkozhatnánk-e újra még a tavasz előtt,
De válasz nélkül teltek a hetek, amíg aztán újra eljött a születésnapom,
És vele egy meglepetés, de ezúttal semmi sem volt már ugyanaz...

"Sajnálom - téves rajongás - hibás elképzelés -
Biztos voltam benne, hogy te vagy az egyetlen, de tévedtem -
Úgy tűnik, a valóság összetörte az álmainkat - Nem feledlek - virágok"
 - tűnt elő egy vörös belsejű icipici könyv a régi szöveggel...

Különös vonzerő ha kitárja a szárnyait
Ha csak a legkisebb dolgokat változtatja meg,
Sohasem tudod, hogy nem fog-e valami megváltozni...
Különös vonzerő ha kitárja a szárnyait
És ha a legkisebb dolgok megváltoznak,
És sohasem tudod...
És sohasem tudod...
És sohasem tudod...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.