A Three Imaginary Boys album negyedik, a Boys Don't Cry lemez tizedik száma. Az album többi számához képest ez kifejezetten sötét, levert hangulatú alkotás, ami már a későbbi kor hangzását vetíti elő. Furcsa, halk gitárhangzással kezdődik, majd beindul Lol középtempójú dobolása, Dempsey basszusjátéka és Robert gitárhangzása. A szöveg az ébredés utáni apátiáról, rosszkedvről szól, mint oly sok későbbi Cure-alkotás. A "something holds me hypnotized" résznél szinte teljesen leáll a dal, csak némi távoli gitárjáték, a basszusok és néhány dobcin marad. Ezután a meglepően hosszú leállást követően aztán újra visszajön az eredeti alapritmus is, bár már nem sokáig: a dal vége újra abba lassú, már-már Faith-hangulatot árasztó apátiába süllyed bele, mint a kiállás. 1981-ig maradt a setlist állandó tagja, pedig több, későbbi, levert hangulatú album és turné hangzásába beleillett volna, még ha a későbbi jéghideg Cure-hangulatot nem is igazán fogja még meg. A 2011-es Reflections-koncerteken persze eljátszották. 6/10

--------------------------------------------------------------------------------------

The sun rises slowly
On another day
The eastern sky grows cold
Winter in water colours
Shades of grey

Something
Something holds me
Holds me hypnotized...

I stare at the window
Stare at the window
Waiting for the day to go
Winter in water colours
Shades of grey

A nap lassan kel fel
Egy másik napom
A keleti égen hideg növekszik
A víz színeiben a tél van
Szürke árnyalataival

Valami
Valami engem
Hipnózisban tart

Az ablakot bámulom,
Az ablakot bámulom,
Várom, hogy múljon el a nap,
A víz színeiben a tél van
Szürke árnyalataival...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.