A Disintegration második száma. A legtökéletesebben összerakott dalok egyike. Védjegyszerű csilingeléssel kezdődik, mint jónéhány másik szám (pl. High, Siamese Twins), majd jön a lusta középtempót játszó dob, a játékos basszus, és a szépséges gitárhang. Mikor aztán azt hinnénk, hogy ilyen kellemesen/nyugisan fog végigmenni a dal, hirtelen egy újabb, jóval erősebb csilingelés után bejön egy másik gitár, miközben az eredeti gitár is más dallamot kezd játszani, rendkívül egyedi karaktert adva a dalnak. Hamarosan jön a rendkívül költői, szépséges szöveg, a versszakok után pedig éteri szépségű, nagyon finom keleties vonásokkal átszőtt, ám ízig-vérig Cure-hangszerelésű instrumentális részek következnek. A kifejezetten hosszú dal második fele pedig talán a Cure-életmű csúcspontja: egyre fokozódó szöveg, már a sokadik gyönyörű dallamát játszó gitár, és leheletfinom szintiszőnyeg teszi feledhetetlenné az élményt. A Pictures Of You-t szerencsére megismerhette a szélesebb hallgatóközönség is, mert kislemezt csináltak belőle, mixelték, számtalan koncerten játszották, és megtörtént vele az a csoda, hogy néhány előadásmódban (pl. a Show-n) még tudtak fokozni a meseszerűen gyönyörű hangzáson (például a "You were always so lost in the dark" résznél egy másodperces sötétbe borulós leállással), sőt, még a három perccel rövidebb single verzióba is sikerült belesüríteni a dal minden szépségét. A Pictures Of You a koncertek szinte állandó szereplője, talán évtizedünk elején hanyagolták jelentősebben, igaz ez ahhoz elég is volt, hogy csak az 1989-es magyarországi koncerten csendüljön fel - 2016-ban sokunk örömére játszották a Sportarénában. Igazi Cure-alkotás, a zene, a kreativitás, és a szöveg tökéletes kvintesszenciája. 10/10

---------------------------------------------------------------------------------------

I've been looking so long at these pictures of you
That I almost believe that they're real
I've been living so long with my pictures of you
That I almost believe that the pictures are
All I can feel

Remembering
You standing quiet in the rain
As I ran to your heart to be near
And we kissed as the sky fell in
Holding you close
How I always held close in your fear
Remembering
You running soft through the night
You were bigger and brighter and wider than snow
And screamed at the make-believe
Screamed at the sky
And you finally found all your courage
To let it all go

Remembering
You fallen into my arms
Crying for the death of your heart
You were stone white
So delicate
Lost in the cold
You were always so lost in the dark
Remembering
You how you used to be
Slow drowned
You were angels
So much more than everything
Hold for the last time then slip away quietly
Open my eyes
But I never see anything

If only I'd thought of the right words
I could have held on to your heart
If only I'd thought of the right words
I wouldn't be breaking apart
All my pictures of you

Looking so long at these pictures of you
But I never hold on to your heart
Looking so long for the words to be true
But always just breaking apart
My pictures of you

There was nothing in the world
That I ever wanted more
Than to feel you deep in my heart
There was nothing in the world
That I ever wanted more
Than to never feel the breaking apart
All my pictures of you

Oly régóta nézegetem ezeket a képeket rólad
Hogy már majdnem elhiszem, hogy valóságosak
Oly sokáig élek a rólad készült képekkel már,
Hogy már majdnem elhiszem, hogy a képek megtestesítik
Mindazt, amit érzek

Emlékszem,
Ahogy csendben álltál az esőben,
Mialatt rohantam a szívedhez, hogy közel legyek hozzád
És csókolóztunk, ahogy az ég összedőlt,
Szorosan öleltelek,
Ahogy mindig is öleltelek, ha féltél,
Emlékszem rád,
Ahogy lágyan átfutottál az éjszakán,
Nagyobb, fényesebb és szélesebb voltál, mint a hó,
És sikítást színlelve
Az égre sikítottál,
És végül összeszedted minden bátorságod
Hogy kieressz mindent.

Emlékszem rád,
Ahogy a karjaimba zuhantál,
Sírtál a szíved halála miatt,
Kőfehér voltál,
Oly gyenge,
Elvesztél a hidegben,
Mindig olyna elveszett voltál sötétben...
Emlékszem rád,
Hogy milyen is voltál,
Amikor lassan megfulladtál,
Angyalhad voltál,
Annyival több mindennél,
Kitartottál az utolsó pillanatig, majd eltűntél csendben,
Kinyitom a szemem,
De soha nem láttam semmit.

Bárcsak kigondoltam volna a helyes szavakat,
Úgy kitarthattam volna a szívedben,
Bárcsak kigondoltam volna a helyes szavakat,
Úgy nem kellene elszakadnom
A rólad készült képektől.

Sokáig nézegetem ezeket a képeket rólad,
De soha nem fogadtál a szívedbe,
Sokáig nézem, hogy a szavak igazak legyenek,
De én mindig csak el kell szakadnom
A rólad készült képeimről...

Semmi nem volt a a világon,
Amit valaha is jobban akartam volna
Mint hogy mélyen a szívemben érezzelek,
Semmi nem volt a világon,
Amit valaha is jobban akartam volna,
Mint hogy ne érezzem az elszakadást
A rólad készült képeimtől...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.