A Faith album nyitódala. Már az első hangok megadják az egész lemez alaphangulatát: rendkívül mélyre hangolt basszusgitár játszik egy az egész dalt végigkísérő monoton dallamot, amit egy hasonlóan monoton dob egészít ki. Ez a két hangszer uralkodik a számon, a gitár, valamint a mértanilag kiszámított pillanatokban elhangzó komor harangkongás csak méginkább kidomborítják a dal komor, gyászos, templomi hangulatát. Robert itt először énekel szinte siránkozva, igaz itt az egész lemezt végigkíséri ez az énekstílus. A téma a hit hiánya; Robert ebben az időszakban sok templomba járt, ahol próbálta "ellesni", hogy másoknak miért van hite, neki pedig miért nincs. Erről a vívódásról szól ez a dal, amelynek mind a szövege, mint a zenéje tökéletesen megteremti a templomi atmoszférát. A Holy Hour jóval a Faith album megjelenése előtt kész volt, már 1980 őszén ezzel kezdődtek a koncertek, majd az 1981-es évben is jó ideig ez volt a fellépések nyitódala. Ezek után az 1997-es fesztiválfellépéseken reaktiválták komolyabban, de jelzésértékűen fel-felbukkant már a Prayer Tour néhány állomásán, valamint az elmúlt években is néhány koncerten (pl. a Reflections-koncerteken). Rideg, tiszta, áhítatos dal, amely szíven találó harangkongással zárul; remek lenyomata a lassan gyászosba forduló korai Cure-hangzásnak. 7,5/10

---------------------------------------------------------------------------------------

I kneel and wait in silence
As one by one the people slip away
Into the night
The quiet and empty bodies
Kiss the ground before they pray
Kiss the ground
And slip away...

I sit and listen dreamlessly
A promise of salvation makes me stay
Then look at your face
And feel my heart pushed in
As all around the children play
The games they tired of yesterday
They play

I stand and hear my voice
Cry out
A wordless scream at ancient power
It breaks against stone
I softly leave you crying...
I cannot hold what you devour
The sacrifice of penance
In the holy hour

Térdelek és csendben várok,
Ahogy az emberek egyenként eltűnnek
Az éjszakába,
A csendes és üres testek
Megcsókolják a földet, mielőtt imádkoznak,
Megcsókolják a földet,
És eltűnnek...

Ülök, és álomtalanul figyelek,
A megváltás ígérete késztet maradásra,
Aztán az arcodra nézek,
És a szívem bekapcsol,
Ahogy mindenhol a gyerekek játsszák
A játékot, amiben tegnap elfáradtak,
Játszanak...

Felállok és hallom a hangom,
Ahogy kiáltok,
A régi erő hangtalan sikolya
A kövekhez csapódik
Lágyan hagylak sírni,
Nem bírom elviselni, ahogy elnyeled
A bűnbánati áldozatot
A szent órán...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.