Out Of This World / Mennyei
2009.11.16. 09:30
A Bloodflowers album nyitódala. A csendből egyre erősödő finom elektronikus hangokkal kezdődik, poroszkáló dobokkal, majd jön a megnyugtató dallamot játszó gitár. Hamarosan feltűnik egy, a dalt végigkísérő gitárhangot játszó ragyogó samplinghang, majd egy újabb akusztikus gitár egy gyönyörű dallammal. A leírva sokfélének tűnő hang szinte meseszerű szépséggel egészítik ki egymást, pedig még nem is ejtettünk szót Roger zongorajátékáról és a dal második felében eljátszott zongoraszólójáról. Robert halkan, szinte merengve énekli végig a dalt, amelynek a szövege talán legtökéletesebben összegzi a Cure-univerzumot: a világtól való elmenekülést, az álmok közé temetkezést, az örök elvágyódást. A dal több, mint hat és fél perce feleennyinek sem tűnik, sőt, a szándékosan enyhén hamiskás lezárást szinte túl "erőszakosnak" érezzük. Nagy meglepetésre ebből a törékeny, hosszú, gazdagon hangszerelt "lassú" számból kislemezt csináltak, és a koncertek nyitódala volt 2000-től 2002-ig szinte minden alkalommal, és azóta is néhányszor (2007, 2008, 2016 - érdekesség, hogy kivétel nélkül mindig nyitódalként). A 2002-es Sziget-fellépés is ezzel kezdődött, pedig kissé túl intim, érzékeny és gazdagon hangszerelt egy csörömpölős koncerthez, habár a szövege jól rímel az album és a koncertek elejére is (sőt, beleillett az utolsó albumnak tervezett Bloodflowers koncepciójába is): még egy utolsó alkalommal hadd álmodjunk... Talán a Cure történelmének egyik legszebben hangszerelt, legjobb szövegű, legszívhezszólóbb dala ez. 10/10
--------------------------------------------------------------------------------------
When we look back at it all as I know we will
You and me, wide eyed
I wonder...
Will we really remember how it feels to be this alive?
And I know we have to go
I realize we only get to stay so long
Always have to go back to real lives
Where we belong
Where we belong
Where we belong
When we think back to all this and I'm sure we will
Me and you, here and now
Will we forget the way it really is
Why it feels like this and how?
And we always have to go I realize
We always have to say goodbye
Always have to go back to real lives
But real lives are the reason why
We want to live another life
We want to feel another time
Another time...
Yeah another time
To feel another time...
When we look back at it all as I know we will
You and me, wide eyed
I wonder...
Will we really remember how it feels to be this alive?
And I know we have to go
I realize we always have to turn away
Always have to go back to real lives
But real lives are why we stay
For another dream
Another day
For another world
Another way
For another way...
One last time before it's over
One last time before the end
One last time before it's time to go again...
Amikor visszatekintünk az egészre, - és tudom, hogy vissza fogunk -
Te és én, tágra nyílt szemekkel,
Eltűnődöm,
Hogy tényleg emlékszünk még rá, hogy milyen élőnek lenni?
És tudom, hogy menni kell,
Tisztában vagyok vele, hogy már túl sokáig maradtunk,
Mindig vissza kell menni a valódi életbe,
Ahová tartozunk
Ahová tartozunk
Ahová tartozunk....
Mikor visszagondolunk erre az egészre - és biztos vagyok benne, hogy vissza fogunk -
Én és te, itt és most ,
Vajon elfelejtjük, hogy hogy is megy valójában ez,
Miért érzünk így és mit is érzünk egyáltalán?
És mindig el kell indulnunk, tisztában vagyok vele
Mindig búcsút kell intenünk egymásnak,
Mindig vissza kell menni a valódi életbe
De pont a valódi élet az ok,
Ami miatt új életet akarunk
Ami miatt más időket éreznénk
Más időket...
Igen, más időket...
Más időket éreznénk...
Amikor visszatekintünk az egészre, - és tudom, hogy vissza fogunk -
Te és én, tágra nyílt szemekkel,
Eltűnődöm,
Hogy tényleg emlékszünk még rá, hogy milyen élőnek lenni?
És tudom, hogy menni kell,
Tisztában vagyok vele, hogy vissza kell fordulni,
Mindig vissza kell térni a valódi életbe,
De pont a valódi életek az okai, hogy itt maradunk
Egy másik álomért,
Egy másik napért,
Egy másik világért,
Egy másik útért,
Egy másik útért...
Csak még most az egyszer, mielőtt véget ér,
Csak még most az egyszer, mielőtt befejeződik,
Csak még most az egyszer, mielőtt újra eljön az idő, hogy mennünk kell...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
