Üvegszendvics, 1985

2009.11.08. 10:53

Szokásos vasárnapi Üvegszendvics-kiadásunk következik. A Cure egyik sikeréve következik, 1985. Minden összeáll: legerősebb felállás, remek nagylemez, hatalmas siker, stadionfellépések. Ekkor talán kevesen gondolták, hogy ez még csak a kezdet...

---------------------------------------------------------------------------------------

Phil Thornalley kiválása után Simon Gallup-ot hívták vissza a csapatba. Az együttes új felállása a következő volt: Robert, Lol, Simon, Porl, és Boris.

Robert: „ Párszor még láttam Simon-t karácsony előtt és után, azután elmondtam neki, hogy demokat fogunk készíteni az új lemezhez – valószínűleg csak egy kislemez lesz – január vége felé, és megkérdeztem, hogy van-e kedve eljönni basszusozni. Lassanként csináltam, először a kislemez, aztán az album, és később a turné, mert saját zenekara volt, és ha mindenre egyszerre kértem volna meg, azt  gondolhatta volna, hogy nem tulajdonítok jelentőséget annak, amit a Fools Dance-ben csinált. „

Simon: „ Robert szólt, hogy szeretné ha játszanék a következő albumon, egy gond volt csak: pont akkor kellett volna turnéznom. Nos, azt feleltem, hogy: óriási. „

Robert: „ Az egész Fools Dance utált engem. Azt hitték, hogy én loptam el Simont tőlük, ez azonban nem volt igaz. Nem kényszeríthettem, hogy visszajöjjön, egyszerűen igent mondott. Tudtam, hogy jó lenne, ha visszajönne, mert még ha úgy is tűnt, akkor sem volt a Cure az igazi Andy-vel és Phil-lel.”

Biddles: „ Egy kicsit pofátlanságnak tartottam, hogy Robert azt képzeli, hogy csak úgy ejthet és újra felszedhet valakit és egy kicsit ideges voltam.”

Robert: „ Mindent amit otthon csináltam felvettem egy kazettára és februárban bementünk az F2 stúdióba a Tottenham Court úton. Simon felnézett egyik este és csináltunk egy dalt, ami később 'The Exploding Boy' lett. Egyszerűen csak leült az utazóládára, megtanítottam a basszusfutamokra, és ez volt az első alkalom, hogy öten – Simon, Lol, Boris, Porl és én – együtt játszottunk.”

„ A demok nagy részénél ott sem volt, csak felugrott néha, én játszottam az összes basszusfutamot. Valójában, csak miután befejeztük a demokat, és átvittem őket hozzá – ugyanúgy mint a 17 Seconds-ot –, elmondta, hogy mennyire jólesik neki újra az együttesben lenni, csak azután tudtam, hogy lehet, hogy menni fog. Szerinte egyébként Phil valójában sohasem lehetett volna az együttesben. Mindig is úgy gondolta, hogy már hamarabb visszahívhattam volna, hogy amikor Phil beállt akkor már elég idő eltelt ahhoz, hogy túltegyük magunkat mindenen. Szerintem azonban nem.”

A felvételek márciusban kezdődtek meg a londoni Angels stúdióban.

Simon: „ Holt idegesen játszottam, mert tudtam, hogy Boris milyen jó dobos volt. Porl-t sem ismertem jól, az Easy Cure óta szinte nem is beszéltem vele, s amiatt is aggódtam, hogy hogyan fognak alakulni a dolgok Roberttel és Lollal. Ennek ellenére kellemes volt, a leglazább időszak amit valaha is egy stúdióban töltöttem, remek mulatság. Pontosan olyan volt mint azelőtt, csak ezúttal több sört tudtunk venni.„

Robert: „ Sokat biliárdoztunk és mulattunk. Dilis volt a hangulat, majdhogynem gyerekes, és minden nap siettünk vissza a stúdióba. Simon visszatérésével a banda is beindult, agresszívabb és élettel telítettebb lett. Olyan jól ismert, hogy igazán semmit sem kellett elmagyaráznom neki. Sokkal többet ittunk mint addig bármelyik felvételnél, de ezúttal semmi anyagot nem nyomtunk. „

Később elmondta az East Village Eye magazinnak, hogy: „ Nevetsége számomra, hogy egy olyan kép alakult ki rólam, mint aki állandóan alig áll a lábán. Ha csak a felét nyomnám annak amit mondanak, már akkor is képtelen lennék bármit is csinálni. Szeretek társaságban inni és anyagozni… Egyszer teljesen elszállva elmentünk megnézni a Re-animator-t, ott ültünk és sikítoztunk mind a 13-an a mozi első sorában. Az egy igazán jó este volt. De ha állandóan ezt csinálná az ember, akkor ez elég elcsépeltté és unalmassá válna. „

Mivel minden dalhoz különböző dobhangzást próbáltak meg kidolgozni, a felvételek ideje a vártnál tovább tartott, s az Angel-ben töltött hónap után a zenekar átment a Town House-ba.

Robert: „ Nem hiszem, hogy Lol sok mindenre emlékszik az egészből, mert minden este azzal állított be, hogy: „ Befejeztem, ma este nem iszom. „, körülbelül tízig ki is tartott, aztán leküldte az első üveg bort. Az albumot remek szórakozás volt elkészíteni, de a felvétele rendkívül sokáig tartott. „

„ A biliárdasztal mellett még egy bárszekrényünk, egy hűtőnk, videokameráink, és zajos, filmes bulijaink voltak… és még egy lemezt is csináltunk. Örömittas ünneplés volt… „

Lol: „ Ez volt a legváltozatosabb album, amit valaha is csináltunk, olyan, mint egy kislemez gyűjtemény, annak  a további feltárása, amit a The Top-on csináltunk. „

Robert később azt állította, hogy az egykori kifejezések és álmok felhasználásával önmagát plagizálta a The Head On The Door album alkotásánál. Az 'Inbeetween Days' szerinte az volt, ami a 'The Caterpillar' lehetett volna. A 'Kyoto Song" ( eredeti nevén Koto Song, amit egy hangszer után kapott ), egy álomdal volt. „ Félig Mary egyik álmából ered – halál a medencében – félig pedig az én álmomból, arról, hogy megettem valakit. „

A 'The Blood', a flamencos hangulattal, egy „az isten könnyei „ nevű portugál parasztborból ered, amit Robert fedezett fel a turnén. Durva régi cucc minden szempontból. „ Ha az ember fél üveggel megiszik belőle, félelmetes látomásai lesznek tőle. A címkén Szűz Mária az egyik kezében a kis Jézust, a másikban pedig egy üveget tart. „

A 'Six Different Ways' egy régi ötlet megvalósítása volt. „ Mindig is akartam egy valcert csinálni. A The Glove-val szándékoztam, Severin azonban sohasem tudta összehozni a ritmust. A szövege arról szól, ahogy az emberekkel bánok. A hatnak nincs olyan nagy jelentősége, lehetett volna öt is. „

A 'Push' arról szól, „ ahogy néha oktalanul gyűlölünk másokat, egyszerűen csak azért, mert ők vannak ott„, míg a 'The Baby Screams' az „ egy táncdal, amihez lehet tapsolni. Az „ ez-az-ital-nem-elég-hideg-hozz-nekem-egy-másikat „ énemről szól. Az együttes és a hozzám közelállók tudják, hogy csak hülyéskedek amikor ezt csinálom. „

A 'Close To Me' az „ összetört, fejjel a párna alá rejtőzött, mint egy olyan nap végén, amikor az ember úgy érzi, hogy semmit sem ért el, siet túllenni rajta, hogy belekezdhessen a következőbe. Elhatározza, hogy másnap rengeteg pozitív dolgot fog csinálni. A következő nap azonban olyan, mint az előtte lévő volt. Néha hetekig így megy. „

Az 'A Night Like This' 1976-ból származik, amikor „ a Roxy Music-ra akartunk hasonlítani… „

A 'Screw' arról szólt, ahogy az ember megismeri önmagát a mások szemében, míg a 'Sinking' a Faith-hez tér vissza. „Nagyon régi Robert Smith.„

A „ The Head On The Door „ a Genetic-ben, Dirk közreműködésével lett befejezve és kikeverve. Ez alatt az idő alatt közölte a Zig-zag-tól Antonelle Black Robert magánéletét fürkésző interjúját, ami egy tipikus cikknek mondható, azóta amióta a Cure elfogadott lett a kislemezek listáján. „ A halálon túli élet gondolata pusztán azért van, hogy értelmet adjon a létezésnek, hogy céltudatossá tegyen hatvan év banalitást. Úgy értem ezt, hogy a halálon túli élet elgondolása ugyanannyira megalapozott, mint a meleg ételé, minden attól függ, hogy éhes-e az ember. „

Rábeszélve arra, hogy a szerelmi életéről beszéljen, elmondta, hogy: „ A kapcsolatomat Mary-vel a legtöbb ember liberálisnak nevezné, de nem abban a félelmetesen mesterkélt értelemben… Nyilvánvaló, hogy amiatt amit csinálok, s amit o csinál, bizonyos időt egymástól elszakítva töltünk. Ha turnén vagyok nem jön velem, mert azt a részét nem szereti. Még emlékszik arra, amikor senki sem akart beszélni velem. Meg tudja érteni az egész szituáció hipokrízisét – mint ahogy én is – de nyilvánvaló, hogy valakinek aki közel áll hozzám, ezt sokkal nehezebb elviselni. Az emberek hajlamosak arra, hogy semmibe vegyék és egyszerűen csak rajongónak tekintsék. Ezt sem o se én nem tűrjük el. Megértjük egymást és ezért vagyunk együtt ilyen régóta… „ A videóról elmondta, hogy: „ a feszültség jut eszembe róla, mert az vagyok Többnyire nem vagyok egy természetes előadó. Ha belefeledkezem akkor lehetek, a videóban azonban túl mesterséges a légkör ehhez. Igazán nem látom magam a videókban, de azt meg tudom érteni, hogy miért csinálom, ez a könnyebb megoldás. „

Ezzel egyidejűleg a sajtó csámcsogott Robert újonnan beismert vegetáriánizmusán, és azon a kijelentésén, hogy napi 16 órát alszik. Az ötös első közös fellépését júniusban adta Barcelonában.

Robert: „ Kurva nagy este volt. Filmre lett véve, olyan pazar, vidám volt. Boris tényleg bizonytalan volt a dalok nagy részének a befejezésénél, egyáltalán nem próbáltunk, és Simon sem volt biztos néhány basszusfutamban. Ez volt azonban az első alkalom, hogy Spanyolországban játszottunk, és a közönség teljesen megvadult és felgyújtották magukat. Óriási. „

Július 19-én jelent meg az Inbetween Days/The Exploding Boy kislemez. A The Exploding Boy az maga Robert: “ Túl sokat iszom, túl sokat eszem, túl sokat gondolkodom… ah! Szeretnék szétpukkadni. Gyönyörű halál lenne. “ A maxi változaton a kiegészítő felvétel az A Few Hours After This volt, ami “ egy buli szám akart lenni, de rosszul sikerült… “ A videó ismét a zenekar és Tim Pope fennálló együttműködéséből született.

Robert: “ Azt mondtam, hogy valami olyasmit akartam, mint egy hatvanas évekbeli Dave Clark Five, fekete-fehér, átlagos kinézetű, teljesen a kamera tudatos használata nélkülit. Pope hallgatott, együgyűn mosolygott és azt mondta, hogy: «Már látom is, amint lecsap, igazán émelyítő… Tudom, hogy mit fogunk csinálni… A kamerát egy hosszú kötélen lógó bevásárlókosárba fogjuk tenni és majd feléd lengetem!» “

“ A valóságban azért ennél egy kicsit kifinomultabb lett, a kamera felfüggesztésére olyan drótot használtunk mint amit a cirkuszban használnak és egy pali volt a sarokban, akinek az volt a feladata, hogy kiküszöbölje a holtjátékot és figyeljen arra, hogy a feszesség megfelelő legyen. De az első alkalommal mégis teljesen elrontották, a kamera súlyából ítélték meg, amiről később levettek egy darabot, így az könnyebb lett és száguldva jött felém. Nos, gondoltam, hogy: «itt valami nincs rendben» úgyhogy lebuktam és az elzúgott a fejem mellett, s egy teljes kört írt le. A csapatnak teljesen elege lett, ott és akkor le akarták fújni az egészet ! “

Ami a fluoreszkáló zoknikat illeti… az egész azzal kezdődött, hogy megemlítem Pope-nak, hogy szeretném ha színek villognának a fejemen amikor énekelek és o azt kérdezte, hogy: « Milyen színek, olyanok mint a zoknijaim? » és én azt feleltem, hogy: « Igen ». S nyilvánvaló, hogy ez maradt meg az emlékezetében, mert a zoknik olcsók és könnyen beszerezhetők. Nekünk azt  állítja, hogy megmondta a rajzfilmkészítőknek, hogy fluoreszkáló zoknikat használjanak a színrendszerben és ok megfogadták a szavát. Több ezer fontot költöttek azoknak a zokniknak a megrajzolására, kockáról-kockára. Teljesen agyas! 8000 fontot, hihetetlen. Aztán, amikor mindez kész lett, egy kínos mentegetőző telefonhívást kaptam… “

“ …Amit gyűlölök a videókban az az, hogy egyből ébresztés után kell megjelenni. Még ha a mennyországba is kellene mennem reggel kilenckor akkor is boldogtalan lennék. Emellett az embernek rengeteget bele kell adnia ahhoz, hogy úgy nézzen ki mintha jól érezné magát, míg valójában félig kómában van és a legszívesebben ágyban lenne. “

A Cure Olaszországban is játszott, ahol az előzenekar az Associates volt. Július 27-én pedig az athéni Panathinaikos stadionban léptek fel egy fesztiválon, amin Nina Hagen, a Talk Talk és a Telephone is szerepeltek.

Előző este Boy George-ot a közönség kőzáporral űzte le a színpadról, s utána a személyzet a Cure hoteljában meg volt győződve arról, hogy Simon volt a Boy és ragaszkodtak ahhoz, hogy ingyen pezsgővel halmozhassák el. Simon a Do You Really Want Me kórusával egyenlítette ki a számlát. Hazatéréskor Robert a No. 1-nak nyilatkozott a Cure növekvő népszerűségéről. “ Az a szerencsém, hogy elég rövidlátó vagyok, úgyhogy teljesen mindegy, hogy a közönség 1000 vagy 10000 emberből áll, mert az első sornál messzebb úgysem látok. “

A Just 17 olvasóit pedig beavatta az egyre ápolatlanabb külsejének a titkába.

“ Túlságosan nem aggódom a megjelenésem, vagy bármi más miatt sem. A hajamat három és fél hete nem mostam meg… Mindig is zselét használtam, nem hajlakkot.. KMS-nek vagy valami hasonlónak hívják és zsidócsillag van rajta. Ennek van a ragasztóra leginkább hasonlító hatóanyaga, amit eddig találtam. Egy ideig habot használtam, de a színpadon rendszerint az arcomba hullott nagy csomókban, ami gusztustalan volt… “ Hozzá tette, hogy: “ …A belső szerveimet nagyon szívesen lecserélném. A májam azt fogja mondani, hogy: “ …« Nem bírom tovább és hamarosan fel fogom mondani a szolgálatot… » “

Augusztus végén jelent meg a The Head On The Door.

Robert: “ A legtökéletesebb dolog amit eddig csináltunk, egységesebb a The Top-nál és mégis teljesen spontán. Zenekarként játszottuk. A dalokat előre kidolgoztuk, úgyhogy igazán megengedhettük magunknak, hogy csúnyán berúgjunk. Megszervezett káosz volt... "

“ …Nyolc dalt első nekifutásra vettünk fel, amit a 17 Seconds készítése óta nem csináltunk, ami – mint azt mindenki tudja – a világ leggyorsabban felvett lemeze. “

Robert jól szórakozott a cím értelmezésén. A Smash Hits-nek azt mondta, hogy: “ Ez kiskoromban történt. Mindig, mielőtt megbetegedtem egy félelmetesen vigyorgó embert láttam, aki a hálószoba ajtó tetején jelent meg és nevetett. Olyan volt, mintha egy teleszkóp mindkét végén lett volna egyszerre, egészen közel, de amikor megpróbáltam letaszítani, akkor egészen távol. Utoljára 15 éves koromban történt ez velem… Egészen addig, amíg valamilyen okból pár hónappal ezelőtt ismét erről álmodtam és izzadva ébredtem fel. Azt hittem, hogy beteg leszek, de nem lettem. “

A Sounds-nak pedig azt, hogy: “ Játszottak-e a te szüleid valaha is bábszínházat, olyat, hogy a kezükre rajzoltak egy arcot és azt mondták: « Huh! » a dívány mögül és jól megijesztettek? Mindig is lenyűgöztek a bábuk, mint a Punch és Judy, mert ez egy nagyon régi tradíció. Van valami abban, ahogy le lehet szedni egy bábu fejét… Annak idején amikor lefejezték az embereket, a fejüket póznákra tűzték, amitől az ember minden porcikája elborzadt. Ezért hívták a Head On The Pole-nak ( A fej a póznán ) és később változtattam meg a régi álmom miatt. “

Ezzel egyidejűleg mondta el Robert a Smash Hits-nek, hogy: “ Azt hiszem, átestem a középkori krízisemen. Olyan volt, mint bárki másé a felnőtté váláskor. Az egészben az volt a legrosszabb, amikor 25-höz közeledtem, mert mindig is meg voltam győződve arról, hogy addigra biztosan halott leszek, ha nem valaki más, akkor a saját kezem által. Egy romantikus elgondolás volt, de oly régóta élt bennem, hogy igazzá vált. Minden meg volt még a nap is – tavaly február 14-e. Azelőtt volt egy visszatérő álmom arról, hogy egy ablakon estem keresztül és éreztem, ahogy az üvegszilánkok belémvágtak… Csak aznap este, mikor ágyba kerültem, akkor gondoltam, hogy: « A gecik! Nem vált valóra. » Bizonyos értelemben teljesen kiábrándító volt. “

Miközben nyíltan beszélt egy kislemez készítéséről Sinatra dalokkal, azt is elmondta a sounds-nak, hogy: “ Nem keresek mély mondanivalókat vagy magyarázatokat a dalokban. Egyszerűen csak jól akarom érezni magam vagy ösztönözni vagy szórakoztatni egy hatalmas esernyőhöz hasonló értelemben. Nem várom el senkitől, hogy bármilyen tudást is átadjon az egészen materiális módoktól eltekintve mint a szavak, vagy egy nyelv megtanulása… Minden Cure szám események sorozata, vagy egy háttér ahhoz, amit mások csinálnak… “

Másrészt elismerte azt, hogy az image kényszerzubbonyától való megmenekülés azt is jelentette, hogy: “ Az ember eljut arra a pontra, ahol úgy érzi, hogy bármilyen irányba tovább léphet, s emiatt képtelen lesz többé ledöbbenteni az embereket. Akármit is csináltunk, az embereket igazán nem lepte meg… “

És a hosszú életről: “ Tényleg kellemes lehet sokáig élni megalkuvás és anélkül, hogy megbánnék bármit is amit tettem. Egyesek csak híresek akarnak lenni, gazdagok és szeretkezni, de az egy teljesen irreális szituáció. Időről-időre élvezem azt az oldalát is és elnézem magamnak, de mi mindig is beindultabbak voltunk más zenekaroknál, s éppen ezért tartunk ki ilyen sokáig. Amit csinálunk azt egy erősen érezhető őrület itatja át… Azelőtt teljesen beteg voltam, de az ember eljut arra a pontra ahol vagy elfogadja és karriert csinál belőle és metafórikusan öngyilkos lesz, vagy elutasítja és arra használja fel, hogy egy abszurd és kissé zavarodott miliőt teremtsen, én ezt választottam. “

“ Rengeteg dolognak amit csináltam ez volt a katalizátora, nem annyira a halál gondolata, mint inkább az, ahogyan az emberek megtanulnak együttélni vele, anélkül, hogy valójában elfogadnánk. “

A No. 1-nal közölte, hogy: “ Ha valaha is egy lemezünk első lesz a slágerlistán, akkor abban a pillanatban fel fogom oszlatni az együttest. Sohasem engedem meg, hogy úgy tűnjön, mintha azért versenyeznénk, hogy elsők legyünk. Az egész egyszerűen csak annyira értelmetlen. “

És a kedvenc lemeze: “ I`m A Moody Guy (Szeszélyes pali vagyok) Shane Fenton And The Fentstones-tól. Ez volt az első olyan dolog amit Simon vett nekem, mert szerinte egy szeszélyes faszfej vagyok. A postaládámba dobta be. Kettétörve. Úgyhogy valójában sohasem hallottam, de mégis ez a kedvenc lemezem. “

Szeptemberben jelent meg a Close To Me/A Man Inside My Mouth. Ez volt az első alkalom, hogy a Cure két kislemezt adott ki egy albumról. Robert elmondta az angliai sajtónak, hogy nézeteltérés volt amiatt, hogy a Close To Me vagy pedig az In Between Days legyen-e a kislemez, így mivel a többiek annyira meg voltak győződve arról, hogy ez holt biztos siker, ez is megjelent egy átdolgozott változatban.

A kislemez B oldala Robert azévi legszörnyűbb álmát idézte fel. A maxi kislemezen a kiegészítő felvétel a Stop Dead volt.

A kísérő videó, aminek az a jellegzetessége, hogy az egész együttest egy szikla peremén ingó gardróbba zsúfolta, egyike volt a legjobbaknak abban az évben.

Robert: “ Azt mondtam Pope-nak, hogy a videó visszaadhatná valahogyan azt a klausztrofóbiát, ami akkor uralkodna el az emberen ha egy szikla peremén lévő gardróbban lenne, amiből nem próbálhatna meg túl erőszakosan kikerülni. Amikor eljött a felvétel napja, akkor tudtuk meg, hogy ezt o teljesen a szó szoros értelmében vette és mi egy vízzel elárasztott ruhásszekrénybe leszünk merítve… “

A feltöltésével egy helyi tűzoltóbrigád tett szívességet. Sajnos a víz már előtte hat hétig állt a motorban, “ úgyhogy másnap mindannyian súlyosan megbetegedtünk. “

 Pope: “ Szerintem az üldözés érzése végül is a Close To Me-ben tetőződött be, mert amikor mindannyiunknak bele kellett mennünk egy nagy vízzel teli tartályba, akkor még viszonylag nyugalom volt, egészen addig amíg Lolt pont középre nem állítottam. Amint megszólalt a zene a többiek a víz alá nyomták , öklök sújtottak le, ruhát húztak a fejére, cipők lendültek, belevágódtak az arcába és lábak rúgták. Igazán szörnyű volt, egy bűn… elsírtuk magunkat, amikor megláttuk a sebeit. “

Robert: “ …nagyon jól sikerült, Pope azonban elégedetlen volt, mert alig közvetítették, legkevésbé az ifjúsági műsorokban. Valószínűleg azért, mert azt hitték, hogy arra ösztönözheti a gyerekeket, hogy ruhásszekrénybe másszanak be és sziklafalakról vessék le magukat. “

Szeptember 8-án kezdődött el a legújabb angliai Cure turné a St. Austell Coliseumban.

Szeptember 12-én játszottak első alkalommal a Wembley Arénában.

Robert: “ Soha többé nem akartam egy hosszú turnét csinálni de a fesztiválokat igazán élveztem, ezért ahelyett, hogy hat estét adtunk volna a Hammersmith-ben, arra gondoltam, hogy: « Csak játszunk egyet a Wembley-ben. » Mindenki azt mondta, hogy egyedül nem töltjük meg, de minden jegy elkelt. Budgie is eljött és az egyik legjobb koncertnek tartotta amin életében volt. Sajnálatosan a többi koncert kiábrándító volt. A helyszínek túl depressziósak, túl személytelenek voltak. Az ami igazán elrontotta, az szerintem már korábban, St. Austellben történt, a Cure történetének egyik legsúlyosabb piálással töltött estéje. Az nem igazán indított be minket jól, s mire Shepton Mallethez értünk, akkorra már mindenki halott volt. “

Szeptemberben a már megszűnt Jamming magazin a következő idézetet közölte Roberttől: “ Mások hibája az, hogy túl komolyan vettek engem, amit én sohasem tettem. Amit csinálok azt komolyan veszem, mert tudom, különösen amikor kezdtünk, az első három vagy négy évben nagyon sokan tekintettek úgy ránk, mint valami ösztönzésre, ami megmutatta azt, hogy lehet a dolgokat egészen másképpen is csinálni és amellett hűnek maradni az embernek önmagához. Nem vagyok biztos abban, hogy az emberek ennek velünk kapcsolatban még ma is jelentőséget tulajdonítanak. Szerintem, ennek terhét mások vállalták magukra. Pontosan nem tudom, hogy kik, olyan emberek mint a Cocteau Twins, akik mintha – véleményem szerint – lelki hordozói lennének ennek a szorongásszerű érzésnek. “

“ Élveztem ezt annak idején, de a Let`s Go To Bed-nél eljutottam arra az elhatározásra, hogy: « Nem akarom ezt többé. » Nem akartam, hogy az emberek azt gondolják, hogy még mindig olyan voltam, mert már nem voltam olyan, megváltoztam. ”Ugyanakkor jelentette ki Robert a Record Mirrornak, hogy: “ Ha nem lennék egy együttes tagja, akkor azonnal megalakítanám a Cure-t, mert ugyanúgy ki nem állhatom a slágerlistákon lévő embereket, mint amikor kezdtünk. “ És a NME-ben: “ …Már rég halott lennék, ha mindazt amiről írok átéltem volna. “ És a Smash Hits-ben: “ …Kevésbé hasonlítok magamra, mint azoknak az embereknek a nagyrésze, akik a koncertjeinkre járnak. “

Szeptember 29-én kezdett bele a Cure egy rövid, de sikeres amerikai turnéba, amit a New York-I, teltházas Radio City Music Hallban adott koncert tetőzött be.

Visszatérésekor Robert a Record Mirrornak nyilatkozott a piálásról: “ Félelmetes lenne ha a menekülés eszközét a kreativitás eszközeként kellene használni. A jelenkori történelemben túl sok ember végezte így, azzal pusztítva el a kreativitását, ami eleinte segítette azt. “

Robert emellett még a The Face októberi számának címlapján is szerepelt. A cikkben Robert elismerte, hogy: “ El tudom képzelni, hogy némelyik dalunk az embereket öngyilkosságra ösztönzi, de azt, hogy gyilkosságra azt nem. “

Elmondta azt is, hogy kiskorában találkozott a pápával és hogy: “ Az ivást azt szórakozásnak tartom. Azelőtt sokszor rúgtam be egyedül, de ezt már egyáltalán nem csinálom. Dylan Thomas – például – aki az ital miatt végül magát pusztította el, csak azért csinálta, mert kellemes szórakozás. Abban nem vagyok biztos, hogy a szenvedély későbbi szakaszában is az-e. “

“ Véleményem szerint három okból ivott. Az első, mert jó szórakozás, a második, mert az ember majdhogynem mítikussá válik tőle vagy egy legendás részegeshez hasonlóvá és a harmadik ok valószínűleg az, hogy a szenvedély későbbi szakaszában az embernek egyáltalán nincs választása. Közel vagyok ahhoz, hogy alkoholista legyek, ebben az évben még egy estém se volt, hogy ne lettem volna részeg… “

Az egyre hírhedtebb Club Smith – vodka és grapefruit – elég gyenge igazolása után, Robert mindenféle bolondos csemegével folytatta. Azt állította, hogy egy befejezetlen novellákból álló kötetet írt, A Glass Sandwich ( Az Üvegszendvics ) címmel és hogy: “ Inkább focizom, minthogy egzisztencialista legyek “ és “ Azért nem rúzsozom ki a számat szabályosan, mert az emberek azt hinnék, hogy hiúságból teszem, holott színpadiasságra törekszem vele. Sokszor ki voltam rúzsozva amikor a Pornography-t csináltuk, rendszerint piros rúzst viseltem a szemeim és a szám körül mindenhol, úgy hogy amikor a színpadon voltam izzadtam és elfojt, s úgy nézett ki, mintha valaki szájba vágott volna és a szemeim is véreznének. Abba kellett azonban hagynom, mert a látásom kezdett megromlani. “

Novemberben Robert bámulatos hazugságot mondott a Daily Mirrornak arról, hogy Mary egy sztriptíztáncosnő és 19-én a Cure a Camden Palace-ban játszott a MENCAP ( egy szellemi rokkantakat támogató szervezet ) javára. A fellépés egy részét a BBC Whistle Test műsora élőben közvetítette.

Robert:“ Tulajdonképpen ez egy elég nehéz fellépés volt, mert már hozzászoktunk ahhoz, hogy fesztiválokon és a Wembley-hez hasonló helyeken játszunk és itt szembe találtuk magunkat a közönséggel, egy egészen kis helyen. Évek óta először voltam izgatott. “

A karácsony ideje alatt a Cure Franciaországban játszott, majd szünetet tartottak.

A szerződésük lejárt a Polydorral és Robert elhatározta, hogy kiadja a kislemezek gyűjteményét egy albumon, mert “ Ha mi nem jelentetjük meg úgy ahogy mi akarjuk, ők egyébként is kiadták volna. “

A bejegyzés trackback címe:

https://cureous.blog.hu/api/trackback/id/tr831467358

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása