The Lovecats / A Szerelmacskák

2010.07.06. 09:00

A Japanese Whispers nyolcadik dala, és harmadik kiadott kislemeze. Összehasonlíthatatlan a korszak többi dalával, még a Greatest Hits-en hallgatva is megdöbbentő a Let's Go To Bed és a The Walk után. Nemcsak hogy sokkal-sokkal jobban szól ez a dal, mint az előző kettő, hanem Robert fogta magát, és a Lol-lal és külsősökkel összerakott korábbi kislemezek után itt egy komplett együttest verbuvált maga köré, ami hatalmas minőségbeli javulást eredményezett. Lol ült a zongoránál, a Pornography producere, Phil kezébe fogta a nagybőgőt (!), az együttesbe éppen visszatérő Porl a szaxofont, és kerítettek egy Lol-nál jóval fineszesebb dobost is, Andy Anderson személyében. A szvinges alapritmusú dal furcsa üvegkocogtatásokkal és ijesztő, nyikorgó hangokkal indul, de aztán hamar kiderül (kb. Robert nyávogásánál (!) ), hogy itt a jókedvé lesz a főszerep. A dal gerincét Phil halálpontos nagybőgőjátéka adja, a legemlékezetesebb pillanat pedig egyértelműen a zongorával lekísért "paparampamrammpampapam..." rész, amelynél jókedvűbbet, bolondosabbat, bohémebbet el se lehetne képzelni az együttestől. A második refrénnél jön az újabb meglepetés; bejön egy (műanyag) fúvós (kár, hogy csak rövid időre), és az addigi basszusmenetet Lol egy szintivel segíti meg. A dal végén még csettintések, és szinte régies gitárok is hallhatóak, őszintén szólva nem szoktunk meg ennyi zenei variálást egy Cure-dalon belül... A szöveg is ragyogó: Robert szertelen jókedvvel énekel az Arisztomacskák inspirálta Szerelmacskákról, ám a szövegbe több olyan áthallást is bele lehet képzelni, ami az együttes aktuális helyzetére vonatkozhat (pl. "dobjuk ki az eddig általunk ismert összes dalt", "ez egy áruló dolog", de ugyanakkor "hogy is hagyhattunk ki egy ilyen ostoba dolgot, mint ez?"). A dallal nagyon mostohán bánnak koncerteken (nem lehet persze könnyű eljátszani), néhány 1984-es és 1987-es felcsendülés után évtizedünkben vették elő párszor: először nyitódalként 2001-ben egy párizsi fellépésen, majd 2004-ben és 2008-ban többször is. Porl ismételt kiválása óta szinte mindig felcsendül, a Reflections-koncertek mellett a Bestivalon is. Hallhattuk 2016-ban a Budapest Sportarénában is. Az első kereskedelmi sikere az együttesnek, amellyel az angol Top10-be is bejutnak, nem is érdemtelenül: kicsattanóan jókedvű, incselkedő, bravúros hangszerelésű dalról van szó, ami nemcsak az aktuális nagylemezről, a Japanese Whispers-ről lóg ki, hanem még a következő, The Top című lemezen is hatalmas teljesítmény lett volna. Amikor elkezdtem ezt a bejegyzést, azt hittem, kb. nyolcast adok a dalra, most pedig én vagyok a legjobban megdöbbenve magamon, hogy ez akkora tizes, mint a ház. 10/10

--------------------------------------------------------------------------------------

We move like cagey tigers
We couldn't get closer than this
The way we walk
The way we talk
The way we stalk
The way we kiss
We slip through the streets
While everyone sleeps
Getting bigger and sleeker
And wider and brighter
We bite and scratch and scream all night
Let's go and throw
All the songs we know...

Into the sea
You and me
All these years and no one heard
I'll show you in spring
It's a treacherous thing
We missed you hissed the lovecats

We're so wonderfully wonderfully wonderfully
Wonderfully pretty!
Oh you know that I'd do anything for you...
We should have each other to tea huh?
We should have each other with cream
Then curl up by the fire
And sleep for a while
It's the grooviest thing
It's the perfect dream

Into the sea
You and me
All these years and no one heard
I'll show you in spring
It's a treacherous thing
We missed you hissed the lovecats

We're so wonderfully wonderfully wonderfully
Wonderfully pretty!
Oh you know that I'd do anything for you...
We should have each other to dinner huh?
We should have each other with cream
Then curl up in the fire
Get up for awhile
It's the grooviest thing
It's the perfect dream

Hand in hand
Is the only way to land
And always the right way round
Not broken in pieces
Like hated little meeces...
How could we miss
Someone as dumb as this?

I love you... let's go...
Oh... solid gone...
How could we miss
Someone as dumb as this?

Úgy mozgunk, mint a gyanakvó tigrisek,
Nem is lehetnénk ehhez közelebb azzal,
Ahogy sétálunk,
Ahogy beszélünk,
Ahogy lopakodunk,
Ahogy csókolunk,
Átcsusszanunk az utcán
Amikor mindenki más alszik,
Hogy nagyobbak és csillogóbbak
És szélesebbek és fényesebbek legyünk,
Mi harapunk és vakarózunk és sikítozunk egész éjjel,
Menjünk és dobjuk ki
Minden dalt, amit ismerünk...

Be a tengerbe
Te és én
Ennyi év és senki sem hallotta
Megmutatom neked tavasszal
Ez egy áruló dolog,
Hiányoltuk már, hogy füttyents a Szerelmacskáknak...

Mi annyira csodálatosan csodálatosan csodálatosan
Csodálatosan csinosak vagyunk!
Ugye tudod, hogy bármit megtennék érted?
Kéne együtt teáznunk, hmm?
Kéne egyszer tejszíneznünk,
Aztán összegömbölyödni a tűznél
És alukálni egyet,
Ez a legmenőbb dolog,
Ez egy tökéletes álom...

Be a tengerbe
Te és én
Ennyi év és senki sem hallotta
Megmutatom neked tavasszal
Ez egy áruló dolog,
Hiányoltuk már, hogy füttyents a Szerelmacskáknak...

Mi annyira csodálatosan csodálatosan csodálatosan
Csodálatosan csinosak vagyunk!
Ugye tudod, hogy bármit megtennék érted?
Kéne együtt ebédelnünk, hmm?
Kéne egyszer tejszíneznünk,
Aztán összegömbölyödni a tűznél
Aztán felkelni egy kicsit,
Ez a legmenőbb dolog,
Ez egy tökéletes álom...

Kéz a kézben
Ez az egyetlen út a világba,
És mindig a helyes útra fordulni,
Nem darabokra szétszakadva,
Mint a gyűlölt kisegerek...
Hogy is hagyhattunk ki
Egy ilyen ostoba dolgot, mint ez?

Szeretlek... gyerünk...
Ó... őszinte eltűnés...
Hogy is hagyhattunk ki
Egy ilyen ostoba dolgot, mint ez?

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szerző: Szigi.

6 komment

Címkék: 1983 10 dalszövegfordítás greatest hits bestival japanese whispers staring at the sea the lovecats

A bejegyzés trackback címe:

https://cureous.blog.hu/api/trackback/id/tr501895797

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kófic 2010.07.06. 09:12:26

igaz így is terjedelmes lett a poszt de azért még megjegyzendő a sztori,miszerint a klipp készítésekor a házat egy ingatlan közvetítőtöl szerezték,elkérték egy éjszakára a kulcsot hogy megnézhessék.Szétcsapták magukat teljesen, felvették a klippet majd másnap reggel visszaadták a kulcsot, hogy még sem ez az a ház amit keresnek.Legalább is emlékeim szerint.Egyértelműen a Cure-os bolondozás csúcsa, ember legyen a talpán aki kibírja ütemre bólogatás,ujj dobolás vagy mosolygás nélkül...

Válasz erre