Öninterjú 2

2010.08.15. 09:00

 - Na! Csak befejezted? 

 - Be bizony! Ideje volt.

 - Csak nem untad már? 

 - Ezt nem mondanám, de voltak elég komoly hullámvölgyek. Fordítottad te már harsogó, ragyogó, madárfüttyös kora nyári reggelen a One Hundred Years-t? 

 

 

 - Én igen, de ez most mellékes. Hogy bírtad? Látom, nem tettél le a napi frissítésekről, pedig ennek a hátrányairól már legutóbb is beszélgettünk.

 - Kibírtam. A tavaly őszi vállalásomat be akartam fejezni. De hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem volt egy olyan rész is, hogy "csak legyek már rajta túl". A hétvégi korán kelések, hogy mondjuk nekiugorjak a Disintegration-nek, vagy éppen a Freakshow-nak...

 - Na jó, azért elég már a rinyálásból. Élvezted, vagy élvezted?

 - Minden percét! Csodálatos álomvilághoz kerültem még közelebb, és tettem még inkább a részemmé. Ráadásul egy oszthatatlan álomvilágról van szó, mert mindenki ugyanúgy magáévá teheti. Ha valakinek esetleg ez a blog segített valami hasonló élményben, akkor az külön öröm számomra.

 - Ezt most úgy értsük, hogy nem fogsz több bejegyzést írni? Most, hogy végeztél a dalokkal?

 - Nos... dehogynem fogok! Egyrészt nem végeztem minden dallal. Egy kedves kommentelőm jelezte, hogy pl. a The Weedy Burton kimaradt, észre se vettem. Aztán ott van a You're So Happy You Could Kill Me című alkotás, ami a legérdekesebb, mert nem egyértelmű, hogy Cure-dal, vagy sem. A szövege szerepel a thecure.com-on, van is róla hangfelvétel, amit szerintem Robert énekel, de nálam bennfentesebbek szerint az egy tribute-szám. Ez igazán misztikus és szokatlan, hogy egy dalról a rajongók 99%-a ne tudja, hogy ez most az együttes alkotása-e, vagy sem... És most csak óvatosságból írtam a 99%-ot, mert én még nem találkoztam az 1%-kal. Aztán. Ott vannak a kollaborációs dalok, a Please, a Very Good Advice, és a társai. Ott van a Carnage Visors. Ott vannak a deluxe kiadványok plusz dalai, mint pl. a Winter, vagy az Ariel. Ott vannak azok a dalok, amelyek egyiken sem szerepelnek, mint például a Desperate Journalists. Ott van a Cult Hero produkció. És végül ott vannak a Forest, a Faith, a Why Can't I Be You, a Seventeen Seconds, az In Your House, a Primary és a Forever különböző koncert-szövegverziói. Van még munka bőven.

 - Akkor hétfőn várhatjuk az újabb dalt?

 - Nem. Mert a blog frissítési tempója innentől jóval kényelmesebb lesz. Eddig volt a kemény munka része, mostantól viszont csak akkor fogok új bejegyzést írni, ha tényleg lesz hozzá kedvem. Könnyen lehet, hogy amíg a Cure-életmű eddigi részének feldolgozása egy évbe telt, az előbb említett dalok újra egy évbe fognak kerülni. Mert most már nem hajt a tatár.

 - Vannak más terveid is a fordításon kívül?

 - Azta, micsoda alákérdezés! Vannak bizony! Jópár tervem van. Deluxe sleevenote-ok fordítása, eszmefuttatások lemezekről, turnékról, dalok inspirációinak felkutatása, videóklipek elemzése, kritikák DVD-kről... bármi belefér. Ha kapok új cikkeket, vagy éppen én találok valahol, azok is meg fognak jelenni. Az eddigi fordításokkal, cikkekkel, meg pár korai statisztikával csak egy szeletét vágtam ki a Cure-univerzumnak. Kis túlzással mondhatom, hogy amit eddig a dalszövegfordítás miatt hanyagoltam, azt most szépen bepótlom. Nomeg nem árt átnéznem, amiket írtam. Szóismétlések, helyesírási hibák... a "szintiszőnyeg" szó beszúrása még néhány helyre... vagy például linkek, youtube-videók beszúrása... lesz még munka gazdagon.

 - Akkor tulajdonképpen ugyanúgy folytatódik a blog, csak a napi frissítés szűnik meg?

 - Pontosan.

 - Elveszted a látogatóidat így.

 - Persze, nagy részük lemorzsolódik. Nem mondanám, hogy hidegen hagytak a látogatottsági statisztikák, mint ahogy az se lenne igaz, hogy nem ijedtem meg kicsit, amikor mondjuk 2 hétig senki nem szólt hozzá egy dalhoz sem. Szóval igenis figyeltem a statisztikákat.

 - Valami tendencia most is megfigyelhető volt, mint februárban, amikor utoljára beszélgettünk? Tehát, hogy pl. a Pornography, vagy Disintegration daloknál többen jöttek fel az oldalra?

 - Ez a tendencia szinte teljesen megszűnt. Most például olyasmik voltak felfedezhetőek, hogy a hosszú, hideg, havas február után az első igazán szép tavaszi héten szinte az ötödére esett vissza a látogatottságom. Értettem persze, ez nem a Cure ideje, jót mosolyogtam is magamban. A többi tendencia viszont véletlenszerű. Péntekig a Jumping Someone Else's Train napján volt a legtöbb látogatóm, ami elég érthetetlen. Aztán pénteken - a To The Sky napján - ennek több, mint a duplája látogatott el az oldalra, bődületes látogatottsági csúcsot döntöttek a kedves olvasók. A "búcsú", az "utolsó dalszövegfordítás" tehát nagyon szépre sikeredett. Nagyon kedves, megható üzeneteket kaptam. Egy kedves kommentelő még átlagolta is a dalokra adott osztályzataimat albumonként. Amit valószínűleg én is megtettem volna, szóval igazán jó szolgálatot tett, köszönet neki. Az olvasóim amúgy is szinte elkényeztettek. Rengeteg cikket küldtek, bíztattak, javítottak, ahol tévedtem a fordítás során, szóltak, ha elfelejtettem osztályozni, és mindig feltűntek, amikor azt hittem, hogy a blogírás a legmagányosabb dolog a világon. Nagyon élveztem pl. a The Figurehead kapcsán kialakult vitát, amelynek a végén tökéletesen meggyőztek.

 - Volt megint olyan dal, amit máshogy ítéltél meg korábban, mint itt, amikor írtál róluk?

 - A legmegdöbbentőbb a The Lovecats volt. Hallgattam, hallgattam, közben írtam róla, és már negyedszer hallgattam végig, és szinte kicsattant belőlem a megdöbbenés, hogy ez mekkora egy szám már?!? Hogy nem vettem eddig észre? Persze korábban is elvoltam vele, tudtam, hogy a Japanese Whispers legprofesszionálisabb száma, nade hogy ennyire ott van a Cure legjobb dalai között? Hát, ennyire. Továbbá nem tudtam magamról, hogy annyira kedvelnék néhány dalt, mint amennyire tetszett most, amikor írtam róla. Ilyen például az Alt.End, a The Top, a Chain Of Flowers, vagy éppen az A Short Term Effect.

 - A blog végére került jópár dal pl. a Wish-ről, vagy a Bloodflowers-korszakból. Véletlen?

 - Nem. A végére hagytam a számomra legnehezebb fordításokat. A High szövege miatt ezúton is csókoltatom Robertet, igazán kedves kihívás volt, legalább három remek angolos barátommal tudtam csak összehozni a szöveget valamennyire, bár a "sticky as trips"-nél mindhárom csak hitetlenkedve, vállvonogatva rázta a fejét. Robert amúgy is kedveli az ilyen merész szóképeket, de a High annyira tele van ezekkel, hogy nagyon nehéz volt lefordítani. A Like Cockatoos-ról már ejtettem szót, nagyon nehezen kerültem közel a dal értelmezéséhez. A So What? esetében nem is szórakoztam, hanem átvettem a Cure: Home oldalról Szécskai Gábor fordítását, akinek amúgy is köszönettel tartozom, mert az ő oldala adta a fő inspirációt a Cureous elindulásához. A Wendy Time-hoz sokáig egyszerűen nem volt kedvem. A Coming Up majdnem kimaradt, azt egyszer jóval korábban betettem már, de aztán megcseréltem egy másik dallal, de aztán véletlenül kitöröltem. A To The Sky esetében pedig már a blog legelején, a halálesetnél elhatároztam, hogy ez lesz az utolsó dal. Talán nem kell mondani, miért.

 - Akkor tehát további jó blogolást, és jó pihenést! És várjuk a folytatást!

 - Én is köszönöm mindenkinek!

Szerző: Szigi.

14 komment

Címkék: öninterjú

A bejegyzés trackback címe:

https://cureous.blog.hu/api/trackback/id/tr1002220985

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kófic 2010.08.15. 13:01:55

na várj csak... még van pár írásod amit nem tiszteltünk meg kommentekkel, úgyhogy amíg nem lesz poszt addig én ezt szépen bepótolgatom (...remélem nem csak én,úgy tényleg unalmas lenne) így legalább Neked sem fog kimenni a fejedből az oldal...

és még egyszer köszönet az egészért..

nadinluca 2010.08.15. 14:19:35

Tehát ezután felveszed Smith tempóját? 4 évenként 1 bejegyzés vagy egy adag?
:D)

nadinluca 2010.08.15. 14:22:32

Különben én ritkán szóltam hozzá a témákhoz visszont szinte minden nap megnéztem. Söt még néha-néha el is olvastam. :)

closedown 2010.08.16. 11:42:13

Egy olyan dolog amit én is szívesen megcsináltam volna, de nem vagyok elég tehetséges hozzá, tehát csak KÖSZÖNET jár érte neked. Én magam részéről, ha nem is időpontra, de szeretnék még egy pár cikkel hozzájárulni és esetleges ötleteimet megosztani, mivel tudnád gazdagítani az oldalt.

closedown 2010.08.16. 11:46:30

Nagy köszönet jár érte, magam részéről én még hozzájárulok néhány cikkfordítással (sajnos nem tudok határidőt mondani :(), meg esetleges témaötleteimet is felvetem, ha van.

Lorretine · http://profile.myspace.com/445447742 2010.08.16. 14:47:36

Nekem lenne egy javaslatom, érdekes írás Roberttől személyesen a Three Imaginary Weeks című napló, ami az 1987. március 14 - április 4. közé eső 3 hét naplója, egy hónappal később megjelent a Melody Makerben is.

Szigi. · http://depechemode.blog.hu 2010.08.16. 14:49:51

@Lorretine: tudsz adni ehhez linket?

@closedown: ez nem tehetség, csak elhatározás, és kitartás :) a cikkeket várom! :)

@kófic: jó ötlet :)

Lorretine · http://profile.myspace.com/445447742 2010.08.16. 15:01:34

Lehet ide linket beszúrni?
www2.gol.com/users/fusae/newday/curio/tiw/tiw1.html
és ugyanez csak a vége más:
tiw2.html
tiw3.html

Szigi. · http://depechemode.blog.hu 2010.08.17. 06:36:21

@Lorretine: Köszi, ez nem rossz, de majd csak később fog rá sor kerülni. Ahogy írtam is, nem a feladatok fogytak el, hanem a feszített tempón akarok kicsit lazítani.

Cartman 2010.08.17. 22:55:12

Azt hiszem kimaradt a Pirate ships és az Ariel is.

Szigi. · http://depechemode.blog.hu 2010.08.18. 06:14:25

@Cartman: És a deluxe kiadványok második lemezének összes dala (az Ariel-t meg is említettem külön). Lesz még munka :)

D-verse 2010.08.18. 18:53:13

@Lorretine: A Three Imaginary Weeks megvan magyarul (nyersfordításban) itt: lettertoelise.uw.hu/3imaginaryweeks.htm

stermi 2010.08.20. 13:22:12

Kedves Szigi!
Még valamikor július elején tévedtem ide, eddig nem is kommenteltem, és most, így egy kiadós tempó vége felé írok csak: le a kalappal! Egy olyan kultikus zenekar, mint a The Cure lényegében egész életművét vizsgálni, igazán nem kis vállalkozás. Bár én például nem értettem egyet azokkal (köztük veled se), akik a "4:13 dream"-et összességében olyan mélyre húzták, mert az azt megelőző lemeznél szerintem mindenképpen hallgathatóbb (miközben persze vannak rajta rossz számok), de ez csak utólagos belekötés a dolgokba. :-)

flare 2010.08.23. 16:47:18

A Szigi által közölt fordításaim pdf-ben, ha valakit érdekel az ilyesmi:
www.megaupload.com/?d=MSJBM1GM
Jelszó: cureous