A Mint Car kislemez egyik B oldalas dala, a Join The Dots negyedik lemezén a harmadik szám. Lassú dobritmussal, és álmos gitárral kezdődik, mint a többi Wild Mood Swings B-oldalas, ám aztán kellemes meglepetésre váratlanul duplájára pörög fel a sebesség, így a korszak nagylemezről lemaradó dalai közül ez a leggyorsabb alkotás. Sajnos azonban a meglehetősen töketlen dobhangzás miatt így sem lesz túl karcos az alkotás, köszönhetően többek között a kézicsörgőknek, és a kifejezetten közhelyes gitárhangzásnak. A kitűnő hangulatú szöveg sem sokat segít a dal közepességén, amelyből ráadásul a fülbemászó dallamot is kispórolta az együttes. Ez az egyetlen olyan Cure-dal, amelyet - ha éppen nem hallgatom - soha, egyetlen alkalommal sem tudok felidézni magamban. 4/10

------------------------------------------------------------------------------------

Rio sunrise sucking on a straw
I rub my head and stagger out the door
And head into the bright new beautiful day
And the way she pulls me in
Sucks my breath away

I asked her for some time
And she just made me it
I asked her maybe why?
And she just gave me it

Never smile
Never stare
She doesn't seem to care at all
Never cry
Never scream
She doesn't really seem to need me at all...

Fourteen weeks I stay away from home
A hundred days a part of me unknown
Apart in pink and perfect moments play
And as a wonder of the world
She sucks my breath away

I asked her for some time
And she just made me it
I asked her maybe why?
And she just gave me it
So I asked her could be heaven?
And she just prayed me it...

She didn't want to know my name
She didn't want to know how long we had together
Spending time as if tomorrow never comes
I didn't want to know the end
I didn't want to go but slowly found me home again
And slow again tomorrow comes

But it was all so far away
And so long ago
I hardly ever think about her anymore
Except sometimes when the summer twilight breeze
Carries me the scent of faraway rain
I remember...
And she still sucks my breath away

A rioi napfény magába szív a szalmán,
Dorzsölöm a fejemet, és kidülöngélek az ajtón
És belenézek a vadonatúj ragyogó gyönyörű napba,
És ahogy beszippant engem,
Elakad tőle a lélegzetem

Kérdeztem már párszor a lányt,
És most megcsinálta
Kérdeztem már hogy miért?
És most ideadta...

Soha ne mosolyogj
Soha ne bámulj
Nem úgy tűnik, hogy kicsit is érdekelné
Soha ne sírj,
Soha ne sikoltozz
Nem igazán tűnik úgy, hogy egy kicsit is szüksége lenne rám...

Negyven hete vagyok távol otthonról,
Száz napja nem ismerek magamra,
Rózsaszín és tökéletes pillanatok játszódnak le bennem,
És ahogy a világ egy csodájától,
A lánytól is elakad a lélegzetem

Kérdeztem már párszor,
És most megcsinálta,
Kérdeztem már, hogy miért?
És most ideadta
Hát megkérdeztem, hogy ez talán a Mennyország?
És ő éppen imádkoztat érte...

Nem akarta tudni a nevem,
Nem akarta tudni, mennyi időt töltünk együtt,
Csak úgy voltunk együtt, mintha a holnap soha nem jönne el,
Nem akartam tudni a végét,
Nem akartam menni, de végül lassan otthon talált meg,
És lassan újra eljött a holnap...

De ez annyira messze volt,
És olyan régen,
Alig gondoltam rá utána,
Kivéve amikor a félhományban a nyári szellő
Elhozza egy távoli eső illatát
Visszaemlékszem
És még mindig eláll tőle a lélegzetem...

A bejegyzés trackback címe:

https://cureous.blog.hu/api/trackback/id/tr851895812

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.