Az A Letter To Elise kislemez egyik B oldalas dala, a Join The Dots harmadik lemezén a hatodik szám. Uralkodó basszusjátékkal indul, mint a Just Like Heaven, vagy a 2 Late, egy kicsit ezzel "archaikussá" téve a dalt az ennél melankólikusabb Wish-korszakban. A gyors tempójú dob nem annyira kemény és pontos, mint az említett dalokban, és ami érdekes, hogy a dal bizonyos részleteit Boris "agyoncinezi", azaz megállás nélkül üti a cintányérokat. Ez főleg a dal hódító gitárrészleteinél feltűnő, de néhány szövegrész alatt is megtalálható. Perry szintetizátora csak a dal vége felé tűnik fel. A dal viszonylag hirtelen ér véget, ami ekkortájt még nem annyira volt divat Cure-éknál... A szöveg  témáját tekintve meglehetősen tipikus (egy sellőlány lehúzza a mélybe Robertet), ám szóhasználatában kifejezetten tetszetős, ötletes. Koncerten természetesen soha nem játszották (bár ott valószínűleg működött volna). Nem a legemlékezetesebb dala az 1992-es időszaknak., de kellemes hallgatnivaló 7/10

---------------------------------------------------------------------------------------

Christabel strips
And slips like a dream
Breaking ice with arms that gleam with pain
Disdain...
She throws her head
And glides against the stream
Throwing me her bravest smile
Defiant
Glittering
Shivering guile

"Catching a cold is quick this time
But fish?...
Fish may take a while... "

Christabel dips and slips from me
And hand pushed deep inside is suddenly free
Triumphant
Reluctantly
Struggling six legs held up for me to see

"Don't be so scared
It's nothing new
It's the same old game
Only fun with two... "
But fast and over and over
"I can't play this game with you"

Everything she tries to tell me
Leaves me open mouthed and still
Foolishly arrange tomorrow
The way I always will

Christabel trips
And grips my hand
But never to be saved...
For a second I understand
And I fall with her...

"I'll never leave you
Love you
See you change into the man I want
But it's not for long this thing
It's not for long..."

Everything she tries to tell me
Leaves me open mouthed and still
Foolishly arrange tomorrow
The way I always will

 

Christabel vetkőzik,
És csúszik, mint ahogy egy álom
Megtöri a jeget az ölével, amiben felvillan
A megvetett fájdalom
Felveti a fejét,
És siklik szembe az áramlattal,
Megdob a legbátrabb mosolyával
Dacos,
Csillogó,
Reszkető ravaszságávla

"Megfázni könnyű ilyen időben...
De halat fogni?
Az eltart egy darabig..."

Christabel alámerül és odacsúszik hozzám,
És a mélyre lenyomott kéz hirtelen szabad lesz,
Diadalmasan,
Vonakodva
Küzd tíz láb mélyen hogy láthasson engem

"Ne légy úgy megrémülve
Nincs itt semmi új,
Ez ugyanaz a régi játék
Csak szórakozás kettőnkkel
De gyorsan és újra meg újra
"Nem játszom veled többé ezt a játékot".

Minden, amit próbál elmondani,
Olyan hatással van rám, hogy tátott szájjal meredten állok
Egy ostoba megállapodás holnap
Ahogy mindigis fogom...

Christabel kigáncsol,
És megragadja a kezeimet,
De soha nem védem meg...
Egy másodperc alatt megértem
És zuhanok vele...

"Soha nem hagylak el
Szeretlek
Látom, hogy olyan férfivé kezdesz válni, amilyet én akarok,
De ez a dolog nem fog sokáig tartani,
Nem fog sokáig tartani..."

Minden, amit próbál elmondani,
Olyan hatással van rám, hogy tátott szájjal meredten állok
Egy ostoba megállapodás holnap
Ahogy mindigis fogom...

A bejegyzés trackback címe:

https://cureous.blog.hu/api/trackback/id/tr81895778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kófic 2010.07.03. 09:57:44

nekem kifejezetten tetszik a dal, dögös gitártémájával és még a dob is a helyén van szerintem az egyik tatktus végi törésével kifejezetten illeszkedik a dalba és megszinezi azt... bár mikor elösször hallottam nekem is volt olyan érzésem mintha a kezdeti nagy vehemencia kicsit elfogyna a végére, de sokat hallgattam azóta és már teljesen megszoktam , megszerettem... szerintem kifejezetten jó alkotás ami tényleg egy koncerten tudott volna igazán "élni"