A Lullaby és a Fascination Street kislemez B oldalas dala, a Join The Dots második lemezén a tizenegyedik szám. Erőteljes, ám szellős dobokkal kezdődik, és noha a torzított gitárokat halljuk uralkodónak, mégis egy monumentális szintipop-alkotásként indul a dal, amelyben gitárok és basszusgitár is hallható. A hosszú felvezetés szintetizátordallama engem kifejezetten a Bonanza Banzai-ra emlékeztet. Később aztán végleg átveszik a hatalmat a gitárok, és egy komor, ám mégis sodró alkotás kerekedik ki a dalból. Kicsit olyan, mintha a Fascination Street demójából lett volna egy Fascination Street, és egy másik irányba indult ötletből pedig az Out Of Mind. A szöveg bravúrós, főleg a 'menagerie-imaginary' rím ötletes, és a fent említett állatkert ('menagerie') mellett feltűnnek a kísérleti patkányok és a makimajmok is... Noha a dal kissé elveszik a Disintegration-korszak zseniális B-oldalasai között, ám így is igencsak figyelemreméltó alkotásról van szó. 7/10

---------------------------------------------------------------------------------------

I've been up for days
And I feel like a menagerie
I'm scratching 'til I bleed
And I keep on seeing
Imaginary lemurs
In the street
In the middle of the day
But as long as I can breathe
Then I know I'll be OK
I'll be alright
I'm out of mind
I'm out of sight
I'm out of sight

I've been up for days
And I feel like a laboratory rat
Inside a maze
And I reel in the monotony of
Screaming
At the moon
In the middle of the day
But as long as I can see it
Then I know I'll be OK
I'll be fine
I'm out of sight
I'm completely out of mind
Completely out of mind

OK
Alright
Come and watch me shake tonight
Mouth wide
Soft and bright
Bite my hand and scream
OK
Alright
Come and watch me break tonight
Push deep
Out of sight
Bite my hand and hold on tight...

Fent vagyok már napok óta,
És úgy érzem magam, mint egy állatkert,
Véresre vakarom magam,
És folyamatosan
Elképzeld makimajmokat látok
Az utcán,
Fényes nappal,
De amíg lélegezni tudok,
Addig tudom, hogy minden rendben lesz,
Rendben leszek,
Elment az eszem,
Látóhatáron kívül esek,
Látóhatáron kívül esek...

Fent vagyok már napok óta,
És úgy érzem magam, mint egy kísérleti patkány
Egy útvesztő belsejében,
És már szédülök
A holdra üvöltés
Egyhangúságától
Fényes nappal,
De amíg látom őket,
Addig tudom, hogy minden rendben lesz,
Jól leszek,
Látóhatáron kívül esek,
Teljesen elment az eszem,
Teljesem elment az eszem...

Oké,
Rendben,
Gyertek és nézzétek, ahogy reszketek ma éjjel,
Széles szájjal,
Lágyan és fényesen
Harapjatok a kezembe, és üvöltsetek,
Oké,
Rendben,
Gyertek és nézzetek, ahogy megtörök ma éjjel,
Jó mélyen
Látóhatáron kívül
Harapjatok a kezembe és fogjátok erősen azt...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.