A Cure és Pope

2010.02.28. 09:47

Mai visszaemlékezésünk ismét a Bloodflowers-korszakból származik: a Wan2 magazinban Déri Zsolt vette számba a Cure klipjeit. Élvezetes olvasnivaló, remek összefoglaló a Cure vizuális hatásáról.

--------------------------------------------------------------------------------------

Mindenkit megdöbbentett a szakmában, hogy a Cure nem készít videoklipet Bloodflowers című új albumához. Érthetetlen egy olyan zenekar esetében, mely az elmúlt két évtizedben élen járt a videóforradalomban és számtalan vidám  pillanatot szerzett a képernyőknek.

A Cure 1980-ban induló morbid korszaka 1982 közepén befullad, a zenekar - pontosabban, ami megmaradt belőle: a frontember Robert Smith és a dobokra ráunó Lol Tolhurst - hónapokon át szünetelteti működését. Menedzserük fura terápiát  ajánl nekik: jelentessenek meg egy meghökkentő, eddigi munkáiktól eltérő hangzású kislemezt. Egy szintipopsláger születik, a Let's Go To Bed, melyhez a klipet egy Tim Pope nevű fiatalembertől rendelik, aki ettől kezdve elválaszthatatlan vizuálművészük lesz. Tim a néhai dark kriptaszökevényeket színes, stilizált gyerekszobába tereli, csiricsáré ruhákba öltözteti, és kihozza belőlük a bennük rejlő komikust. A The Walk (1983) klipjében felfújható gyerekmedencébe állítja Smith-t, gyerekjátékok  közé, a dalszöveget pedig süketnéma jelbeszéddel tolmácsolja egy öreg néni. A The  Lovecats videójában a négytagúra bővült Cure egy vicces szvingzenekar, kitömött  és élő cicák, illetve macskakosztümbe öltözött zenészek váltogatják egymást a jelenetekben. A The Caterpillarban (1984) már feltűnik Robert Smith emblematikus frizurája (parókája), az akusztikusan vidámkodó zenekart egy növényházban látjuk,  melyet ellepnek a hernyók (ellenpontjuk - akárcsak a cicáknak a macsakemberek - egy ember mozgatta kínai sárkány).

Aztán már a Cure nagy felállása által készített  Head On The Door csúcsalbum (1985) klipjei következnek: az Inbetween Daysben  a kamera egy hintaszerkezetre van rögzítve, a kékes árnyalatú monokróm képek közé időnként foszforeszkáló festékkel bekent arcok vagy színes zokniformák vegyülnek (ez a zokni-motívum a jövőben még visszaköszön, értelmezze mindenki, ahogy  tudja), a Close To Me egy szekrényben játszódik, a gitárosok fésűkön pengetnek, aztán a szekrény lezuhan a szirtről a tengerbe, és lassan telemegy vízzel, az A Night Like Thisben pedig a zenészek mozdulatai lassítottak, mégis szinkronban vannak a zenével (pofonegyszerű ötlet: a felvételnél gyorsítva játszották a zenét, aztán az egészet visszalassították az eredeti dalsebességre).

Mint látható, Tim Pope-nak minden  videóhoz van egy zseniálisan szimpla ötlete, és amikor a Cure 1986-ban klipgyűjtemény kiadására készül, a rendező gyorsan forgat egy-egy kisfilmet azokhoz az 1979-es számokhoz is, melyeknek annak idején nem jutott vizuális kísérő: a Közöny című Camus-regény ihlette Killing An Arab klipje napégette afrikai strand helyett téli tájba, egy északi tengerpartra kerül, a Jumping Someone Else's Train három perce alatt gyorsítva átélhetjük a London-Brighton vonatutat a mozdonyvezető szemszögéből,  a Boys Don't Cry-ban három tízéves gyerek zenél az előtérben, de az árnyékukban  már a felnőtt Cure-t ismerhetjük fel. 1986 amúgy is Pope csúcséve, hiszen az imént említett Staring At The Sea - The Images című Cure-videokazetta munkálatai mellett három kiváló klipet forgat a The The számára is.

Az 1997-es Kiss Me Kiss Me Kiss Me albumhoz négy klip készül: a Why Can't l  Be You szimpla kosztümös bohóckodás, a Catch-ben tengerparti villa napfényes  teraszán hunyorognak a dark vakondjai, a Just Like Heavenben ismét sziklaszirt  a tenger felett, a zenészek figurái megnyúlnak, Robert álmában egy fehérbe öltözött menyasszonnyal táncol (a következő évben feleségül veszi barátnőjét,  Mary Poole-t, akivel akkor már 5 éve jár együtt), a Hot Hot Hot!!! című Prince-paródiához készült fekete-fehér videóban a zenészek báboknak játszanak, majd  a végére törpévé válnak (térdig benn vannak a pódiumban).

A nagy felállás és a csúcskorszak utolsó albuma, az amerikai áttörést meghozó Disintegration (1989) is négy klipet fial: a Lullaby pókemberes antik rémálma talán  a leghíresebb Cure-videó, a Lovesong cseppkőbarlangjában zoknik lógnak, a Pictures Of You hóviharos téli tájába telepített pálmafák közé kifeszített köteleken úgyszintén,  egy jegesmedvének öltözött ember is átmegy a képen, aztán a zenekar hócsatába kezd a stábbal (a negyedik, a Fascination Street sima "játszik a zenekar" típusú felvétel).  Ekkorra a vicces videók már gyakorta jótékony kontrasztot alkotnak a borongós hangulatú dalokkal.

Az 1990-es Never Enough kislemezhez készült klipben az apró szobácskába szorított zenekar egy freakshow attrakciója, egy a torzszülött látványosságok közül, s amikor Robert kinéz a padlóba vágott csapóajtón, hullámzó tengert és imbolygó tartóoszlopokat Iát. A High (1992) egy felhők közé nyúló kilátótorony tetején játszódik, Bob egy óriási papírsárkányon csüng, és néz lefelé. A Friday I'm In Love, a zenekar mindmáig utolsó igazi slágere egy elbohóckodott forgatás képeit kapja, és ezzel meg is szakad Tim Pope és a Cure egy évtizede tartó munkakapcsolata. A következő négy Cure-klip mindegyikét más forgatja, közülük csak a több idősíkon játszódó, latin transzvesztitás The 13th (1996) említésre méltó, melyet a veterán Sophie Müller rendezett,  a másik három (A Letter To Elise, Mint Car, Gone!) már elsütött ötleteket ragoz.

Pope közben továbbra is forgat a The The számára (a The The Versus The World és a From Dusk Till Dawn című turnévideók ajánlott látványok), ő jegyzi  a Kiss My Blood című Iggy Pop-koncertfilmet, sőt David Bowie 50. születésnapi  koncertjének felvételét is, de tesz egy nem túl sikeres kitérőt Hollywood felé is  (Holló 2. - Az angyalok városa). Csak 1997-ben jön össze újra a Cure-ral, mikor  Robert Smith-ék összeállítják második klipgyűjteményüket Galore - The Videos 1987-1997 címen: az egyetlen új dalhoz, a Bowie hangmérnökének és gitárosának  köszönhetően igen modernre sikerült Wrong Numberhez kérik fel videót forgatni. Csúszómászók, mikrofonnak használt kígyó, családi rosszullét, horrorisztikus esküvő. Úgy tűnik, szent a béke.

Aztán itt vagyunk 2000-ben, és az új Cure-klip egy  töksötét képernyő.

A bejegyzés trackback címe:

https://cureous.blog.hu/api/trackback/id/tr171755570

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.