Lament / Panasz

2010.01.27. 09:27

A Japanese Whispers lemez hetedik száma, a The Walk kislemez egyik B oldalasa, a Join The Dots lemez tizenharmadik dala (sőt, kilencedikként is felbukkan egy korai verziója). Érdekes történetű dal: ez volt az első, amelyet Robert a nagy 1982-es felbomlás, Simon kiválása után írt meg egyedül, meglepően gyorsan, a Flexipop magazin kérésére. Aztán később meglehetősen átdolgozta az alkotást, a szöveg például teljesen új lett. A címe is érdekes: a Lament panaszt, siránkozást jelent, ugyanakkor egy rejtélyes, La Ment nevű helyről is van szó a dalban. Néha külön is írják a címet, ám a legtöbbször - így pl. a Join The Dots válogatáson is - egybeírva, Lament-ként szerepel a cím. A későbbi átdolgozott verzió tehát az első elmozdulás az éjsötét, elmebeteg Pornography-korszak után a későbbi popos irányba, noha ez még egy kifejezetten levert, szomorú alkotás. Gyökeres a változás viszont a Pornography hangzásához képest: itt gépi alapok dominálnak; hallható a fuvolára emlékeztető szintidallamon és a tapsszerű effekteken, hogy szintetitátoron készült el a dal alapja. A dobhangzás a sok pergetéssel ugyanakkor még az 1982-es nagylemez ütősszekcióját idézi. A gót jellegű, romantikus gitár, és a szépséges szintetitázorhangzás a korszak talán legszebb dalát eredményezi. A szöveg jóval sötétebb, mint a Japanese Whispers album többi daláé (talán a Just One Kiss kivételével), ám itt sem az agresszív vagy siránkozó Pornography-szövegvilágra kell gondolni, hanem egy amolyan búsongó, romantikus történetre, jónéhány meglepő szóképpel (pl. jégkrémtest, vaníliamosoly). Ezzel együtt ezen a dalon nagyon érződik, hogy az együttes nincs a legjobb állapotban: a kivált Simon hiánya, a szintiket még csak kapisgáló Lol tapasztalatlansága és a különféle addikcióktól szenvedő, szétforgácsolt erejű, Siouxsie And The Banshees-ben is helytálló Robert fáradtsága mind-mind érezhető ebben a kissé szétcsúszott alkotásban. A korszakból mindenesetre ez a rajongók - és Robert - kedvenc száma; a Japanese Whispers többi, nem klipes, koncerten soha fel nem csendülő számaitól eltérően ezt játszották már 1983-ban, majd előszedték az 1990-es fesztiválkoncertekre is, nagy örömet okozva a rajongóknak. Engem évekig teljesen hidegen hagyott ez a dal; most már érzem benne az elhagyatott, édes-bús hangulatot, de még mindig nem tartom még csak a korszakában sem kiemelkedő alkotásnak. 5,5/10

---------------------------------------------------------------------------------------

Today there was a tragedy
Underneath the bridge
A man walked
Cold and blue
Into La Ment
The sky coloured perfect
As the man slipped away
Waving with a last vanilla smile...

Somewhere at a table
Two drowned fools
Smoking
Drinking water as they talked
Of how they loved our lady
And oh! the smell as candles die...

One more ice cream river body
Flowed underneath the bridge
Underneath the bridge

The river flowed one more ice cream body
Flowed underneath the bridge
Underneath the bridge

Ma itt egy tragédia történt,
Itt a híd alatt
Egy ember sétált
Hidegen és szomorúan
A La Ment-be
Az éj tökéletes színű volt
Ahogy az ember eltűnt
Integetve egy utolsó vanília mosolyával...

Valahol egy asztalnál
Két megfulladt bolond
Cigarettázik
És vizet iszik, miközben beszélgetnek arról,
Hogy hogy szerették a miasszonyunkat...
És oh! A halott gyertyák szaga...

Egy újabb jégkrémfolyó test
Áradt a híd alatt
A híd alatt...

A folyó egy újabb jégkrémtestet
Sodort a híd alá
A híd alá...

A bejegyzés trackback címe:

https://cureous.blog.hu/api/trackback/id/tr721697491

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.