Bare / Csupasz

2010.01.26. 09:00

A Wild Mood Swings utolsó, tizennegyedik száma. Az elején a halk torzított gitár enyhén hajókürt-szerű érzetet kelt, mintha az egész dal a tengerparton játszódna. Elindul egy akusztikus gitár, majd mormogó basszus, és  szellős dobok teszik egyértelművé, hogy egy lassú, szépséges számmal fog búcsúzni a lemez. Perry gitárja és Roger zongorajátéka teszi rendkívül harmonikussá, egyenletes hangulatúvá a dalt, amelyet később már csak a korszak elmaradhatatlan vonósai díszítenek. A lustán hömpölygő, gazdag hangszerelés a korszak egyik legszebb dalává emeli a Bare-t. A szöveg - a korszak többi borongós szövegének megfelelően - meglepően egyszerű, fogható, átérezhető, és természetesen mivel utolsó számról van szó, a búcsúhangulat is erősen jelen van (tulajdonképpen az End lágyabb, szellősebb, szomorkásabb "második kiadásáról" van szó). A majdnem nyolc perces alkotás a vége felé többször is mintha le akarna állni, ám aztán mindig folytatódik. A Swing Tour minden egyes állomásán felcsendült (gyakran átfolyt a Disintegration-be), ám azóta egyszer sem szedték elő. Hossza és lassúsága valóban nem koncertre való. Egy helyenként izgága nagylemez nagyívű, méltóságteljes lezárásása, ezzel együtt nem tartozik a Cure klasszikus, emlékezetes balladái közé. 7/10

---------------------------------------------------------------------------------------

If you've got something left to say
You'd better say it now
Anything but "stay"
Just say it now
We know we've reached the end
We just don't know how
"Well at least we'll still be friends"
Yeah one last useless vow...

"There are different ways to live"
Yeah I know that stuff
"Other ways to give"
Yeah all that stuff
But holding onto used to be
Is not enough
Memory's not life
And it's not love

We should let it all go
It never stays the same
So why does it hurt me like this
When you say that I’ve changed?
When you say that I’ve aged?
Say I’m afraid...

And all the tears you cry
They're not tears for me
Regrets about your life
They're not regrets for me
It never turns out how you want
Why can't you see?
It all just slips away
It always slips away
Eventually...

So if you've got nothing left to say
Just say goodbye
Turn your face away
And say goodbye
You know we've reached the end
You just don't know why
And you know we can't pretend
After all this time

So just let it all go
Nothing ever stays the same
So why does it hurt me like this
To say that I’ve changed?
To say that I’ve aged?
Say i'm afraid...

But there are long long nights when I lay awake
And I think of what I’ve done
Of how I’ve thrown my sweetest dreams away
And what I’ve really become
And however hard I try
I will always feel regret
However hard I try
I will never forget

I will never forget

Ha van még valami, amit el akarsz mondani,
Jobb, ha most mondod,
Mindent mondj most el,
Kivéve azt, hogy "maradj"
Tudjuk, hogy ez itt a vége
Csak azt nem tudjuk, hogy hogy jutottunk el idáig
Legalább barátok maradunk"
Igen, egy utolsó haszontalan eskü...

Egy utolsó haszontalan eskü

"Sokféleképpen lehet élni"
Jaja, ismerem már ezt a szöveget
"Másféleképpen is lehet adni"
Igen, ismerem már az egészet
De a múltba kapaszkodni
Nem elég,
Az emlék nem helyettesíti az életet   
Sem a szerelmet...

Hagynunk kéne az egészet
Soha nem lesz már ugyanolyan,
De miért fáj ennyire,    
Mikor azt mondod, hogy megváltoztam?
Mikor azt mondod, hogy megöregedtem?
És azt, hogy félek?

És a sírásod könnyei
Már nem értem hullanak
A megbánásaid
Nem nekem szólnak
Soha nem úgy alakul semmi, ahogy te akarod,
Nem veszed észre?
Minden csak úgy eltűnik,
Csak úgy elillan,
Végső soron...

Szóval ha van valami, el akarsz mondani,
Akkor mondd azt, hogy viszlát,
Fordítsd el az arcod,
És búcsúzz el
Tudod, hogy ez itt a vége,
Csak azt nem tudod, miért,
És tudod, hogy nem tudunk színlelni
Ennyi idő után

Szóval hagyjuk az egészet,
Semmi a világon nem lesz már ugyanolyan,
De miért fáj ennyire,    
Mikor azt mondod, hogy megváltoztam?
Mikor azt mondod, hogy megöregedtem?
És azt, hogy félek?

De vannak hosszú-hosszú éjszakák, amikor ébren fekszem,
És gondolkodom a dolgokon, amiket tettem,
Hogy míként dobtam el a legédesebb álmaim,
És mi az, amit valójában kaptam
És bármennyire is próbálkozom,
Mindig fogok megbánást érezni,
Bármennyire is próbálkozom
Nem fogok felejteni soha...

Nem fogok felejteni soha...

A bejegyzés trackback címe:

https://cureous.blog.hu/api/trackback/id/tr821694577

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.