A 4:13 Dream album hetedik száma. Rendkívül konvencionális gitár és dobhangzással kezdődik (bár a Mr. Pink Eyes után minden dal konvencionális), majd jön Robert polemizálása a fogyasztói társadalom fonákságairól. Az egész tűrhető versszakokat a korszakra jellemző, tűéles, nehezen hallgatható, enyhén effektezett refrén követi. Zeneileg minden különösebb variálálás nélkül végigmegy az ötlettelen gitárjáték, és a középtempós dob, amely elhalkulását követően nem sok érzetet hagy bennünk. Pedig úgy tűnik, hogy ez lehet a 4:13 Dream album egyik olyan száma, amit a kislemezeken kívül hallhatunk koncerteken, mert eddig a lemez megjelenése óta ez az egyik olyan dal, amelyik majdnem mindegyik fellépésen felcsendült (kivéve természetesen a Reflections-koncertekent). Ezáltal rákerült a Bestival lemezre is. Szürke, feledhető alkotás, bár Robert szerint az egyik legjobb dal, amit valaha írt. Felcsendült 2016-ban a Budapest Sportarénában is. 4/10

----------------------------------------------------------------------------------------

All the things we never know we need
Looks like we get them in the end
Measure time in leisure time and greed
And by the time we get to spend
A floating bed
A head of stone
A home plugged into every phone
Kimono coral floral print
Exclusive tint and cut reclusive

No it doesn't come for free
But it's the price
We pay for happiness

No don't talk about more to life than this
Dream a world maybe no one owns
No don't think about all the life we miss
Swallow doubt as the hunger grows
Make believe its like no one knows
Even if we turn more to most
We'll never satisfy the hungry ghost

All the stuff we know we never want
Seems like we get it anyway
Safe to say it isn't really wrong
Not when we know we only…
Throw it all away

Yeah all of this we never know we want
Its like we get it anyway
Safe to say it isn't ever wrong
Better to get than to delay
A 3d screen
A cleaner fit
A bit pulled out of every hit
Addicted latest greatest piece
Design caprice and make the headline

No it doesn't come for free
But it's the price
We pay for happiness

No don't talk about more to life than this
Dream a world maybe no one owns
No don't think about all the life we miss
Swallow doubt as the hunger grows
Make believe its like no one knows
Even if we turn more to most
We'll never satisfy the hungry ghost

And all of this
We know we never need
Well it’s the price
We pay for happiness

Mindaz, amire soha nem tudjuk, hogy szükségünk van,
Úgy tűnik, mintha a végén megkapnánk őket,
A beosztott idő a henyélésben és a kapzsiság
És majd időben eljutunk odáig, hogy költhessünk
Egy lebegő ágyra,
Egy kőszoborra,
Egy mindenfajta telefonnal telelyuggatott otthonra,
Korallkimonóra és virágnyomatra
Exkluzív tintával és különleges vágással

Nem, ezt nem kapjuk meg ingyen,
Ennek ára van,
A boldogsággal fizetünk mindezért.

Nem, nem beszélek többről, mint erről az életről,
Egy álomvilágról, ami talán senkié,
Nem, nem beszélek mindarról az életről, amit hiányolunk,
Lenyelve a kétségeinket ahogy nő az éhségünk,
Színleljük, hogy ez olyan, amit senki sem ismer,
Még ha nem is többet, hanem a legtöbbet akarnánk,
Soha nem elégíthetjük ki az éhes szellemet.

Minden cucc, amiről tudjuk, hogy soha nem akarjuk,
Úgy tűnik, hogy mindenképpen megkapjuk,
Biztonságos azt mondani, hogy ez nem is igazán rossz,
Nem... mert tudjuk, hogy mi csak...
Kidobjuk az egészet.

Igen, minden ilyesmi, amiről soha nem tudjuk, hogy akarjuk,
Olyan, mintha végül mindig megkapnánk,
Biztonságos azt mondani, hogy ez nem is mindig rossz,
KÖnnyebb megvenni, mint elhalasztani
A 3D-s képernyőt,
A teljes fittséget,
Egy kis kivonatát minden slágernek,
És függőjévé válni az utolsó legnagyszerűbb darabnak,
Akinek a szeszélyes kinézete szavatolja a címlapot

Nem, ezt nem kapjuk meg ingyen,
Ennek ára van,
A boldogsággal fizetünk mindezért.

Nem, nem beszélek többről, mint erről az életről,
Egy álomvilágról, ami talán senkié,
Nem, nem beszélek mindarról az életről, amit hiányolunk,
Lenyelve a kétségeinket ahogy nő az éhségünk,
Színleljük, hogy ez olyan, amit senki sem ismer,
Még ha nem is többet, hanem a legtöbbet akarnánk,
Soha nem elégíthetjük ki az éhes szellemet.

És mindez,
Amiről tudjuk, hogy soha nincs rá szükségünk,
Hát ez az ár,
A boldogságunkkal fizetünk mindezért.

A bejegyzés trackback címe:

https://cureous.blog.hu/api/trackback/id/tr441658451

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.