Wailing Wall / Siratófal

2009.12.15. 09:42

A The Top harmadik száma. Egy újabb dal, amelynek tökéletesen ismerjük az inspirációját: Robert 1983-ban a Siouxsie And The Banshees-zel Jeruzsálemben járt, ahol lenyűgözte a város pulzárása, és állandó hangzavara. "Elvesztettem a cipőmet, és azt hiszem, részeg voltam" - emlékszik vissza Robert, és ezek a képek is hűen megjelennek ebben a kaotikus szövegű pszichedéliában fürdő visszaemlékezésben. Hangszerelését tekintve tökéletesen sikerült megfogni a keleti városok jellegzetes "zümmögését", európai fül számára szokatlan hangjait. Egy "haldokló ember" hangjával kezdődik a szám, majd jön Andy zseniális dobjátéka, és néhány szokatlan, összevissza, effektszerű elektronikus hang után következik a dal gerincét képező, rendkívül szuggesztív szintiszóló. Fontos elemét képezi a dalnak a kézi csörgő is; szinte kiált a hang az akusztikus előadás után. Robert hangja kissé el van effektezve, de a refrén végén ragyogóan hajlítva énekli a "walking to the Promise Land" részt. A hosszú instrumentális részben az eddigi hangszerek egy keleties torzított gitárral egészülnek ki, zseniális hangelegyet alkotva, majd a végén ismét a haldokló ember hangjaival búcsúzhatunk. Kissé a későbbi The Snakepit-re emlékeztet a dal, de itt sokkal jobban sikerült megfogni a hangulatot, szinte látjuk magunk előtt a forróságban remegő, porban fuldokló Szent Várost... 2009-ben ezt írtam: "Koncerten csak 1984-ben játszották: meghallgatnám egyszer mostanában is, bár a furcsa felállású 1984-es Cure pszichedelikus, miazmás, semmihez sem hasonlítható ezerszínű hangzásának reprodukálása a mai Cure-ral teljesíthetetlen lenne.". Szerencsére most, 2014-ben ez a pesszimista meglátás többszörösen nem igaz: a zenekar újra színesebb felállásban játszik (Porl nélkül, Rogerrel és Reeves-szel), és a The Top albumot annyira revidiálták, hogy 2014 december 21.-én az egész lemezt eljátszották; a Wailing Wall sem maradhatott ki, a rajongók nagy örömére.  9,5/10

---------------------------------------------------------------------------------------

The holy city breathed
Like a dying man
It moved with hopeful tears
With the tears of the blind

And on and on as the night drew in
Through broken streets
That sucked me in
My feet were bare and cut with stones
With walking to the Promised Land

I pushed through crowds
Through seas of prayer
Through twisting hands and choking air
A vulture at the Wailing Wall
I circled...
Waiting...

And on and on as the night drew in
Through broken streets
That sucked me in
My feet were bare and cut with stones
With walking to the Promised Land

Úgy lélegzett a Szent Város,
Mint egy haldokló ember,
És reményteli könnyekkel mozdult tovább,
A vakok könnyeivel

És tovább és tovább, ahogy az éjszaka közeledett
Az összetört utcákon át
Amik beszívtak,
Mezítlábamat kövek vágták,
Ahogy sétáltam át az Ígéret Földjére...

Átnyomultam a tömegek,
Át az imádkozók tengerén,
Át a kifacsart kezeken és a fullasztó levegőn,
A Siratófal keselyűjeként
Köröztem...
Vártam...

És tovább és tovább, ahogy az éjszaka közeledett
Az összetört utcákon át
Amik beszívtak,
Mezítlábamat kövek vágták,
Ahogy sétáltam át az Ígéret Földjére...

A bejegyzés trackback címe:

https://cureous.blog.hu/api/trackback/id/tr881569108

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.