Üvegszendvics, 1989

2009.12.06. 09:21

A mai Üvegszendvics-fejezet az együttes legsikeresebb korszakát eleveníti fel, sajnos meglepően röviden. Lol-t kirúgják a zenekarból, de az év vége felé a másik szintis, Roger rúdja is kifelé áll... Megjelenik a Disintegration, híres kislemezek és videoklipek születnek, és először áll elő Robert azzal az ötlettel, hogy fel kéne oszlatnia a zenekart...

---------------------------------------------------------------------------------------

A következő év februárjában hivatalosan bejelentették Lol Tolhurst-nek, a Cure alapító tagjának a kiválását. A már fedélzeten lévő másik billentyűssel, Roger O´Donell-lel az együttes öt tagúvá vált.

Robert: “ Lol 1982 óta megszűnt az együttes hasznos tagjának lenni, miután képtelen volt a Let´s Go To Bed disco ritmusát tökéletesíteni. Három napon keresztül próbálta és egy vagyonba került nekünk a stúdió idő. Végül is egy Session zenészt szereztünk… A barátom volt, de sohasem kerültünk igazán közel egymáshoz. Lol csak ott volt. Mint valami biztosító szelep. 1985 óta sohasem beszélgettem Lollal, mert gyakorlatilag mindenről más véleményünk volt. “

Lol billentyűkre való átváltása kétségtelenül a stúdióbeli kreatív közreműködésének a végét jelentette. “ Valójában a Kiss Me-n vagy a Disintegration-ön nem is játszott. “ Alkohol problémája miatt elvonókúrára ment de ahogy azt Robert mondta “egyre mélyebbre zuhant”

Lol: “ Ami egy olyan zenekarként indult, ahol mindenkinek a hatása érvényesült, az alá lett ásva, amíg semmi sem maradt amiben közre lehetett volna működni, még akkor sem ha akart volna az ember…”

“ Nevetséges, mert a Disintegration-ön valójában többet játszottam, mint az utolsó néhány albumon. Eljutottam azonban arra a pontra, hogy annyira nem érdekeltek a dolgok, hogy már közreműködni sem akartam. “

Robert április 21-én ünnepelte 30. Születésnapját.

Robert: “ Elég komoly dolog volt számomra megérni a 30-at. A 30. Születésnapom estéjén írtam a Disintegration-t. Olyan éjszaka volt amire büszke lettem volna a 21. születésnapomon. “

“ Hazamentem a szüleimhez, s az este folyamán teljesen elszálltam. Másnap reggel hatkor egy szál farmerben a Crawley közepén kötöttem ki, s haza próbáltam jutni. De jó volt. Sok dolog tisztázódott bennem. Egy kicsit olyan volt, mint az egy amerikai farkasember Londonban film. Egy angol farkasember a Crawley-ban. “

Április 22-én jelent meg – minden kiadási formában – az új kislemez, a Lullaby, egy baba videóval - mint mindig egy Tim Pope alkotás – amiben Robertet felfalja egy hatalmas pók.

Még abban a hónapban az együttes szerepelt a Top Of The Popson, de a rendező nem engedélyezte a közelképeket, mert úgy vélte, hogy Robert szemfestéke és rúzsa megijesztheti a fiatalabb nézőket. A zenekar nem volt hajlandó meghátrálni és eleget tenni a kérésnek, hogy eltávolítsák a sminkjüket.

A Disintegration album végre megjelent májusban, s 13-án a slágerlista 3. Helyére került fel. Ez volt a zenekar legjobb pozíciót elérő nagylemeze amit valaha is készítettek. A szövegek nagy részének személyes beállítottsága nem volt véletlen.

Robert: “ A Disintegration szövegének nagy része arra a lemezre íródott, amit egyedül akartam csinálni. Megmutattam az együttes többi tagjának azzal a tudattal, hogyha ellene lennének, hogy visszatérjünk a nyolc évvel ezelőtti Cure-hoz, akkor én magam használnám fel őket. Elég boldog lettem volna, ha magam írhatom meg azokat a dalokat. “

“Az életkor a témája a legtöbb olyan dalnak, ami nyomasztóan hathat az emberekre, az amivel az öregedés jár, az, hogy az ember képtelen lesz olyan élesen érezni és az elveszett idő érzése. Ami vagy elszomorítja az embert vagy nem. Mindig is a 17 éve kort tartottam a legtökéletesebbnek és ha nem is sírok erről állandóan, azért bánt ez a dolog. “

A Disintegration-t egyúttal a Cure újdonsült rajongóinak is szánta.

Robert: “…különösen az amerikaiaknak. Azt akartam, hogy az emberek a megfelelő okok miatt szeressék az együttest, azért mert minden mástól különböző és nehezen elfogadható. Egy kicsit durva általánosítás, de azok az emberek akiknek a Pornography és a Disintegration a kedvenc albumaik, azok általában élesebbek és elgondolkodnak a dolgokról. “

Az ismertetések vegyesek voltak. A Sounds “összetört álomnak” nevezte, hozzátéve, hogy Smith “olyan messzire megy el a dalokban, ha nem messzebb mint ahogy őszintén el tud” . A Melody Maker egy “visszatérésnek tartotta az igazi magány, az elszigeteltség, a kétség, a bánat, a kialvó szeretet, a hűtlenség és a boldogság emlékének világába. A legtöbb azonban megegyezett abban, hogy ez egy visszatérés volt az eredeti formához.

A Prayer Tour, egy 13 hetes európai útvonal májusban indult be. Az útvonal állomásai között Jugoszlávia, Magyarország, Görögország, Franciaország és Spanyolország szerepeltek és minden fellépést sportstadionban adtak. Smith ragaszkodása ahhoz, hogy luxus autóbuszon utazzanak, meghosszabbította a turnét, a Cure fennállásának 11 éve alatti legnagyobb európai kalandjává tette azt. Simon születésnapját június 1-jén a Görögországból Olaszországba való hajóátkelés alatt ünnepelték. Az volt “a történelem leghosszabb szülinapja” mondta Robert.

Robert: “ Ha ez a turné csak hat hetes lett volna, akkor lett volna tökéletes. Most már eljutottunk arra a szintre, ahol fizikailag teljesen kimerítő. Utazni minden nap, soha sem pihenni meg, soha nem csinálni semmi normálisat… emellett az is borzasztó ha bámulnak…”

Ami a pozitív oldalát illeti “…Mindössze egy komolyabb balhénk volt ezen a turnén, s a tíz hét alatt ez nagyon jó, ha figyelembe vesszük azt, hogy mindannyian éjt nappallá téve együtt voltunk. Eddig egyetlen turnén sem jutottunk el az ötödik hétig anélkül, hogy valaki le ne nyomott volna valakit. Ez most elmaradt. “

A turné diadalmas hazatéréssel fejeződött be, három estével a londoni Wembley Arénában. Az utolsó estén közel négy órát játszottak és az eseményt kazettára vették az utókor számára.

Szeptember 2-án jelent meg a második Disintegration kislemez, a Lovesong. A felvételt két, az albumon nem szerelő felvétel egészítette ki (2 Late és Fear Of Ghost).

Az együttes pedig elindult a Queen Elisabeth 2 óceánjárón egy négy hetes, 20 fellépéses amerikai baseball stadion turnéra. Robert még mindig megtagadta a repülést. Roger O´Donell egyszer úgy döntött az államokban, hogy inkább repül, minthogy turné-busszal utazzon, ami a beilleszkedés hiányára utalt.

Októberben a Sounds közölte Robert kijelentését, hogy az akkori amerikai turné lesz az “utolsó”.

Robert: “ Azért határoztam el, hogy ez lesz az utolsó alkalom, hogy turnézok, mert már olyan méreteket öltött, hogy nem tudok megbírkózni vele. Nem tudom többé elviselni azt a fajta érdeklődést, amit keltek. Pusztán azoknak az embereknek a tömegét, akik egy darabot akarnak a Cure-ból vagy belőlem.

Európa legszebb városaiban jártunk, s képtelen voltam úgy kimenni, hogy ne akadt volna társaságom. Megpróbáltam álcázni magam, de hiába.”

A bejegyzés trackback címe:

https://cureous.blog.hu/api/trackback/id/tr1001467510

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.