Ma egy kifejezetten rövid, ám annál érdekesebb interjúrészletet találtam számotokra, 2003-ból, amikor éppen az új lemez ('The Cure'), és a régi albumok remasterelésének folyamata zajlott. Az interjú a Chain Of Flowers oldalon jelent meg. Robert őszintén beszél az új lemezről, és megoszt néhány érdekes, rövid szemelvényt a régi Cure-albumok hangzásáról.

---------------------------------------------------------------------------------------

– Nagyon izgalmas, hogy ezúttal Ross mondja ki az utolsó szót az album hangzásáról. Megesküdtem neki, hogy nem fogok belekötni az elképzeléseibe. A dalszerzést ránk hagyja, de a hangzás az ő felfogását türözi majd; a Cure úgy fog szólni, ahogy ő szeretné. Az Interneten mindenhol pletykálnak arról, hogy nu metál-zenekarrá akar formálni minket, ez persze nyilván nem így lesz, de úgy tűnik, az emberek kicsit nyugtalanok emiatt. Annyit mondtam, hogy Ross a saját belátása szerint végezheti az album produceri munkáit. Ami a hangzást illeti, kevésbé lesz módom befolyásolni, mint bármelyik előző lemezünkét, kivéve talán az elsőt (Three Imaginary Boys, 1979). Bizonyos szempontból nagyon csábító ötlet. Féltem, hogy ha én magam lennék a producere, végül egy "Bloodflowers 2"-nél kötnénk ki. Gondolom, a legtöbb rajongót nagyon boldoggá tennénk ezzel, de mint művészt nem vonz az ötlet. Hangulatát tekintve néhány új dal tényleg úgy szól, mint a Bloodflowersen hallható számok. Baromi érdekes lesz látni, hogy Ross milyen irányba viszi el őket. Mégsem aggódom, mert nagyon tetszenek az új számaink, és nem hiszem, hogy bárhogy is el lehetne őket rontani.

Robert elmondja, hogy egy – a hatvanas évek óta az Abbey Road Stúdiónál dolgozó – Chris Blair nevű pali végzi majd az összes album re-masteringjét. Az eredeti CD-változatokat Smith nem sokra becsüli, igazság szerint kimondottan furcsának tartja a hangzásukat.

– A korai CD-k mindegyike abszolút siváran szól, különösen a Faith. Igazából rohadtul szégyenkezem a hangzása miatt, tényleg lapos és unalmas, gyakorlatilag hallgathatatlan. Ismerem is a fazont, aki CD-re masterelte. Jó pár korai lemezünkkel tette ugyanezt... az összessel, amire rá tudta tenni a mancsát! A '80-as években csupán maroknyi ember volt, akit szakértőnek tekintettek az albumok CD-masteringjét illetően - ezek többsége agyalágyult barom. Mentek a saját fejük után, és seregnyi klasszikus albumot vágtak tönkre; még a mi albumaink közt is van néhány, ami jobban szól kazettán, mint CD-n. Chris Blair tudtommal régi master-szalagokkal szokott dolgozni. Pár szalagunk nagyon rossz állapotban van. A Seventeen Seconds szalagjai például egy penészfoltokkal teli, régi ládában voltak, feltételezem, hogy komoly kihívás lesz velük dolgozni. Mindent összevéve mégis egészen biztos vagyok abban, hogy összehasonlíthatatlanul jobban fognak szólni, mint az eredeti verziók.

Szerző: Szigi.

Szólj hozzá!

Címkék: interjú 2003

A bejegyzés trackback címe:

https://cureous.blog.hu/api/trackback/id/tr641525337

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.