A Bloodflowers album második száma. Az együttes leghoszabb alkotása, 11 perc 11 másodperc. A tegnap említett "japán-korszak" egy dal erejéig történő visszatérése. Egy ragyogó, skizofrén szövegű, kifejezetten sikamlós témájú dal egy tokioi kuplerájról és az ehhez kapcsolódó őrülethez közeli állapotról, a végén megőrülő gitárokkal és rémülten üvöltő Roberttel. A középtempójú alkotásban a kérődző gitárhangzás a domináns, amit összevetve a dal különleges hosszúságával, könnyen az Oasis kilencvenes évek végi hangzásvilága ugorhat be. Érdekesség, hogy más nagyon hosszú Cure-számokkal ellentétben (pl. Same Deep Water As You) nem igazán feltűnő a hosszúság, az együttes elég jól megtöltötte tartalommal a 11 percet. 2000-től 2002-ig szinte mindegyik koncerten felbukkant (2002-ben a Szigeten is), azóta viszont csak négyszer volt, (egyszer 2007-ben és háromszor 2016-ban). A kissé nyomasztó hangszerelés és az extra hosszúság miatt nem is igazán koncertre való alkotás, mindezek mellett az egyik emblematikus dala a Bloodflowers-korszaknak. 8/10

--------------------------------------------------------------------------------------

I've been watching me fall for it seems like years
Watching me grow small, I watch me disappear
Slipping out my ordinary world, out my ordinary eyes
Yeah slipping out the ordinary me into someone else's life
Into someone else's life...

There's a thin white cold new moon and the snow is coming down
And the neon bright Tokyo lights flicker through the crowd
I've been drifting around for hours and I’m lost and I’m tired
When a whisper in my ear insatiable breathes
"Why don't you follow me inside?... "

Yeah the room is small, the room is bright
Her hair is black, the bed is white
And the night is always young
Is always young... Always young
The night is always young...

Yeah I’ve been seeing them strip to the bone in the mirror on the wall
Seeing her swallow him whole like it's not me at all
She holds out her hands and I follow her down to my knees
And the sucking inside insatiable smiles
"You will forget yourself in me... "
Yeah the room is small, the room is bright
Her eyes are black, the bed is white

And the night is always young
And the night goes on and on
And the night is always young
And the night is never over and over and over and over and over...
And then it's gone
And then it's gone
Yeah then it's gone...

Yeah it's a cruel mean cold new day and outside the snow is still coming down
And in the blood red Tokyo bed I watch me coming round
She pulled him down for hours
Deeper than I’ve ever been
And as I fall in the mirror on the wall
I'm watching me scream
I'm watching me scream
I'm watching me scream
I'm watching me scream

Yeah I’ve been watching me go for it must be years
Watching me get slow, I watch me disappear
And one day, yeah I know, I won't come back at all...
And always over and over in his ordinary eyes
I'm watching me fall
I'm watching me fall
I'm watching me fall
I'm watching me fall

Úgy tűnik, már évek óta figyelem a zuhanásom,
Figyelem, ahogy kicsire növök, figyelem, ahogy eltűnök,
Kicsúszva a hétköznapi világomból, a hétköznapi szememből,
Igen, kicsúszva a hétköznapi énemből valaki más életébe,
Valaki más életébe...

Ott egy vékony, fehér, hideg, új hold süt és esik hó,
És Tokio ragyogó neonfényei átvibrálnak a tömegen
Órákon át körbe-körbe sodródom, elveszetten és fáradtan,
Amikor valami a fülembe suttog kielégíthetetlen suttogással:
"Miért nem követsz ide be?..."

Igen, a szoba kicsi, és fényes,
A haja fekete, az ágy fehér,
És az éjszaka mindig fiatal,
Mindig fiatal... mindig fiatal...
Az éjszaka mindig fiatal...

Igen, nézem, ahogy teljesen levetkőzik a falon lévő tükörben,
Nézem, ahogy teljesen benyeli a férfit, mintha az nem is én lennék,
Kinyújtotta a kezét, és a térdeimen követtem őt,
És kiszívott teljesen kielégíthetetlen mosollyal:
"El fogod felejteni magadat bennem..."

Igen, a szoba kicsi és fényes,
A haja fekete, az ágy fehér,
És az éjszaka mindig fiatal
És az éjszaka halad tovább,
De még mindig fiatal
És az éjszaka soha-soha-soha-soha-soha nem ér véget,
És akkor eltűnik,   
És akkor eltűnik,
Igen, akkor eltűnik...

Igen, ez egy kegyetlen szürke hideg nap és odakint a hó még mindig esik,
És a vérvörös tokioi ágyban néztem, ahogy eszmélkedem,
A lány órákra lehúzza a fiút,
Még annál is mélyebbre, ahol én valaha is voltam,
És én figyelem a zuhanást a falon lévő tükörben,
Figyelem, ahogy sikítok,
Figyelem, ahogy sikítok,
Figyelem, ahogy sikítok,
Figyelem, ahogy sikítok...

Igen, figyelem már évek óta, ahogy elmegyek érte,
Figyelem, ahogy lassulok, figyelem, ahogy eltűnök,
És egy napon, igen, tudom, egyáltalán nem is fogok majd visszatérni,
És minden véget ér, és az ő hétköznapi szemén át majd
Figyelem, ahogy zuhanok,
Figyelem, ahogy zuhanok,
Figyelem, ahogy zuhanok,
Figyelem, ahogy zuhanok...

A bejegyzés trackback címe:

https://cureous.blog.hu/api/trackback/id/tr571481110

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.