Üvegszendvics, 1977

2009.09.27. 14:39

Az Üvegszendvics könyv folytatása a lehető legjobb olvasmány egy tespedős vasárnap délutánra. Megalakul az Easy Cure, Robert lesz az énekes, és lezajlanak az első fellépések, amelyek nagy része igazi punkokhoz méltóan botrányba fullad.

--------------------------------------------------------------------------------------

Az 1977-es év azzal kezdődött, hogy Robertet Marc Ceccagno-val együtt, mint „nem kívánatos elemeket”, kirúgták az iskolából.

Robert: „ Annak ellenére, hogy egyszer már visszaengedtek, sohasem értékelték a jelenlétemet. Óriási balhé volt. ‘Három A’ minősítést kaptam, biológiából csúnyán elvágtak, franciából átcsúsztam, és angolból ‘B’-t kaptam. Utána nyolc vagy kilenc hónapig munkanélküli segélyből éltem egészen addig amíg le nem állították a pénzem.”

„Eljutottam arra a pontra, hogy inkább öngyilkos lettem volna, mintsem hogy dolgozzak. A segélyhivatalban megmondtam, hogy adják a munkát azoknak, akik akarják, én inkább otthon maradok és zenét hallgatok. Erre azt mondták, hogy dolgoznom kell, és én csak azt akartam megtudni, hogy miért.”

„Otthon főztem sört, hogy ne kelljen sokat költenem az ivásra, ami minden munkanélkülinek jó ötlet.”

Januárban a zenekar ‘Easy Cure’-ra változtatta a nevét, Lol egyik száma után.

Márciusban az együttes bevette és kirúgta Gary X-et, majd bevették Peter O’Toole-t, egy ördöngős focistát és David Bowie-rajongót, aki még életében nem énekelt. Az első fellépése április 22.-én volt, Robert megkésett születésnapi buliján, a St. Edwards nagytermében.

Robert: „ Egyáltalán semmire nem emlékszem, úgyhogy jónak kellett lennie.”

Áprilisban a Hansa, Németország legnagyobb független lemezkiadója, egy tehetségkutató hirdetést jelentetett meg az angol zenei sajtóban. Az ‘Easy Cure” készített egy kazettát Roberték házának az ebédlőjében, amit elküldtek egy fotó kíséretében, s pár nappal később egy táviratot kaptak. A próbafelvétel május 13.-ára, a londoni Morgan stúdióba lett megszervezve.

Az ‘Easy Cure’ első igazi fellépésére május 3.-án, egy helyi, crawley-i kocsmában, a ‘rocket’-ben volt.

Robert: „ Vasárnap dél volt és rájöttünk, hogy aznap este az ‘Amulet’-nek kellene játszania, de ők valamilyen okból nem tudtak. Egyszerűen csak felhívtuk a kocsmát, és megkérdeztük, hogy játszhatnánk-e mi helyettük. Tudtuk, hogy igazi közönség előtt kell játszanunk, ezért egész délután próbáltunk, majd elmentünk és játszottunk. Egészen jól sikerült, és megkértek, hogy máskor is jöjjünk el. Két-három hónapon belül kb. 300 ember jött el a buliainkra, mert hozzánk hasonlót még soha senki nem csinált Crawley-ban. A közönségünk teljesen alkoholista csapat volt, és mi valójában csak egy szikra voltunk, egy ürügy arra, hogy kimenjenek, berúgjanak, és összetörjék a helyet.”

„Mindannyian borzasztónak tartottuk minden fellépésünket. Hatalmas hangzavar volt, Porl gitárján kívül semmit sem lehetett hallani. Az, hogy belőle egy helyi gitárhős lett, az volt az egyetlen ok, hogy minket szerződtettek.”

Május 13.-án volt a próbafelvétel.

Robert: „Felállítottak egy videókamerát, és azt mondták: Játszátok el néhány számotokat! Megtettük és leszerződtettek minket. Visszatekintve, egyedül az érdekelte őket, ahogy kinéztünk. Azt hitték, hogy a ‘Child’-hoz hasonló tiniegyüttest faraghatnak belőlünk. Szerintem a kazettánkat meg sem hallgatták, csak tetszett nekik a fotónk.”

Öt nappal később érkezett meg a Hansa szerződése. Hosszú tanácskozás után aláírták.

Június 3.-án az Easy Cure egy ingyenes békekoncerten lépett fel a Queens téren, Crawley-ban. Öt nappal később, ennek kapcsán jelent meg az első újságcikk az együttesről, a Crawley Advertiser-ben.

Júliustól szeptemberig az Easy Cure tovább játszott a helyi Rocket-ben, és Lakeside-ban és egyre nagyobb rajongótábort építettek ki.

Szeptember 12.-én Peter O’Toole kilépett a zenekarból.

Robert: „Izraelbe ment egy kibbutzba, s mivel a békekoncerten én énekeltem a ‘foxy lady’-t, és miután már négy használhatatlan énekesünk volt, arra gondoltam, hogy én sem lehetnék rosszabb. Ezért úgy döntöttem, hogy én leszek az énekes.”

Az Easy Cure 1000 fontot keresett a Hansa szerződés aláírásával, amin hangszereket vettek. Október 11.-én és november 15.-én a londoni SAV stúdióban készítették demo felvételeket. Az első alkalommal a ‘See the children’-t (egyfajta punk-molesztálók himnusza), az ‘I just need myself’-t, az ‘I want to be old’-ot, a ‘Pillbox Tales’-t, és a ‘Meathook’-t vették fel. a másodikon a ‘Rebel Rebel’-t, az ’I saw here standing there’-t, az ‘I’m cold’-ot, a ‘Little girl’-t, és a ‘Killing an arab’-ot. A Hansa elégedetlen volt az eredeti anyaggal, és olyan felvételeket kezdett követelni, mint az ‘I fought the law’, és a ‘The big airplane’, amiket átdolgozásra ajánlottak. A zenekar megtagadta a kérés teljesítését.

Október 16.-án a feldbirdge-i községházán játszottak, ahol a rendőrség is beavatkozott.

Robert: szerintem ennek az volt az oka, hogy egy Tony Weaver nevű tanárnak adtunk jótékonysági koncertet, akit azért rúgták ki, mert nyilvánosan szemérmetlenkedett egy másik férfival. Nem értettünk egyet azzal, hogy valaki szexuális beállítottságának mi köze lehet ahhoz, hogy mennyire tartják jó tanárnak, s ez elkerülhetetlenül magára vonta a Nemzeti Font haragját. Attól kezdve rendszerint minden helyi koncertünkön probléma volt, így mi is elkezdtük gyűjteni a saját csapatunkat.”

Michael: Dr. Weaver a középiskolai nyelvtanárunk volt, valószínűleg az első feltűnő homoszexuális, akivel valaha is találkoztunk, egy csodálatos személyiség. Miután állandóan zaklatták, elhagyta az iskolát. Mi nagyra becsültük őt, mert számunkra egy társadalom-ellenes figurává vált.”

December 31.-én az Easy Cure az Orpington kórházban lépett fel.

Robert: óriási buli volt. Michael sógora szervezte. Elhatározta, hogy a menedzserünk lesz, és névjegykártyát nyomatott ‘Easy Cure minden alkalomra’ felirattal, és egy fellépést is szervezett, ahol 20 fontot fizettek. Nos, mi úgy gondoltuk, 20 fontért bárhol játszunk. Amikor azonban megérkeztünk, azt láttuk, hogy a hely tele van 40-50 évesekkel, és menedzser-tanulókkal, akik este 11-re kezdtek egy kicsi harciassá válni, mert olyan számokat nyomtunk, mint a ‘killing an arab’.

Michael: egy tánczenekart akartak, és mi csak a saját számainkat tudtuk játszani. Amellett két részben kellett volna játszanunk, de már a legelején nyilvánvalóvá vált, hogy az veszélyes lenne, mert már akkor sokan pfújoltak, és fütyültek. Szerencsére nem voltak elég részegek ahhoz, hogy túlmenjenek a szavaikon.”

Robert: Porl azelőtt kabaré-zenekarokban játszott, s amikor a szünetben azon tűnődtünk, hogy mit tehetnénk, megemlítette, hogy nagyjából el tudja játszani a ‘köss egy sárga szalagot a tölgyfára’ című számot. Szóval visszamentünk, és belekezdtünk, elégedett moraj zúgott fel, de miután 6 vagy 7 percig nyújtottuk az éneket, egy pali hozzánk vágott egy üveget, és a végén a parkolóban kötöttünk ki, ahol számos vendég  a pénzét követelte vissza és elvert minket.”

Michael sógora azonnal megsemmisítette az 500 Easy Cure kártyáját, és mi akkor értettük meg, hogy akárhol nem léphetünk fel. Mások dalait azonban nem akartuk megtanulni, hogy egy vendéglátóipari zenekar lehessünk.”

Michael: azt hiszem kifizettek minket. Emlékeznék rá, ha nem úgy lett volna.”

A bejegyzés trackback címe:

https://cureous.blog.hu/api/trackback/id/tr711404273

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.