"A zenekar teljesítménye: 5

Setlist: 4

Hangosítás/akusztika: 3

Kifelé spottingoltam TA tévést, aki éppen megjegyezte, hogy „nem volt igazi koncert”. Igaz, a főműsorból tényleg hiányzott a koncepció, bár a hangulat végig nagyon jó volt még azzal együtt is, hogy Smith tényleg óvatosan bánt a hangjával, és akadtak nagyon kellemes meglepetések.

Számomra talán a Seventeen Seconds ráadás volt az egésznek a csúcspontja. És bejött a jóslat, a 4:13 Dream nyolcadik évfordulóján 3 dal is elhangzott az utolsó albumról.

Egyrészt hiányoltam pár fajsúlyosabb számot, jó lett volna hallani valamit a Faith-ről, a Pornography-ról is játszhattak volna még egy számot (természetesen az újak helyett), Give Me It helyett csodás lett volna a Disintegration stb., másrészt egyértelműen látszott, hogy a közönség jelentős része a slágereknek örült a leginkább.

A hangzás hagyott maga után némi kívánnivalót, hogy ilyen naftalinszagú közhellyel éljek. A Sportaréna akuszikája ennyire előnytelen, vagy a zenekar cucca nem ilyen jellegű helyszínre lett összeállítva, belőve? Szívesen olvasnék szakértői véleményt erről.

Egyébként nekem a két új(?) dal borzasztóan tetszik. Remélem, titokban már fel is vettek egy új lemezt."

---

Számomra minden elvárást felülmúlt. Shake kezdés (Open rinya azonnal megoldva, komolyan megtisztelve éreztem magam, hogy nem at ooent kapjuk). Utána rögtön Fascination Street... Bivalyerős kezdés. Óriasi volt a Pictures if you, a Kyoto song és a Give me it. Csúcspont: 17Sec-set, abból is elsősorban At night-M. Továbbá Burn. Fura, de nekem nagyon ott volt a Push, a Lullaby és a Pictures of You is. Mélypont: Alt.end és a záró set. Nem értem, hogy az utolsó ráadás dalaiban miért nem dominálhatott a szinti. Kicsit kompenzálhatta volna a nagyon-nagyon fáradtnak tűnő Robertet, főleg a Lovecats és a Why cant szólt emiatt gyengén, enerváltan.

A setlistre nem gondolom, hogy lehet panasz. Kimaradtak nagy közhelyek: Lets go to bed, High, Walk, End of the world.

Robert elég kedves, jópofa hangulatban volt. Sokat spórolt az énekkel, de mégis úgy érzem, odatette magát, felülkerekedve a látható fáradtságon, de legalábbis olykor erőlködött. A hangosítás kifejezetten tetszett! Normál állóban voltam, és meglepve tapasztaltam, hogy milyen kellemesen halk az egész. Nem torzult, nem ütött a mély, de erőteljes volt az összhangzat. Minden sáv tisztán hallatszódott, talán Simon és néha Reeves volt túltolva.

Összesítve nekem 10/9!

---

Egyetértek, és bár én a 100 years-t nem nagyon szeretem, nagyon jó volt meghallgatni, talán a Give me it helyett egy Prayers for rain - Disintegration kettőst szívesebben vettem volna. De egyébként szerintem is az elmúlt napok parázása ellenére, jó setlistet kaptunk. Viszont az meglepett, hogy az It can never be the same kimaradt.

A három egyedi gyenge pont volt: Sleep when I'm dead, The hungry ghost és ami tényleg nagyon-nagyon fosul szólt, csak a hangulat elmosta a Friday I'm in love. Csak nekem tűnt úgy, hogy a Pictures of you-ban összevissza énekelte a szöveget??  

---

Szerintem fantasztikus este volt! Az előző napi bécsi erőtlenség után kicsit féltem, mi lesz itthon, de messzemenően túlszárnyalták az elképzeléseimet. Igen erős kezdés és egy teljesen megkavart setlist... Parádés! Ilyet is csak a Cure tud! Nálam még a Sleep When I'm Dead és a kevésbé hallgatott és szeretett The Hungry Ghost és alt.end is jól működött élőben. És a 100 Years + váratlan Give Me It zárás eszméletlen feszes és erős volt! Majd a 17 sec blokk már teljesen kifektetett, a végén pedig a "nem-hardcore"-oknak is kedvezni kellett, de ez így volt kerek. Mindenki tud mondani pár dalt, ami hiányzott, de ez annyira egyéni (az Index cikkében pont a Walk és a Let's Go To Bed hiánya emelkedett ki, mások pedig hálát adnak, hogy helyette kaptunk egy Kyoto Song-ot, vagy egy 100 Years-t), én is elhallgattam volna még 40-50 dalt (csak a legszükségesebbeket :-) ). De ettől Cure a Cure, és ha 2016-ban itthon megtöltenek egy Arénát (amit nem hittem volna) és lenyomnak egy közel három órás szettet ekkora erővel és energiával, akkor le a kalapom! És már nagyon várom a következő turnét... 10/10

---

Én előzetesen ezt mondtam: 

Mai wishlist: 100 years, Charlotte sometimes, Forest, Prayers for rain, Disintegration

ezek legyenek, a többi nem számít

Ok, kettő megvolt, a Disintegrationt nagyon sajnálom, mert koncert verziók nagyon pörgősek szoktak lenni, de a Kyoto Song kárpótolt, mint meglepi, és a Doing the unstuck majdnem olyan jól szólt, mint a Disi :)

Összességében nagyon boldog voltam, vagyok most is. Most hallgatom vissza az egészet :) 

---

Fantasztikus, katartikus élmény volt - megint. A '89-es koncerten kívül a többi hazai koncerten ott voltam, és szerintem a setlist most volt a legeltaláltabb, bár tudom, ez erősen véleményes... Egy dolog nem tetszett: nem tudom, ki hogy van vele, de számomra érthetetlen, hogy 2016-ban olyan hangzást kell elviselni, mint ami tegnap volt. Tudom, nem egy MüPáról van szó, de akkor is. 2000-ben, a Bloodflowers-turnén, Bécsben különb hangzás volt, és azóta valószínűleg fejlődött a hangosítástechnika, de talán még a SzIN-en is jobb volt. Én az állótéren voltam (nem a színpad előtt, hanem kissé hátrább), és hát ami lejött, az egy kásás-maszatos massza volt, enyhén túlvezérelt mélyekkel, minimális magasokkal. A szintetizátor volt a legbénább: alig hangzott belőle valami, holott a Cure hangzásvilágának egyik meghatározója ez a hangszer. Jó, tudom, nem várható olyan megszólalás, mint amit otthon kapok a Trilogy DVD-ről, de ha 2016-ban ennyire képes egy (vagy több) hangmérnök és hangtechnika, az eléggé kiábrándító...

Még valami: súlyos kórtünet az is, ahogyan körülöttem minden tizedik ember a nyavalyás telefonjával, f@szbúkozásával volt elfoglalva, vagy kimentek sörér' az At Night alatt... De mindez csak az én finnyásságom: maga a Cure él és virul, épek, egészségesek, erősek - tartsa meg őket az Ég sokáig!

Om mani Padme Hum

---

Őrült jó volt.

Nem az első, de mondjuk a második sort sikerült megcsípni.

Semmi gond nem volt a beengedésnél, egy ütemes sétával simán meg volt a jó pozíció.

Mondjuk az első 2 dalnál nagyon megijedtem, azok borzasztóan rosszul szóltak elől, de aztán csináltak valamit és a hangzás utána ott már tökéletes volt.

A setlist csodás volt, amit itt össze görcsöltünk rajta az elmúlt napokban, hát, rendesen bebaszták a kirakatot. :D

---

Kigondoltam, szubjektíve a Sleep When I'm Dead-et cseréltem volna be a Primary-re, és az alt.end-et a Disintegration-re. Meg kell hagyni, hogy nagyon ügyesen ékelték be ezeket a számokat a szettbe.

Nem csak a Pictures Of You-ban volt néhány apró szövegtévesztés, de számomra semmit sem rontott az élményen. Amúgy a végén egy pillanatra úgy tűnt, hogy Roger már majdnem lelépett, amikor belecsaptak a WCIBY-ba.

---

pictures of you-nál én is bekönnyeztem, nahát

de mások is törölgették a szemüket az első sorban, úgy láttam :D

---

Sziasztok!

Nem szoktam ide írni, de olvasni rendszeresen. A tegnapi koncert után úgy gondoltam, el kell mondjam, hogy remek koncert volt. Volt több csúcspont is, de egyáltalán nem éreztem, hogy egy percre is unatkoznék. Először a Szigeten láttam őket annak idején. Csak arra emlékszem, hogy egy hosszú „érfelvágós” főműsor után volt néhány pörgős szám a koncert végén.

Persze azóta jobban megismertem őket. Tegnap viszont nem volt megállás. Húzós műsor volt. Szerintem jó volt a slágerek aránya, és bár maradt ki sok kedvenc, azért dögivel volt ebből is.

Ami furcsa volt, az a közönség. Szépen megtelt a csarnok, de sokan fesztiváloztak. Néhány számonként sörért mentek, aztán amit megittak, azt adták ki magukból. Mások a Facebookot nyomták végig. Én fényképezős vagyok (tudom, ezt sem értik sokan), de a koncertet végig nézem, hisz azért fizetek. Furcsa volt, hogy bár sokan azért mennek állóra, hogy bulizzanak, de felülről nagyon statikus volt a közönség, itt-ott volt csak mozgás, meg néhány nagy sláger elején.

A hangosítás nem lett volna rossz, ha képesek úgy összehozni, hogy mindenhol jól szóljon. Nekem tisztának tűnt a felső szektorból, de annyira visszhangos volt, hogy sokszor nagyon csörömpölt az egész. Úgy látszik, ahány sarok, annyi hangzás. Pedig lehet a csarnokot jól hangosítani, mert hallottam itt már jó koncertet.

Sokan lehúzták a slágereket, de én még egy Close To Me-nak is nagyon örültem. Nekem meglepetés volt. A Pictures Of You csodálatos volt, a tévesztésekkel együtt, a főműsor lezárása frenetikus volt. És akkor ott volt az A Forest, a meglepetésemre remek Never Enough, és én is azok közé tartozom, akiknek bejött az utolsó blokk. De a többi számról is lehetne mesélni.

A koncert képekben: https://goo.gl/photos/ARiKuwwDQt4Q5DB38

Igazán kiadhatnának már egy jó anyagot ők is BD-n. Ebből lehetne.

---

Váoooo! A tegnapi koncert hatalmas volt! Jó látni, hogy itt is vannak egyesek, akik ott voltak. Így megbeszélhetjük az észrevételeket. Szabad pálya volt. Nagyon tetszett!

---

89-ben, 22 evesen a Kisstadionban ott voltam, eletem egyik legemlekezetesebb koncertje volt.

Ez, itt, most - a masik ... dobbenetesen profin, kemenyen, tisztesseges koncertet nyomtak, a sok playbackezo nyikhaj zenekar, enekes peldat vehetne.

---

Első alkalommal írok ide a fórumra. (Üdv!)
Szeretném megfogalmazni, hogy számomra mit is jelentett ez a koncert. Először is kezdeném azzal, hogy fiatal koromból kifolyólag a mostani volt életem első Cure koncertje. (Bízom benne, hogy nem az utolsó.) Emiatt valódi viszonyítási alapom nem volt, csupán azon régi (legendás!) ill. újabb koncertfelvételek, amelyek az interneten is fellelhetőek. (Irigykedem is rátok, akik már a kezdetektől ott lehettetek!)
Ha egyetlen szóval kellene megfogalmaznom azt, amit abban a pár órában éreztem, azt mondanám: katarzis!!! Fantasztikus, meghatározó élmény volt ez, a mennyben éreztem magam. Egyes számoknál (pl.: Give Me It) annyira táncoltam/ugráltam, hogy azt hittem lerepül a fejem. Hatalmas érzelmi töltet volt bennem, a Pictures Of You-nál folytak a könnyeim. Azt akartam, hogy ez az egész örökké tartson!
Mivel az első sorban feszítettem (önkívületben), abból hogy a közönség mennyire volt aktív, nem túl sokat láttam. Annyit tudok, hogy mögöttem tomboltak jó páran, valaki még majdnem rám is esett.
Csak a youtube-on visszanézve támadt egy kis hiányérzetem. Nem láttam a közönségen azt a fajta lüktetést, vadságot amelyre számítottam. Persze vannak akik máshogy élnek meg egy-egy koncertet, és az is igaz, hogy a rajongók java része már nem 20 éves. Ennek ellenére azért reménykedtem, hogy legalább valami hasonló összképet láthatok majd, mint azokon a régi felvételeken. Hisz olyan rég koncerteztek már itt.
Ettől a kis negatívumtól eltekintve, iszonyatosan élveztem az estét. A zenekar maximálisan odatette magát, és a setlisttel is elégedett vagyok. (Persze sok-sok dal van még amiért ölni tudnék, hogy élőben halhassam, de hát kinek nincs ilyen.)
Köszi The Cure!!! (Robertet meg tudtam volna zabálni! :D)

---

Én a sima álló részen voltam, és ott is csak ritkán és rövid időre érzékeltem aktivitást. A Forest végén tapsolták a ritmust, a Play For Today-ben énekelték a szintidallamot, meg néha ordítottak egy-egy szövegrészt, meg néhány szám, főleg a rádióbarát megaslágerek elején felordítottak, aztán ennyi. Az olyan, másokra tekintet nélküli bulizás hiányát, mint a lökdösődés vagy pogó, a legkevesbé sem bánom, de nekem is jobban tetszett volna, ha a színpadról áradó energiából ennél többet sugárzik vissza a közönség. Így a közeg miatt én is visszafogtam magam, bár egyébként sem vagyok egy vezérszurkoló típus. :)
Lényeg a lényeg, nem vagyok biztos benne, hogy a kiemelt állójegy bevezetése miatt csökkent volna a közönség aktivitása. Ott is voltak régi nagy rajongók, pl. erről a fórumról is felfedeztem párat a fotókon.

---

Ha már ez a téma, akkor én is kifejtem, hogy én is a kiemelt állón voltam. Középen, kicsit jobbra, a második sorban.

És én is picit nagyobb nyomulásra számítottam. Alig volt buliizás...

Én azért minden szám alatt "billegtem" :) meg léggitároztam, énekeltem, na jó, nem mindegyik alatt, csak amiket szeretek. Néhány esetben pedig ugráltam is stb, de körülöttem végig érthetetlen nyugalom uralkodott, néha rendesen zavart is ez a rideg hozzáállás.

Furcsa volt, moziztak az emberek.

Csak a Forest alatt indult be a bulizás.

---

Én amúgy a koncerten, a második sorban egy picit elfáradtam.

Így a koncert legvégén, az utolsó szám alatt el is búcsúztam és kifelé vettem az irányt, meg egy picit levegőre volt már szükségem, az utolsó ráadásblokk amúgy sem a szívügyem.

Kifelé menet azt tapasztaltam, hogy a legnagyobb buli a söröspult környékén van, ott néhányan már teljesen bezombulva támolyogtak és minden ragadt a szétlocsolt sörtől, tisztára sziget hangulat volt.

Itt amúgy a hangerőtől akár zavartalanul beszélgetni is lehetett, sokan így is tettek.

Még kijjebb haladva azt láttam, hogy odakinn vagy egy dohányzó, dugig emberekkel! Úgy beszélgettek, pöfékelés közben, mint egy kávézóban. Az utolsó szám után ki is mentem közéjük, amikor jött egy őr és betessékelt minket. Ekkor többen megkérdezték: "Miééééért, ez komooooooly, már vége a koncertnek? Most akkor több szám már nem is lesz? Ne mááááááár!"

---

erről jut eszembe, hogy két kisebb bunyó budapesten is volt

ott elöl volt egy feltűnően magas fiú, aki egész koncert alatt szinte mozdulatlanul állt, míg a Want-nál őrületes ugrálásba kezdett, de csak fel-le, mint egy pingponglabda

ezt valaki mögötte igen hamar megelégelte és hatalmasat taszított rajta, a fiú beesett előre a többiekre, borultak azok is és utána a tömeg miatt borult is vissza az egész

senki sem értette a dolgot, a lökő fiú meg pikk-pakk, ököllel felállt az áldozatnak, hogy most akkor játsszák le

a biztonsági őrök azon nyomban közbeléptek és rend lett

én meg nem értettem, hogy egy cure koncert, annak szellemisége hogyan jön össze azzal, hogy egyből ilyen durván lökdösni kelljen egymást...

aztán volt egy olyan pillanat is, amikor néhány másodpercre az egész stadion sötétségbe borult, ebben a pillanatban az őrök sem láttak semmit és hátulról megindult néhány ember és erővel mindenkit maga mögé próbált taszítani

ez persze nem tetszett nekünk, akik elöl álltunk amire az volt a válasz, hogy "kussoljatok, eddig ti álltatok elől, most mi jövünk!"

hát, ilyesmit azért durvább koncerteken sem tapasztaltam még, itt meg végképp meglepő volt, hiszen ezt a két momentumot leszámítva semmilyen komolyabb nyomulás nem volt tapasztalható a koncert során

---

Most már tényleg nagyon öregek vagyunk.(a zenekar is)

Én pl azért vettem ülőjegyet mert attól tartottam hogy azt a 3-4 órát nem bírom már ki állva,de aztán már a derekam is megadta magát ülve-nem volt jó az se.Itt jegyezném meg hogy valami elbaszott ez a sportaréna lelátói nézőtér,a BS sokkal jobb volt a kör alakú formájával.Itt ha leülsz és magad elé nézel ,nem a színpadot látod hanem a túloldalt.Ki kell tekerned a nyakad meg az egész gericoszlopodat mint a vágni való csirke hogy lásd a színpadot.

Nekem már az előzenekarnál beállt a nyakam,a koncertet megy 1óráig bírtam.Aztán már később nem hajtották el az embert az ülöhelyek feletti erkélyes részről,beálltam inkább oda,onnan már úgy-ahogy élvezhető volt nekem is."

A bejegyzés trackback címe:

http://cureous.blog.hu/api/trackback/id/tr2911947949

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.