A Kiss Me Kiss Me Kiss Me album tizenharmadik dala. Furcsa, dzsungelszerű, esőhangokra emlékeztető, ám annál csilingelőbb hangokkal kezdődik (ez később visszatérő effekt lesz), aztán egy szinte szokványos akusztikus gitárhang indul el, ám ha azt gondolnánk, hogy egy lassú szám jön, csalódnunk kell: négy dobütőkoccintás után elindul egy kifejezetten furcsa, alapritmusú, rendkívül erős pszichedelikus hatásokat mutató alkotás. A kongahasználat is növeli a "dzsungel-hatást", de a dal igazi "dallamát" Simon ereszkedő basszusmenete adja, amelyet Lol még szintihangokkal is megtámogat. A dal végére aztán csak a két szólamban játszó szinti marad meg a hangkavalkádból, ünnepélyessé varázsolva ennek a nagyon furcsa, nagyon érdekes dalnak a végét. A dal szerzője Boris, ami hallható is a hangsúlyos dobhasználaton; a dobos ekkortájt szabad-formájú ritmusokkal kísérletezett, amelynek ez a dal remek lenyomata. Robert teljesen más dallamot énekel, mint amit a többi dallam játszik, és ez, valamint az érthetőség határán ellensúlyozó, költői dalszöveg tovább növeli a dal kellemes kaotikusságát. Ahhoz képest, hogy a hozzá meglehetősen hasonlító Icing Sugar-t soha nem játszották koncertek, a Like Cockatoos felcsendüléseinek száma száz feletti. 1987 összes koncertje után 1996-ban reaktiválták jónéhány fellépésre, majd 1998-ban, 2000-ben, 2004-ben, 2014-ben és 2016-ban is jópárszor hallhattuk koncerteken. Pszichedéliában fürdő, fülledt, izgalmas alkotás. 8/10

---------------------------------------------------------------------------------------

She walked out of her house
And looked around
At all the gardens that looked
Back at her house
(Like all the faces
That quiz when you smile... )

And he was standing
At the corner
Where the road turned dark
A part of shiny wet
Like blood the rain fell
Black down on the street

And kissed his feet she fell
Her head an inch away from heaven
And her face pressed tight
And all around the night sang out
Like cockatoos

"There are a thousand things" he said
"I'll never say those things to you again"
And turning on his heel
He left a trace of bubbles
Bleeding in his stead

And in her head
A picture of a boy who left her
Lonely in the rain
(And all around the night sang out
Like cockatoos)

A lány kisétált a házból,
És körülnézett
Minden kertnél, ami úgy nézett ki,
Mint az ő házának a hátulja
(Mint az arcok,
Amik kérdeznek, mikor mosolyogsz...)

És aztán megállt
A sarkon
Ahol az út sötétbe fordul,
Egy kis darab ragyogó nedvesség,
Mint a vér, esőként hullott
Feketén le az utcára

És megcsókolva a fiú lábát, zuhant
A feje egy hüvelkyre volt a mennyországtól,
És az arcát összeszorította,
És körülötte az éjszaka énekelt,
Mint a kakaduk

"Van ezer dolog" mondta a fiú
"Soha többé nem fogom mondani azokat a dolgokat neked"
És sarkon fordult,
És buborékokat hagyott a lába nyomán
Vérzés helyett

És a lány fejében
Egy fiú képe volt, aki otthagyta őt
Magányosan az esőben
(És körülötte az éjszaka énekelt,
Mint a kakaduk)

A bejegyzés trackback címe:

https://cureous.blog.hu/api/trackback/id/tr301895894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása