1979 végén megjelent kislemez, ami már nem került fel a Three Imaginary Boys albumra, hanem az 1980-as Boys Don't Cry-on kapott helyett. Néhány megfontolt gitárhanggal indít, aztán gyorsan a húrok közé csap Robert, és azonnal egy, a korszak többi dalához hasonló sebességű, punkos dal indul el. A dal leginkább figyelemreméltó része az ekkor már lassacskán kegyvesztetté váló Dempsey ismétlődő, emlékezetes basszusjátéka, de Robert is emlékezeteset nyújt az ereszkedő gitárdallamaival, és Lol is a doboknál (a belepörgetések és a cinek mellett néha mintha még valami kongaszerű is megszólalna a ritmusszekcióban). A kifejezetten jól kikevert, kicsattanó energiájú dal vonatzakatolással zárul. Dempsey (és a punk korszak) hattyúdala, illetve ennek a korszaknak a kiteljesedése, és egyik fénypontja. A következő szám már az A Forest volt, egy vészjóslóbb, lassabb korszak hírnöke... A szöveg a változó divatirányzatokról szól, egészen konkrétan az ekkortájt Angliában újra feltűnő mod-okról esik szó. 1981-ig a koncertek állandó részese volt, majd bő negyedszázadon át csak egyszer-egyszer kuriózumszerűen játszották el. 2007-től aztán némi meglepetésre óriási reneszánsza kezdődött, csaknem minden koncerten felcsendült, utoljára 2011-ben (és nemcsak a Reflections koncerteken, hanem a Bestival-lemezre is felkerült) 7/10

--------------------------------------------------------------------------------------

Don't say what you mean
You might spoil your face
If you walk in the crowd
You won't leave any trace
It's always the same
You're jumping someone else's train

It won't take you long
To learn the new smile
You have to adapt
Or you'll be out of style
It's always the same
You're jumping someone else's train

If you pick up on it quick
You can say you were there
Again and again and again
You're jumping someone else's train

It's the latest wave
That you've been craving for
The old ideal was getting such a bore
Now you're back in line
Going not quite as far
But in half the time
Everyone's happy
They're finally all the same
Because everyone's jumping
Everybody else's train

Jumping someone else's train
Jumping someone else's train
Jumping someone else's train

Ne is mondd, mire gondolsz,
Csak tönkretennéd az imidzsedet,
Ha a tömegben sétálsz,
Nem is hagysz lábnyomot,
Ez mindig ugyanúgy megy,
Egy másik vonatra szállsz

Nem sokáig fog elvinni,
Hogy új mosolyt tanulj,
Alkalmazkodnod kell,
Vagy már nem leszel többé menő
Ez mindig ugyanúgy megy,
Egy másik vonatra szálsz

Ha gyorsan felveszed a fonalat,
Mondhatod, hogy te már ott voltál
Újra és újra és újra
Mindig másik vonatra szállsz

Ez a legutolsó hullám,
Amiért könyörögsz,
A régi ideál már annyira unalmas lett
Hát visszatérsz a sorba,
Nem is olyan gyorsan,
De az idő felénél
Már mindenki boldog,
Mert mindenki ugyanolyan végül,
Mert mindenki felugrik
Valaki más vonatára

Egy másik vonatra szállni
Egy másik vonatra szállni
Egy másik vonatra szállni

A bejegyzés trackback címe:

https://cureous.blog.hu/api/trackback/id/tr181895891

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szigi. · http://depechemode.blog.hu 2010.07.30. 10:04:49

Én eggyel szigorúbb vagyok :) Köszi, hogy szóltál!

Koós István 2012.06.07. 11:50:13

Én erre a számra simán megadnám a 10 pontot!
süti beállítások módosítása