A Faith album utolsó, nyolcadik dala. A The Drowning utolsó hangjaiból négy dobütő-összekoccintás után indul be a dal. Végletekig monoton dob, uralkodó, hipnotikus dallamot játszó basszusgitár és háttérbe húzódó gitár alkotja a rendkívül atmoszférikus alkotást, amely a már említett hipnotikus monotonitásával, és kifejezett hosszúságával emelkedik a Cure-alkotások között az egyik legelőkelőbb helyre. Hosszas instrumentális felvezetés után jön Robert panaszos, megfagyott szívvel énekelt szövege egy kigúnyolt templomi emlékről,  a teljes kilátástalanságról és a hit hiányáról. A szöveg vége felé az egyre erőteljesebb szövegre rásegít egy rémülten kiáltó másik Robert-hangszólam is. A két utolsó sort énekelve a dalnak kifejezetten hosszú instrumentális levezetése van, amelyben Robert gitárja már több szerepet kap. Ezt a részt szokták - néha hihetetlenül hosszúra - elnyújtani koncerten: a dal igazi aranykorszakában, a Prayer Tour zárószámaként gyakran negyedóránál is tovább elhúzták. A dalt 1982, 1984, és 1985 kivételével minden évben előszedték koncertekre. Legemlékezetesebb előadása 1989-ben Rómában volt, ahol az egyébként apolitikusnak mondható Robert aznapi pekingi vérengzések hatására vérfagyasztó sikolyokkal és őrjöngő szövegekkel tette feledhetetlenné az aznapi előadást. A mi szívünknek talán még emlékezetesebb az 1989-es Kisstadion-beli, és a 2005-ös szegedi felcsendülése a dalnak. E sorok szerzőjének ez utóbbi időpontban és helyszínen esett le Robert kedvenc Cure-alkotásának (!) az igazi varázsereje a vakító színpadi fényekkel és a monotonan, hálásan tapsoló közönséggel. Ragyogó alkotás. 9/10

---------------------------------------------------------------------------------------

Catch me if I fall
I'm losing hold
I can't just carry on this way
And every time
I turn away
Lose another blind game
The idea of perfection holds me...
Suddenly I see you change
Everything at once
The same
But the mountain never moves...

Rape me like a child
Christened in blood
Painted like an unknown saint
There's nothing left but hope...
Your voice is dead
And old
And always empty
Trust in me through closing years
Perfect moments wait...
If only we could stay
Please
Say the right words
Or cry like the stone white clown
And stand
Lost forever in a happy crowd...

No one lifts their hands
No one lifts their eyes
Justified with empty words
The party just gets better and better...

I went away alone
With nothing left
But faith

Kapj el, ha elbukok,
Nem bírok már kapaszkodni,
Nem vagyok képest ezt így folytatni
És akárhányszor csak
Megfordulok,
Elveszítek egy újabb vak játszmát
A tökéletesség ideálja tart fogva
Hirtelen látom, hogy változol,
Egyszerre minden
Ulyanolyan,
Pedig a hegy sohasem mozdul meg...

Erőszakolj meg, mint egy gyermeket,
Akit vérben kereszteltek meg
És úgy fest, mint egy ismeretlen szent
Nincs más, csak a remény...
De a hangod halott,
És öreg
És mindig üres,
Bízz bennem a bezárulás évei alatt
A tökéletes pillanatokra várva
Ha maradhatunk,
Kérlek,
Mondd a helyes szavakat,
Vagy sírj, mint egy kőfehér bohóc
És állj,
Örökké elveszve a boldog tömegben...

Senki sem emeli fel a kezeit,
Senki sem emeli fel a szemeit,
Üres szavakkal bizonyítva
Hogy a party csak egyre jobb és jobb lesz...

Én továbbmentem egyedül,
És semmi másom nem maradt,
Csak a hitem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.