A Disintegration nyolcadik dala. Halkan indul, erősödő zajokkal, amelyekből hamarosan egy gyászos basszusgitárhang, és némi háttérbe húzódó zongora kerekedik ki. Hamarosan megérkezik a basszusgitárra felelgető elektromos gitárhang, majd a teret ölelő, hangulatos, felpörgetésekkel dúsított lassú dobjáték. A dal igazán emlékezetes pontját viszont Roger durva, félelmetes, visszatérő szintetizátorhangjai adják, amelyre egy szinte cincegő gitár felelget, mintha a nagy vihar előtti sötét, mély hangokra a földi halandó csak valami egércincogás-szerű hanggal felelne... Roger szintijátékának legemlékezetesebb része, amikor egyszerre két oktávban játssza a monumentális, gyászos, vonósokra emlékeztető dallamot, ezzel is növelve a dal terét, és Pornography-hangulatát. A szöveg visszhangosított, rövid, (viszont igencsak sokat kellett hozzá forgatni a szótárt), és a nyilvánvaló időjárás-hangulatkép megfestése mellett a tehetetlenségről, a mocsokról szól. Koncerteken három nagy fellángolása is volt: a Prayer Tour után - némi meglepetésre - a Swing Touron csendült fel nagyon sokszor, majd átmentődött a kilencvenes évek végi fesztiválfellépésekre, és - természetesen - a Dream Tourra is; majd pedig egy újabb szusszanás után 2008-ban reaktiválódott újra, általában a koncerten második dalaként. Emlékezetes a koncerteken a "raaaaaiiiiiin" szó hosszas kitartása. Monumentális, félelmetes, lenyűgöző alkotás. 9/10

--------------------------------------------------------------------------------------

You shatter me
Your grip on me
A hold on me
So dull it kills
You stifle me
Infectious sense
Of hopelessness and
Prayers for rain
I suffocate
I breathe in dirt
And nowhere shines
But desolate
And drab the hours all spent
On killing time again
All waiting for
The rain

You fracture me
Your hands on me
A touch so plain
So stale it kills
You strangle me
Entangle me
In hopelessness and
Prayers for rain
I deteriorate
I live in dirt
And nowhere glows
But drearily and tired
The hours all spent
On killing time again
All waiting for
The rain

Összerombolsz,
Megmarkolsz,
A markolásod
Gyilkosan unalmas,
Fojtogatsz,
Az ártatlanság
Ragályos érzésével
És imákkal az esőért,
Megfulladok,
A koszban pihegek,
És sehol sincs fény,
Csak reményvesztettség,
És fásult órák teltek el
Megint semmittevéssel,
Mindenki várja
Az esőt...

Összetörsz,
Rajtam a kezed,
Az érintés annyira őszinte,
És gyilkosan áporodott
Megfojtasz,
Belegabalyítasz
A reménytelenségbe
És az esőkért való imába,
Elkorcsosultam,
Koszban élek,
És sehol sincs ragyogás,
Csak sivárság és kiégettség,
És órák teltek el
Megint semmittevéssel,
Mindenki várja
Az esőt...

A bejegyzés trackback címe:

https://cureous.blog.hu/api/trackback/id/tr701814398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hardenberg 2012.06.09. 13:12:02

köszönet a kiváló fordításokért!
süti beállítások módosítása