A Never Enough kislemez B oldalas száma, a Join The Dots második lemezén a tizenhetedik szám. Abban a session-ban készült, amikor a Cure négy dalt vett fel, ám csak a Never Enough és a Harold And Joe sikerült jól. Az A és a B oldalas dal teljesen különbözik: a Never Enough-ban csak gitár van, a Harold And Joe-ban pedig csak szintetizátor - első bevetése ez a szintik mögött az új fiúnak, Parrynek. A demót Simon készítette, az ő szomszédjainak a neve volt Harold Bishop és Joe Mangel. A dalhoz Robert más szöveget írt  - sivár kietlenséget egyesítve romantikus, tipikusan Cure-os képekkel - ám a dal címét megtartotta. A dal egy skót dudára emlékeztető szintidallammal kezdődik, ami végig is kíséri az alkotást, majd beindul az abszolút szintetizátor-alapú zene, amely zenei alapot később kicsit átalakítva hallhattuk a Mixed Up! lemezen is az Inbetween Days shiver mixében. Robert tőle rendkívül szokatlan módon, mély hangszínen (!) szinte végigmotyogja a dalt, kicsit mintha egy EBM-számnak a hangképzését próbálná átvenni. Ez, és a száz százalékig elektronikus zenei háttér - ötvözve a kilátástalanságot sugalló, ám mégis élénk szóképekkel teli szöveggel - az együttes egyik legszokatlanabb, leginkább figyelemre méltó alkotásává teszi a Harold And Joe-t. A dal vége szinte örömünnep; a vidám szintetizátorhangzás, Robert dudorászása, majd a "majdnem-leállás" utáni "örömünnep-újraindulás" az együttes legemlékezetesebb pillanatai közé tartozik. Érdekes a kikacsintás a szöveg végén a Give Me It-re: "sing birds, sing!". A dalt sokáig egyetlen egyszer egy showműsorban játszották el, aztán hatalmas meglepetésre 24 évvel a megjelenése után, a Cure történetének egyik leginkább bevállalós évében, 2014 tavaszán kétszer is eljátszották a Royal Albert Hall-ban. Egyike a legérdekesebb Cure-daloknak, amely könnyen rabul ejt szépséges hangzásával. 9/10

--------------------------------------------------------------------------------------

Nothing ever gets in my way
Nothing ever gets on my mind
Nothing ever makes me stop to think about
Nothing of the kind
Nothing ever loses me sleep
Nothing ever wins my heart
Nothing ever makes me want to sing along
And nothing makes me want to start

If I'm falling down a mountain
Then I pick myself up
If I crash into an iceberg
I don't give a frightful look around..
If I am burning then I put myself out
I'm so completely full
I scare the world
Oh all the world
All inside out

Just look around...

Nothing ever puts me out
Nothing ever pulls me in
Nothing ever makes me want to jump
And nothing makes me want to begin
Nothing ever gets me down
Nothing ever gets me uptight
And nothing ever makes me run around
And nothing makes me feel I might

If I'm hanging from a peach tree
Then I cut myself down
And if I look into the sun
I just turn up the sound
And if I swallow deathcap loverooms
Then I spit them right out
I'm so completely full
I scare the world
Yeah all the world
Inside out

Nothing ever gets in my way
Nothing ever gets on my mind
Nothing ever makes me stop to think about
Nothing of the kind

Harold and Joe
Go go go!!!
Harold and Joe
Go go go!!!
Yeah...

Sing birds
Sing...

Senki sem áll az utamban,
Senki sincs a gondolataimban
Senki a világon nem állít meg abban, hogy arra gondoljak,
Senki a világon
Nincs olyan, aki miatt ne aludnék
Senki nem nyeri le a szívemet,
Senki miatt nem akarok énekelni,
És senki nem bírhat rá, hogy elkezdjem

Ha lezuhanok egy hegyről,
Majd összeszedem magam,
Ha jéghegynek ütközöm,
Nem pillantok borzasztó tekintettel körbe,
Ha elégek és kinyújtóztatom magam,
Annyira tele vagyok,
Félek a világtól,
Ó, az egész világ
Kifordul önmagából

Csak nézz körül...

Senki nem hoz zavarba,
Senki nem szól közbe,
Senki miatt nem akarok ugrani,
És senki nem bírhat rá, hogy elkezdjem,
Senki sem kényszerít térdre,
senki sem tesz idegessé,
És senki miatt nem futok körbe,
És senki miatt nem érzem magam

Ha felakasztom magam egy barackfára,
Akkor levágom utána magam,
És ha a napba nézek,
Csak feltekerem a hangot,
Ha lenyelek egy gyilkos szerelemgalócát,
Akkor kiköpöm szépen,
Annyira tele vagyok,
Félek a világtól,
Ó, az egész világ
Kifordul önmagából...

Senki sem áll az utamban,
Senki sincs a gondolataimban
Senki a világon nem állít meg abban, hogy arra gondoljak,
Senki a világon

Harold és Joe
Gyerünk, gyerünk, gyerünk!
Harold és Joe
Gyerünk, gyerünk, gyerünk!
Igen...

Énekeljetek, madarak!
Énekeljetek!

A bejegyzés trackback címe:

http://cureous.blog.hu/api/trackback/id/tr411739319

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

wildcow 2017.01.24. 15:57:51

Harold Bishop és Joe Mangel kitalált karakterek, az ausztrál Szomszédok c. szappanopera szereplői :)
Akkoriban futott ez a sorozat a briteknél, és Simon adta a dalnak ezt a munkacímet, mert szerette nézni a sorozatot, Robert pedig csipkelődés gyanánt megtartotta.