A The Cure album ötödik száma. Egyre erősödő elektronikus (transzformátor?) zajjal kezdődik, aztán néhány kissé műanyag dobhang után kikerekedik egy kifejezetten ködös, levert alkotás. Meglepő módon az elektronikus hangok maradnak előtérben később is, az idegenszerű dobhangokat néha tapseffektek színesitik. Mániákus, halkan szóló gitár és háttérbe szoruló szintetizátorszólamok egészítik ki a hangzást. Ezúttal Robert sem akarja az éneklésével megváltani a világot, szenvedő éneke leginkább a Disintegration-korszakra emlékeztet. "Please play Anniversary" - függesztettek ki egy drapériát a rajongók 2004-ben valamelyik koncerten, amely jól jelzi, hogy ez a dal volt talán az egyik legemészthetőbb "levert" alkotás a selftitled lemezen, ezáltal könnyen utat talált a rajongók szívéhez. A rajongók kérésének az együttes mindössze 2004-ben tett eleget néhány alkalommal. Nehezen megfogható, meglepően elektronikus alkotás az Anniversary, amelyből úgy tűnik, hogy nem lesz igazi klasszikus. 6/10

--------------------------------------------------------------------------------------

A year ago today we stood
Above this same awakening world
I held you...
You never wanted me to know

Another year ago today
Before this same awakening world
I held you...
I never meant to let you go

There was a moment
There always is
When time stood still
And always was this...
One endless moment
You turn in pain
And I always let you go
Over and over again...

A year ago tonight we lay
Below this same remembering sky
I kissed you...
You never wanted me to know

Another year ago tonight
Behind this same remembering sky
I kissed you...
I never meant to let you go

Another moment
There always is
As time stands still
And always is this...
One endless moment
You tell me all
And I hold you and I kiss you
And I never let you go

I never let you go...

Egy éve ilyenkor itt álltunk
Ugyanefelett az ébredő világ felett
Öleltelek,
Soha nem akartál megismerni.

Még egy évvel korábban ezen a napon
Ugyanezelőtt az ébredő világ előtt
Öleltelek
Soha nem akartalak elengedni.

Az volt az a pillanat
Mindig az volt,
Amikor megállt az idő,
És minden ugyanaz volt...
Egy végtelen pillanat
Fájdalmat éreztél,
És mindig elengedtelek
Újra és újra

Egy évvel ezelőtt éjjel itt feküdtünk
Ugyanezalatt az emlékező égbolt alatt
Megcsókoltalak
Soha nem akartál megismerni.

Még egy évvel korábban éjszaka
Ugyanemögött az emlékező égbolt alatt
Megcsókoltalak
Soha nem akartalak elengedni

Egy másik pillanat
Mindig ez az,
Amikor az idő megáll,
És mindig ugyanez van...
Egy végtelen pillanat
Elmondasz mindent
És ölellek és csókollak
És soha nem engedlek el.

Soha nem engedlek el...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.