A Pornography negyedik száma. Az ekkor még újdonságként ható csilingeléssel kezdődik, majd a korábbi daloknál lassabb dob teszi egyértelművé, hogy itt ennek az amúgy is gyászos albumnak a balladája következik. Gyönyörű, bús gitárszóló teszi emlékezetessé már az első perceket is, Simon pedig hűségesen, robotikusan leköveti Lol dobhangzását. Robert itt minden elkeseredését a világra árasztja, a korszakra jellemző sötét, beteges, vérfertőző szövegekkel. A végzetes hitehagyottság itt már néhol átcsap siránkozásba, ami némiképp eltér a többi szám zömmel agresszív hangvételétől. Lassú, vontatott hangszerelése nem utal arra, hogy koncertkedvenc legyen, ám ez a Cure-t sosem zavarta. 1982 és 1983 után - egy 89-es koncertet leszámítva - a szándékosan ilyen dalokat felvonultató Dream Tourra került újra elő 2000 és 2002 között, majd 2004-ben is fel-felcsendült néhányszor. 2002-ben a Szigeten is élvezhettük, bár a zuhogó eső nem sokat tett hozzá ennek a lassú, önmarcangoló, végletekig gyászos dalnak az élvezetéhez. 7,5/10

--------------------------------------------------------------------------------------

I chose an eternity of this
Like falling angels
The world disappeared
Laughing into the fire
Is it always like this?
Flesh and blood and the first kiss
The first colours
The first kiss

We writhed under a red light
Voodoo smile
Siamese twins
A girl at the window looks at me for an hour
Then everything falls apart
Broken inside me
It falls apart

The walls and the ceiling move in time
Push a blade into my hands
Slowly up the stairs
And into the room
Is it always like this?

Dancing in my pocket
Worms eat my skin
She glows and grows
With arms outstretched
Her legs around me...

In the morning I cried

Leave me to die
You won't remember my voice
I walked away and grew old
You never talk
We never smile
I scream
You're nothing
I don't need you any more
You're nothing

It fades and spins
Fades and spins...

Sing out loud
We all die!!!
Laughing into the fire...

Is it always like this?

Ugyanazt az örökkévalóságot választottam
Mint a bukott angyalok
A világ eltűnt
Tűzben ragyogva,
Ez mindig ilyen?
Hús és vér és az első csók,
Az első színek,
Az első csók

Vörös fény alatt gyötrődünk,
Voodoo mosoly,
Sziámi ikrek,
Egy lány az ablakban egy órája engem néz,
Majd minden széthullik
Bennem
Széttörik...

A falak és a plafon időben mozog
Nyomj pengét a kezembe
Lassan fel a lépcsőn
És be a szobába...
Ez mindig ilyen?

A zsebemben táncolva
Férgek marják a bőrömet
Felhevül és megnő a lány
Kitárt karokkal,
A lábait körém fonva...

Reggel sírtam...

Hagyj meghalni
Nem is emlékszel a hangomra
Továbbléptem és megöregedtem
Soha nem beszélsz,
Soha nem mosolygunk,
Sikítok:
Semmi vagy!
Nincs rád szükségem többé!
Semmi vagy!

Halványodik és pörög,
Halványodik és pörög...

Énekeld hangosan:
Mindannyian meghalunk!!!
Tűzben ragyogva...

Ez mindig ilyen?
Ez mindig ilyen?
Ez mindig ilyen?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.