Kúra - Elvontaknak

2010.01.31. 09:13

Az 1992-es Reform Magazinból származik a mai olvasnivalónk. Bulváros-bölcselkedős cikk, a mellékelt képen természetesen az ekkortájt az együttesben éppen nem billentyűző Rogerrel és az akkor már négy éve nem az együttes tagjaként létező Lol-lal. Aki lefordítja a harmadik bekezdést, az jövőhéten megkapja öt kislemezes dal fordítását...

----------------------------------------------------------------------------------------

A Holdról menesztett sörényes simán landol egy oxfordi pincegarázsban, néhány hosszegységgel a valóságon túl lejt egy táncot pókhálói fonalában, hármat fordul, átalakul, testet ölt. Robert Smith és gitárja után nyúl (sic!), új albumot előrevetítő álmából felijedve.

Lassan emelkednek a falak, de minden tégla stabilan lebeg, amíg mások lemorzsolódnak, szétporladtak, ők masszív légvárat építettek: az egyetlen aktív poszt-punk kultuszzenekar; amely minden lemezén más és más maszk közé rejtőzik megszeppent manipultáltjai elől; a Freddie Mercury-emlékkoncertet unalmasnak találó generáció bálványa.

És egyre népszerűbbek, talán csak a taxisofőrök nem ismerik őket, Robert De Niro kivételével, de ő legutóbb vízbe fulladt. Felmerül azonban egy sántító párhuzam a két Robert és elfásult produkcióik között: a kiresedés analógiája az audiovizuális hősöknél, egy sötét űr tágítása állandó jelenlétükkel, anélkül, hogy arcot cserélnének, vagy lagalább szerepet.

Mit csinálsz éjszakánként, amikor nem alszol, és nem szeretkezel? Ötletes kérdés, s mive l Robert Smith már tizenhárom éve boncolgatja, bármelyik Cure lemez meghallgatása után választ adhatunk rá, sőt, hogy a téma ne legyen egysíkú, a szövegíró pár versszakban az alvás és a szeretkezés tarka dimenzióira is kitér. A szövegíró, aki fél éven keresztül - megválva az együttes akut pénzéhségben szenvedő alapítótagjától, Laurence Tolhursttól és heti hatezer fontért kibérelve Richard Branson stúdióját - dalok szerzésével töltötte éjszakáit.

A végkifejlet a Wish, a Cure 1992-es okkultista misztériumjátéka. A tizenkettedik sorlemez egy újabb, egy következő, egy másféle, egy mittudoménmilyen - mert csak szól és szól és szól és megtámadhatatlan, ugyanis tökéletesen hangszerelt, abszolút letisztult, mesterien szerkesztett, de mégis a sötét úrt tágítja - a hajlakk-konjuktúra folytatódni ígérkezik...

(Manipuláló)

A bejegyzés trackback címe:

http://cureous.blog.hu/api/trackback/id/tr911700356

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.