A The Cure album japán kiadásán az utolsó szám, Európában hivatalosan nem jelent meg, pedig szép lezárás lenne a The Promise után. A már szinte elkoptatott csilingeléssel kezdődik (Siamese Twins-Pictures Of You-High), majd egy, a lemez hangzásához képest kifejezetten kellemes meglepetést okozó, tért ölelő alkotás kerekedik ki a dalból Perry gyönyörű gitárjátékával Roger meseszép zongorajátékával (nekik ez lett végül a hattyúdaluk a zenekaron belül). A dal kifejezetten emlékeztet a Wish korszakra (főleg a Lost Wishes-re), vagy éppen a Homesick-re. Robert minimális szövegét a saját akusztikus gitárjátéka kíséri. 2004-ben néhányszor eljátszották koncerten is, egy ízben, Mexikóban például a rekordot jelentő ötödik (!) ráadásban. Noha sok ilyet hallottunk már korábban, ám ez a dal még a rendkívül utánérzéses címnélküli lemezre is ráfért volna talán Japánon kívül máshol is... 7,5/10

--------------------------------------------------------------------------------------

I'm going nowhere
Don't look so scared
I'm going nowhere
Don't look...

So tell me that you love me again
Tell me that you care
Oh tell me that you love me again

Yeah i'm going nowhere
Don't look so scared
I'm going nowhere...

Could be
Could be
Could be...

I'm already there?

Nem megyek sehová,
Ne nézz olyan rémülten,
Nem megyek sehová,
Ne nézz...

Csak mondd, hogy újra szeretsz,
Mondd, hogy érdekellek,
Mondd, hogy újra szeretsz

Igen, nem megyek sehová
Ne nézz olyan rémülten.
Nem megyek sehová

Lehet
Lehet
Lehet

Hogy már ott is vagyok?

A bejegyzés trackback címe:

http://cureous.blog.hu/api/trackback/id/tr871658431

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

closedown' 2011.09.01. 14:30:44

Gyöngyszem No. 2 a bővített kiadásról.

Koós István 2012.06.07. 09:32:53

Nekem ez az egyik legnagyobb kedvencem az együttestől, szinte kiütött, amikor először hallottam, annyira szomorú, kétségbeesett, és nagyon-nagyon dallamos!