A Pornography hatodik száma. A gyászos, agresszív, vérben tocsogó album talán legslágeresebb alkotása, mégsem került kislemezre. Egyre erősödő, félelmetes szintiszőnyeggel indul, aztán jön az album védjegyszerű dobhangzása, és a három kitartott, lehangolt szintihang, ami Simon bravúros basszusa mellett végigkíséri a dalt (koncerteken jó pihenődal ez a billentyűk mögött állónak...). A refrének után háromszor is feltűnik egy rendkívül emlékezetes, komor gitárszóló, keretet adva a dalnak. A szöveg egy strandon játszódó furcsa illúzió leírása, a korszakra jellemző sötét, kissé beteges képekkel. Koncertkedvenc: 1982 után 1986-ban került vissza a setlistbe (itt van az egyik legemlékezetesebb felbukkanása az Orange koncertvideón), és tulajdonképpen azóta nem is nagyon kerül ki a dallistából. Kissé furcsa viszont, hogy a négy magyarországi koncertet pont "elkerülte" ez a szám. 7,5/10

---------------------------------------------------------------------------------------

Give me your eyes
That I might see the blind man kissing my hands
The sun is humming
My head turns to dust as he plays on his knees
As he plays on his knees

And the sand
And the sea grows
I close my eyes
Move slowly through drowning waves
Going away on a strange day

And I laugh as I drift in the wind
Blind
Dancing on a beach of stone
Cherish the faces as they wait for the end
Sudden hush across the water
And we're here again

And the sand
And the sea grows
I close my eyes
Move slowly through drowning waves
Going away on a strange day

My head falls backs
And the walls crash down
And the sky
And the impossible
Explode
Held for one moment I remember a song
An impression of sound
Then everything is gone
Forever

A strange day

Add ide a szememidet!
Hadd lássam, ahogy a vak ember megcsókolja a kezem,
Zümmög a Nap,
A fejem a porba fordul ahogy játszik a térdein,
Ahogy játszik a térdein

És a homok
És a tenger növekszik,
Behunyom a szemem,
És lassan áthaladok a fullasztó hullámokon
És eltűnök egy különös napon...

És nevetek ahogy sodródom a szélben,
Vakon
Táncolok a köves strandon,
Arcokat dédelgetek, akik a végüket várják,
Hirtelen csend a vizen keresztül,
És újra itt vagyunk...

És a homok
És a tenger növekszik,
Behunyom a szemem,
És lassan áthaladok a fullasztó hullámokon
És eltűnök egy különös napon...

A fejem hátraesik,
És a falak leomlanak
És az ég,
És a lehetetlen
Robbanás
Bent tartott egy pillanatban amiről eszeme jutott egy dal,
Egy hang benyomása,
Majd minden eltűnik
Örökké...

Egy különös napon...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.